Harrach Péter

KDNP országgyűlési képviselő

Családkongresszus Máriabesnyõn

Share Button
HP004.jpgRészlet a Magyar Hírlapban megjelent cikkbõl:

Tizenötödször rendezték meg az országos családkongresszust a katolikusok, ezúttal Máriabesnyõn, ahol az Országgyûlés alelnöke a családpolitika aktuális kérdéseirõl értekezett.
<--more-->
„A családügy hasonló a nemzetközi pénzügyi válsághoz. A folyamat önmagában is rossz irányba megy, de a hibás kormányzati intézkedések tovább súlyosbítják. A házasság és család általános válságán túl szétverték a kiegyensúlyozottan mûködõ családtámogatási rendszert. Az új intézkedések munkakerülésre és megélhetési gyermekszülésre ösztönöznek. Ezt tetézi az a törekvés – amit az új Ptk. is tükröz – hogy az egynemûek kapcsolatát házasságrangra emeljék. Ezzel a házasság intézményét degradálják. Olyan családpolitikára van szükség, ami egyrészt megteremti a gyermeknevelés biztonságát, másrészt a kép alapvetõ intézmény a házasság és a család fontosságát, sõt nélkülözhetetlenségét erõsíti a társadalmi tudatban. Ez utóbbi feladatban a politikának az értékhordozó közösségek támogatására van szüksége. Ilyenek többek között az egyházi közösségek is.” – mondta el Harrach Péter.

Kiköltöztetik az idõs lakókat a csõdbement alapítvány otthonaiból

Share Button
A Katolikus Kereszt Alapítvány 1995-tõl hirdette meg idõs embereknek, hogy 3-5 millió forintért és a nyugdíjuk 80 százalékáért otthont, biztonságot és színvonalas ellátást nyújt számukra. / A nevével ellentétben az alapítványnak semmi köze az egyházhoz. / Az alapítvány 2003.–ban csõdbement, és nem biztosította tovább a lakók ellátását a váci, verõcei, zebegényi, szobi, és gödöllõi idõsek otthonában. A jogszabály szerint a Pest Megyei Önkormányzat köteles a mûködésképtelen magánintézmények lakóinak ellátását normatív támogatás formájában finanszírozni, így „ideiglenesen” megoldódott az otthonokban élõ 144 ember ellátása.
<--more-->
Harrach Péter idén júniusban kétségbeesett levelet kapott a verõcei idõsotthon 28 lakójától, amelyben leírják, hogy december végéig ki akarják költöztetni õket az ingatlanból. A Pest Megyei Önkormányzat által felajánlott befogadó intézményekben, azonban csak 2-8 ágyas szobákban tudnak helyet biztosítani, így az alapítvánnyal kötött szerzõdés szerinti egyszemélyes, fürdõszobás lakrészeket, és az emeltszintû ellátást megvonják tõlük, amelyért anno sok millió forintot fizettek.

Harrach Péter megkereste Szûcs Lajost a Pest Megyei Közgyûlés Szociális és Kisebbségi Bizottságának elnökét, és kifejtette azon véleményét, hogy a szociális rendszer ellátási kötelezettségébe beletartozik, hogy fenntartótól függetlenül, biztosítsa a szerzõdésben rögzített feltételeket az idõsek számára.
A Pest Megyei Közgyûlés Alelnöke Wentzel Ferenc 2008. szeptember 9.-én válaszlevelében leírta, hogy Pest Megye Önkormányzata 2003 óta „ideiglenesen intézkedik az ellátásról” úgy, hogy az ingatlanok nem az önkormányzat tulajdonában vannak, sõt ez idõ alatt azok többször gazdát cseréltek. A váci ingatlan új tulajdonosa beperelte az önkormányzatot, mert véleménye szerint, az önkormányzat jogalap nélkül tartja az idõseket az épületben. A verõcei ingatlant végrehajtási jog terheli, ezért azt árverésre bocsátották. Errõl Pest Megye Önkormányzata tájékoztatta az idõseket, akik viszont nem akarnak költözni, mivel az önkormányzat a saját fenntartású intézményeiben csak 3-5 férõhelyes szobákat tud felajánlani.

