Akkor is a mi hazánk…
értelmét veszítené és elviselhetetlenné
válna.” (II. János Pál)
Árokba borult a szekér. Ki kell húzni, mert a szekérnek mennie kell. Akkor is, ha ügyefogyott a hajtó, legfeljebb másikat kell keresni, aki úton tartja a lovakat. A legnagyobb baj az, hogy a kocsival is gond van.<--more-->
A mi problémánk ugyanis nem csupán a költségvetési hiány. A társadalom sem egészséges. Ennek biztos jele, hogy fogy és öregszik. Meggyengültek a közösségeink, sokan elvesztették reményüket. Csökkent a normák és törvények tisztelete. Színtelenekké váltak az ünnepeink. Felerõsödtek a deviáns jelenségek. A többség pedig a manipulációs technikák áldozata, jöjjön ez a politika vagy a reklámszakma oldaláról. Az a kérdés, lehet-e ezen változtatni? Lehet, nem lehet, kell. Mert nem jó, hogy a mi hazánk ilyen, és a mi népünk megint nem jár emelt fõvel.
Tudom, hogy egy plurális társadalomban sokféleképpen gondolkodnak. Van, aki azt mondja, az embert olyannak kell elfogadni, amilyen, a társadalom pedig alakuljon a maga törvényei szerint. Aki tudja, hogy az embert lehet formálni, sokszor megértõ odafordulással is, az nem mond le arról sem, hogy a társadalmat egészségessé tegye. Az egyes politikai kérdésekhez viszont csak hiteles társadalomkép birtokában szabad nyúlni. Egy lehetséges megoldás elemeirõl van szó ebben a kötetben a keresztény társadalomelméleti alapelvek és a magyar keresztényszociális hagyományok szellemében.