“1000 éves a Gyulafehérvári egyházmegye”
Csatlakozva az elõzõ felszólaláshoz, amelynek témája a lengyel háborús menekülteknek nyújtott segítség volt.
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár az én témámnak látszólag semmi köze Lengyelországhoz, de ha akarunk, minden erõltetés nélkül az ezeréves magyar történelemben itt is találunk példákat, hiszen Erdélyben már a török idõkben harcoltak lengyel katonák, nem beszélve a ’48-49-es forradalom és szabadságharc idejérõl.
Néhány éve ünnepeltük az ezeréves magyar államot. Idén üljük a közigazgatási és egyházi egységek, a megyék és az egyházmegyék millenniumi ünnepét. Néhány hete volt például a pécsi egyházmegye ünnepe, idén van Pest megye millenniumi éve.
A gyulafehérvári, illetve ahogy évszázadokon keresztül nevezték, az erdélyi egyházmegye a mai napon ünnepli ezeréves évfordulóját. Az egyházmegye élete a megpróbáltatások, áldozatok és a helytállások története. Szent István 1009-ben alapította a csanádi és az egri egyházmegyével határos püspökséget, amelynek területe Szent László idején már több mint 58 ezer négyzetkilométerre nõtt. Békés munkát kezdtek el, de ezt a következõ században már a tatárdúlás tette lehetetlenné, Rajnald püspök elesett a muhi csatában. Ebben az idõben kezdõdött az elnéptelenedett területekre az oláhok betelepítése. A török idõkben Lépes György püspök lett a küzdelmek áldozata, Gosztonyi Jánost viszont már Szapolyai János emberei verték halálra.
A reformáció korában, a protestáns fejedelmek idején Erdélynek 90 évig nem lehetett katolikus püspöke, papja is alig. Az 1700-as évek elején indult újra szabadon az egyházmegye élete, plébániák, iskolák, szociális intézmények születtek. Trianon után, de különösen a második világháborút követõen a kisebbségi lét keserûségei mellett a súlyos elnyomás évei következtek. Három ismert püspök tevékeny, áldozatos, példaadó élete mégis nagyszerûvé tette ezt az idõszakot, Majláth Károlyra, Márton Áronra és Jakab Antalra gondolok. Helytállásuk példát adott az erdélyi papságnak abban az idõben, amikor mindent elvettek, (példának említhetném, hogy 130 magyar egyházi oktatási intézményt), és minden egyházi személyre nagy politikai nyomás nehezedett. Két jelenséget is meg kell itt említenem: az ortodoxia államvallássá tételét, és a csángók elrománosítását még az egyházi életen keresztül is.
Márton Áron hat évet töltött börtönben és tizenkettõt házi õrizetben. Akadályoztatása idején Boga Alajos vezette az egyházmegyét, ellenállt a nyomásnak, ezért börtönbe került, és ott is halt meg. Ugyanez a sors várt Sándor Imrére, õ is a börtönben halt meg. Jakab Antal, a következõ megyéspüspök 13 évet töltött börtönben, többek között ólombányában is. A püspökséget érseki rangra emelte II. János Pál pápa, és ma Jakubinyi György, a tudós és lelkipásztor érsek vezeti az egyházmegyét.
A most ezeréves gyulafehérvári egyházmegye története nemzeti történelmünk része, és ezt büszkén vállaljuk. Papsága a kisebbségi sorsban élõ erdélyi magyarság lelki, szellemi vezetõje, aggódva figyeljük munkájukat. Ma, a mai napon Gyulafehérváron tartják az ünnepséget, mi az anyaországból együtt ünnepelünk velük. Isten éltesse az ezeréves erdélyi egyházmegyét! Isten éltesse Erdély népét! (Taps.)
Néhány éve ünnepeltük az ezeréves magyar államot. Idén üljük a közigazgatási és egyházi egységek, a megyék és az egyházmegyék millenniumi ünnepét. Néhány hete volt például a pécsi egyházmegye ünnepe, idén van Pest megye millenniumi éve.
A gyulafehérvári, illetve ahogy évszázadokon keresztül nevezték, az erdélyi egyházmegye a mai napon ünnepli ezeréves évfordulóját. Az egyházmegye élete a megpróbáltatások, áldozatok és a helytállások története. Szent István 1009-ben alapította a csanádi és az egri egyházmegyével határos püspökséget, amelynek területe Szent László idején már több mint 58 ezer négyzetkilométerre nõtt. Békés munkát kezdtek el, de ezt a következõ században már a tatárdúlás tette lehetetlenné, Rajnald püspök elesett a muhi csatában. Ebben az idõben kezdõdött az elnéptelenedett területekre az oláhok betelepítése. A török idõkben Lépes György püspök lett a küzdelmek áldozata, Gosztonyi Jánost viszont már Szapolyai János emberei verték halálra.
A reformáció korában, a protestáns fejedelmek idején Erdélynek 90 évig nem lehetett katolikus püspöke, papja is alig. Az 1700-as évek elején indult újra szabadon az egyházmegye élete, plébániák, iskolák, szociális intézmények születtek. Trianon után, de különösen a második világháborút követõen a kisebbségi lét keserûségei mellett a súlyos elnyomás évei következtek. Három ismert püspök tevékeny, áldozatos, példaadó élete mégis nagyszerûvé tette ezt az idõszakot, Majláth Károlyra, Márton Áronra és Jakab Antalra gondolok. Helytállásuk példát adott az erdélyi papságnak abban az idõben, amikor mindent elvettek, (példának említhetném, hogy 130 magyar egyházi oktatási intézményt), és minden egyházi személyre nagy politikai nyomás nehezedett. Két jelenséget is meg kell itt említenem: az ortodoxia államvallássá tételét, és a csángók elrománosítását még az egyházi életen keresztül is.
Márton Áron hat évet töltött börtönben és tizenkettõt házi õrizetben. Akadályoztatása idején Boga Alajos vezette az egyházmegyét, ellenállt a nyomásnak, ezért börtönbe került, és ott is halt meg. Ugyanez a sors várt Sándor Imrére, õ is a börtönben halt meg. Jakab Antal, a következõ megyéspüspök 13 évet töltött börtönben, többek között ólombányában is. A püspökséget érseki rangra emelte II. János Pál pápa, és ma Jakubinyi György, a tudós és lelkipásztor érsek vezeti az egyházmegyét.
A most ezeréves gyulafehérvári egyházmegye története nemzeti történelmünk része, és ezt büszkén vállaljuk. Papsága a kisebbségi sorsban élõ erdélyi magyarság lelki, szellemi vezetõje, aggódva figyeljük munkájukat. Ma, a mai napon Gyulafehérváron tartják az ünnepséget, mi az anyaországból együtt ünnepelünk velük. Isten éltesse az ezeréves erdélyi egyházmegyét! Isten éltesse Erdély népét! (Taps.)