– Megértjük képviselõ úr aggodalmát, de önkormányzatunknak nincs olyan intézménye, amely a jelenleginek megfelelõ ellátási formát tud biztosítani. Amit tehetünk, tovább egyeztetünk Vácott, Verõcén és Szobon az idõs emberekkel, hogy elfogadják a felajánlott helyeket. Kérjük a képviselõ urat, hogy az alapítvány felelõtlen és embertelen magatartása miatt kialakult helyzetben, segítsen megértetni az idõsekkel, hogy segíteni kívánunk nekik. –fogalmazott Wentzel Ferenc.

 
A Pest Megyei Önkormányzat fõjegyzõje dr. Szép Tibor október 10.-én újabb levélben kereste meg Harrach Pétert, hogy beszámoljon az ügyben történt változásokról.
 

– A Pest Megyei Önkormányzat által ajánlott befogadó intézmények vezetõi megkeresték az idõseket, hogy alaposabban tájékoztassák õket az átköltözési lehetõségekrõl. A lakók egyrészt azt kifogásolták, hogy a felajánlott helyeken nem tudják a jelenlegi feltételeket biztosítani, másrészt azt, hogy az ellátásért magasabb összeget kell fizetniük. Az önkormányzat ezután azt ajánlotta, hogy ha magasabb térítési díjakat kell fizetniük mint eddig , akkor azt kiegészíti. Reméljük, hogy megoldódik a helyzet, hiszen az idõsek öt éve tisztában vannak az ellátás ideiglenességével. – tájékoztatott dr. Szép Tibor.

B.T.E.

Napirend elõtti felszólalás az október 27.-i parlamenti ülésnapon

Share Button
Téma: az október 23.-i nemzeti ünnep

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!


Valóban, a pénzügyi válság az ország legnagyobb problémája, amit egy legyengített ország fogadott. Ezzel kapcsolatban csak egy megjegyzést engedjenek meg: a kormányzati felelõsséget nem lehet szétteríteni, azt vállalni kell, és nem szabad a kisemberekre hárítani e válság terhét.
<--more-->
De én ma nem errõl szeretnék beszélni, hanem egy múlt heti eseményrõl, méghozzá október 23-ról. Nemzetünk történelmének vannak nagy pillanatai, és ezek között tartjuk számon 1956. október 23-át is. Ezek az események mindig a nemzeti egység megteremtésének kiváló alkalmai voltak. Az ’56-os forradalom és szabadságharc emellett a legtisztább forradalom a szó morális értelmében is, a zsarnokság alóli felszabadulás élménye, és természetesen a nemzeti függetlenség megteremtésének szándéka is megjelent.

De a kérdés az most számomra, hogy hogyan készítette elõ a kormányzat ezt az ünnepet, mirõl adott hírt a baloldali sajtó. Rövid a válasz: a rendõri elõkészületekrõl. És hogyan zajlottak a hivatalos állami ünnepségek? Itt is egyszerû a válasz: a nép kizárásával. Mi volt utólag az értékelés fõ híre? Néhány vitatható hatékonyságú robbanószerkezet, egy megfigyelt személy úgynevezett meglepetésszerû elfogása.

Ahhoz, hogy a problémát lássuk, és a megoldás felé elmozduljunk, különböztetnünk kell három réteg közül. Azt a három réteget kell megkülönböztetnünk, amit a kormányzati kommunikáció mindig összemos. Az egyik a nemzeti radikálisok csoportja, a másik a rendbontók és a harmadik a provokátorok. Én ugyan nemzeti gondolkodású vagyok, de nem tartozom a nemzeti radikális csoportok tagjai közé. Mégis azt mondom, hogy nem tõlük kell félteni ezt az országot, mert ha õk az ünnep igazi szellemiségét hiteles emberek közvetítésével látják megjeleníteni, akkor ezt lelkesen fogadják. Hogy van véleményük a kormányról, szívük joga. Hogy ezt kimondják, így mûködik a demokrácia. De a rendbontók és a provokátorok csoportja már sokkal kisebb. Nehéz lenne persze megmondani, hogy melyikük van többségben ebben a csoportban. Azt viszont tudni lehet, hogy egy tisztességes kormány nem használ provokátorokat, és egy hatékony rendõrség rövid úton és könnyedén megfékezi a rendbontókat.

Ezzel szemben a kormány politikai befolyás alatt tartja a rendõrséget, nem létezõ veszéllyel riogat, ezzel árasztja el a hírpiacot, hogy aztán õ legyen a nagy megmentõ. Pedig lenne feladata a rendõrségnek. Vidéken a közbiztonság sérül, vérszemet kapnak a deviáns csoportok, a törvénytisztelõ polgárok védtelenek, az ország egészének állapota romlik, és nem tehetünk mást ebben a helyzetben, mint hogy kérjük a kormányt, hagyja a rendõrséget, hadd végezzék azt a feladatukat, amire felesküdtek, és ne a kormányzat meggyengült hitelének helyreállításán dolgozzanak.

Köszönöm a figyelmüket.

Október 23-i nemzeti ünnep Nagymaroson

Share Button
Október 23-i nemzeti ünnep NagymarosonHarrach Péter körzeti képviselõ azzal nyitotta ünnepi beszédét, hogy jó ide jönni, ahol az emberek mély gyökerekkel kötõdnek szülõföldjükhöz, és ez a színvonalas ünnepeiken is átérzõdik.
<--more-->
– 1956 tiszta forradalma által megroppant az-az õrült eszme, amely egy torz társadalmi rendet honosított meg, és a szabadság tiszta levegõje áramlott szét. – mondta Harrach Péter, majd egy Illyés Gyula idézettel érzékeltette a II. világháború utáni politikai zsarnokságot. Ezután áttért napjaink eseményeire.
– Ma két ünnepségen vettem részt. A Köztársasági Elnök olyan idõs embereknek nyújtott át állami kitûntetéseket, akik maguk is részt vettek a forradalomban. Megrendítõ volt látni a megtört, ugyanakkor a megtiszteltetéstõl boldog, idõs embereket. A Nagy Imre házban tartott ünnepen, bepillantást nyerhettünk a kommunista miniszterelnök mindennapi életébe.

Vannak történelmi pillanatok, amikor a nép egységesen képes fellépni, ezeket a pillanatokat ünnepeljük ilyen alkalmakkor. Magam is el tudom képzelni az együttmûködést egy tiszta baloldallal, egy olyan emberrel, mint Nagy Imre, aki képes volt az utca embere, és a politikai vezetés szándékát összehangolni. Ma lehetetlen egy ilyen nemzeti együttmûködés, mert színjátszás, válságmenedzselés, képmutatás, és hazugság uralja a politikát. A kormány nem legyõzni, hanem megsemmisíteni akarja az ellenfelét. Remélem lesz egyszer nemzeti egység, és eredményes kormányzás. Végezetül, ebben a teremben is köszönthetünk forradalmi túlélõket, Isten éltesse õket, és Isten éltesse Magyarországot. – zárta szavait az alelnök.

Az ünnepségen felszólalt Petrovics László polgármester, valamint meghallgathattunk Erdélyi György színmûvész ünnepi elõadását. Zárásként az ünneplõk elhelyezték a megemlékezés koszorúit, és gyertyáit a Fõ téri emlékmûnél.

B.T.E.

Napirend elõtti felszólalás Október 21.

Share Button
Téma : Prohászka Ottokár


Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

 
150 éve született Prohászka Ottokár, a keresztényszociális, vagy ahogy akkor mondták, a keresztényszocialista mozgalom vezéralakja. Sok egyoldalú és torz kép született Prohászkáról, ilyen is, mint például a klerikális reakció, az ellenforradalmi rendszer egyik vezetõ egyénisége. Én megpróbálok ez alatt a rövid idõ alatt néhány vonást felrajzolni a hiteles Prohászka-képbõl a püspökrõl, az egyetemi tanárról, a nevelõrõl, a Tudományos Akadémia tagjáról, a nemzetgyûlési képviselõrõl, a lapszerkesztõrõl, kiváló szónokról, teológiai és lelki íróról, de elsõsorban a keresztényszociális vagy -szocialista mozgalom vezetõjérõl, aki a Rerum Novarumot elsõként fordította magyarra, Marx Tõkéjének elsõ magyar kritikusa volt, a reformok híve, például a földosztásé, a polgári forradalom elsõ szakaszában annak támogatója, a világháború nagy kritikusa, aki ki merte mondani abban az idõben ezt a kritikát, megalapítója a Szociális Misszió Társulatnak és folytathatnánk tovább, de talán leginkább az õ mûveibõl, az õ szavaiból érdemes idézni.
<--more-->
Azt mondja a reményrõl, amire ma is nagy szükségünk lenne: „Szükségem van a reményre, hogy éljek, hisz életem pulzusa ez, hogy erõs legyek, amilyen volt Rafael angyal, aki mint útrakész, kedves ifjú jelent meg Tóbiásnak, vállalkozó, fiatalos erõben, zavartalan tiszta szemmel nézett az út elé a jövõbe. Ez az a lelkület, amely friss, üde, erõs életet sugároz, s ezt megérzik mások is, mert valamint árnyékot vet testünk, úgy befolyást gyakorol lelkünk. Kell a remény, hogy menedékem legyen, bajok, kétely, gúny, üldözés fölött elvágtatok, magasból nézek le a nyüzsgõ világra, ezért aztán a remény nagy stílben dolgozik, nagy terveknek és elhatározásoknak él. Mennyi erõ meg bizalom van e szóban, mindent megbírok abban, aki megerõsít, az isteni mindenhatóságot semmi sem dicsõíti meg annyira, mint az, hogy mindenhatókká teszi azokat, akik benne bíznak. Ez a reményteljes lelkület hasson ki belõlünk, hogy másokat is ébreszthessünk, s nevelhessünk.”

De Prohászkának emberi arcát is érdemes megnézni. A Pilis nagy turistája volt, gyalog ment Esztergomból Pestre gyakran, így ír az élményeirõl: „Mennyit jártam-keltem, mennyit méláztam én is a Pilis hegyén, akár Szántóról, akár Esztergomból vagy Pomázról jövet, s mikor a hajdan híres pilisi apátságnak forrásánál, ott a diófa alatt megálltam, úgy éreztem, hogy nekem is meg kellene valamit látnom: Meg kellene látnom Clairvaux-t, s ami vele kapcsolatos, a középkori Párist, Sorbonne-t, s meg kellene éreznem a filozófia elsõ ébredését s annak harcait Nyugat-Európában; mert ami itt állt s itt élt, az onnan jött… A Pilisnek történeti levegõje van, mert telepe volt annak az antidialektikus szellemnek, amely ütközött az aristotelesi elõnyomulással, s ugyanakkor szent berke volt a XII. századbeli misztikának, mely a szeretet fölényét hirdette ész és tudás fölött. Ez a testvérpár, vagyis a még meg nem bolygatott realizmusnak s a misztikának szelleme járta itt karonfogva a hegyet és völgyeit, s beszélt franciául s latinul a bükkfákkal s tölgyekkel, vonzotta a hegy barlangjaiba a remete pálosokat. Mikor erre gondolok, nem nézem a Pilist mélázó alkonyban; nem nézem holdvilágos éjben, mikor az energiák pihenõre térnek, hanem inkább akkor mereng rajta a szemem, amikor energiák járják. Nézem a júliusi napsütésben, mikor a tölgyek, a bükkök, a kõrisfák sejtjeiben millió rokka pendül, s mikor a millió szövõszéken a természet sejtszövetté szövi a napsugárt. Ez a csendes s mégis belsõ energiáktól átjárt erdõ a lelki elmélyedésnek legalkalmasabb képe.”

S befejezésképpen, talán azoknak szól, akik nem értik meg Prohászkát, néhány gondolata: „Ne ítéljetek ellenséges indulattal, ne ily szubjektív szempontokból, így sok-sok tévedésnek és igazságtalanságnak mentek eléje. A ti érzéstetek s egyéniségtek szürönközik bele az ítéletekbe. Hogyan lehetnétek így igazságosak? Ezért, ha ítéltek, tegyetek elõbb szert nemes, emancipált, elfogulatlan lelkületre, akarjatok jót és jól, ne ítéljetek szigorúan! Emlékezzetek meg saját gyarlóságaitokról s arról, hogy mennyi kellett ahhoz, hogy míg valamire jutottak, ha ugyan jobbak vagytok másoknál.”

Köszönöm figyelmüket.

Október 20-i napirend elõtti felszólalás

Share Button
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!

A közszereplõk többségének házastársa politikai özvegy, ebbe az állapotba általában belenyugszanak, de néha feltesznek egy-egy kérdést – például a színházi évad végén –, hogy idén se mentünk színházba, miért van ez. Akkor mi nem tudunk mást válaszolni, mint hogy: elegem van a színházból, mert abban a mûintézményben, ahol dolgozom, hetenként premierre van lehetõségem, és a fõszerepet ebben mindig a társulat direktora játssza – mert õ kiváló színész. Most egy külhoni produkció magyar változatának fõszerepét osztotta magára, ez pedig a válságmenedzser szerepe.
<--more-->
De vegyük komolyra a figurát! Akirõl szó van, az valóban kiváló színész. Néha a világot jelentõ deszkákat összetéveszti a valósággal. De nemcsak jó színész, hanem jó hatalomtechnikus is. Mindenre rárepül, amire érdemes; a célja rövid távú, egyéni politikai cél: kezdetben a hatalom megszerzése, késõbb megtartása, most a túlélés biztosítása. Ehhez a célhoz ez esetben nem egy adekvát eszközt választott, hiszen a nemzeti csúcs néven ismert összejövetel tulajdonképpen a hosszú távú tervezés feladatát kellett volna, hogy felvállalja. Ezért az eredményesség ígéretével nem is kecsegtetett, arról nem szólva, hogy a megrendezés kissé teátrális volt, a válságmenedzser szerepének eljátszását biztosította csupán. Pedig a hosszú távú tervek kidolgoztatása, az egyeztetések lefolytatása nagyon fontos feladat lenne.

A politikai egyeztetés színtere a parlament, a társadalmi egyeztetésé pedig a már kialakult, parlamenten kívüli területek. De ez sajnos nem történt meg akkor, amikor itt lett volna az ideje. Amikor a sikertelen reformok ötletelése megtörtént, akkor csak látszategyeztetések voltak, és nem történt sem politikai, sem társadalmi egyeztetés. Pedig akkor lett volna itt az ideje.

A válság valóban súlyos kérdés. Az elsõ, amit rögtön észre kell vennünk, hogy az állami felelõsségvállalás igénye hitelteleníti a neoliberális államképet. De felvet néhány kérdést is ez a válság. Felveti azt az alapvetõ kérést, hogy növekedési program vagy megszorító csomag – ez a hagyományos ellentét a kormánypártok és az ellenzék között.

Ha megszorító csomagról szólunk, akkor nézzük meg az új költségvetés számait az eredetihez képest: 60 milliárddal csökken a családok támogatása, 65 milliárddal a nyugdíjasoké. Ez akkor történik, amikor a családok támogatásából az évek során elvették a gyermekek utáni adókedvezményt, és gyakorlatilag a dolgozó családok helyett a nem dolgozókat támogatják. A nyugdíjasok tavaly reálértékvesztést szenvedtek el, aminek következtében 30 ezer forintos évi veszteség ért egy-egy nyugdíjast. És egy mondattal utalnom kell a frakcióvezetõ asszony szavaira a családi pótlékról: a fogyatékos gyermekeket nevelõ szülõk családi pótlékát radikálisan emeltük. Tehát nem igaz az, hogy nem emeltünk családi pótlékot és a szegények kiegészítõ családi pótlékát szintén. Ezt is hozzá kell tenni az elmondottakhoz.

Aztán olyan kérdéseket is fel kell vetnünk, hogy hogyan készültünk fel a válság fogadására: 1 százalékos gazdasági növekedéssel? Vagy 9000 milliárd forintos hitelfelvétellel? És meddig finanszírozható az államadósság a drága hitelekbõl? Ez az alapvetõ kérdésünk.

(Egy megállapítás még ide a végére kívánkozik: …)
cai/Hende-Török/Szili (Harrach Péter)/bl
Egy megállapítás kívánkozik még ide a végére. A válság oka a pénzvilág profitéhsége, viszont úgy tûnik, az árát itt, Magyarországon a kisemberekkel próbálják megfizettetni. Ne tegyék ezt!

Köszönöm.

Levél az Oktatási és Kulturális Miniszterhez

Share Button
Téma: Lesz-e iskolája Csörögnek?

Hegedûsné Kripák Ildikó Csörög polgármestere júniusban írt levelet Harrach Péternek a körzet képviselõjének, a megoldatlan csörögi oktatási helyzetrõl.

<--more-->
A polgármesterasszony kifejtette, hogy az önkormányzatnak a jövõ tanévre 50 millió forintot kell kifizetnie Szõd és Vác felé az iskolás és óvodás korú gyermekek elhelyezése után. (Felhívta a figyelmet arra, hogy néhány éven beül egy gyermek egymillió forintba fog kerülni Vácott, az állami hozzájárulással együtt.) A csörögi önkormányzat évente 130 millió forintból gazdálkodik, értékesíthetõ önkormányzati tulajdona nincs, épületeinek vagyonértéke 80 millió forint. A településen 450 roma él, a lakók egyharmada nyugdíjas. Az önkormányzat két éven belül mûködhetetlenné válhat, ha az óvodások, és iskolások után befizetik a hozzájárulásokat. Idén Vácott és Szõdön is elutasították a csörögi gyerekeket. Felvetette, hogy az önkormányzatnak van egy „Forfa” típusú épülete, amelynek felújításával megoldható lenne az alsó 4 osztály helyben maradása, az iskola bõvítésével pedig, a felsõsöknek sem kellene ingázniuk. Óvodai férõhelye nincs a településnek, de egy fémszerkezetes gyorsépületet, száz férõhelyes óvodának, konyhával, 140 millió forintból meg tudnának építetni, hitelfelvétel nélkül – amelyre nincs is fedezete az önkormányzatnak – és így hosszú évtizedekre megoldódna az oktatási probléma. Az óvodát önállóan mûködtetné az önkormányzat, az iskola kistérségi oktatási társulásban mûködhetne.

Harrach Péter válaszlevelében leírta, hogy a problémafelvetést a miniszterhez továbbítja, és hangsúlyozta, hogy sajnos intézkedési jogköre nincs, ezért csupán közvetíteni tud. Megígérte, hogy továbbra is segíteni fogja a csörögi gyermekek ügyét, ezért a parlamenti szünet miatt,  haladéktalanul levelet ír a miniszternek.

Hiller István Oktatási és Kulturális Miniszter szeptember 15.-én válaszolt Harrach Péter írásos megkeresésére.

Csörög települése Szõddel határozatlan idejû közoktatási megállapodás keretében, Váccal egyedi megállapodás útján látja el közoktatási feladatát. Így megfelelõ garanciák állnak rendelkezésre a csörögi tanköteles korú gyerekek jövõbeni iskoláztatására. Az együttmûködés garancia arra is, hogy a halmozottan hátrányos helyzetû tanulók is megfelelõ integrált oktatásban részesüljenek. Ebben a beiratkozási évben a csörögi gyermekek felvételt nyertek a váci óvodákba és iskolákba. A helyi önkormányzatok beruházásainak közvetlen támogatására központi források nem állnak rendelkezésre. A Közép-Magyarországi Regionális Operatív Program két pályázatot hirdetett intézmény felújításra és bõvítésre, e lehetõségeket a csörögi önkormányzat nem használta ki. Kívánatos lenne, hogy a meglévõ ingatlan (egészségház) óvodává történõ átalakításával, és a pályázati lehetõségeket kihasználva megteremtõdjön az óvodások helyben történõ ellátása.

B.T.E.

Harrach Péter és Hadházy Sándor képviselõk levele Gyenesei István önkormányzati miniszterhez

Share Button
Téma: Vízközmû Társaságok bevonása az ÚTP. Programba

A két képviselõ augusztus 11.-én írt levelet a miniszterhez, az Új Tulajdonosi Program kapcsán, amelynek során öt regionális állami tulajdonú vízi közmû társaság összevonására készül a kormány, hogy az átalakított társaságok részvényeit értékesíthesse. A Nemzeti Vagyonkezelõ ZRt. két vállalatcsoportot készül létrehozni, a Kazincbarcikai anyatársasághoz a váci és szolnoki, míg a Siófoki anyatársasághoz a tatabányai leánytársaság kerülne be apport formájában. A leánytársaságokban a Magyar Állam tulajdonosi részvétele ezzel megszûnne, és a vagyon társasági tulajdonba menne át. Így a vagyonnal való gazdálkodásra (kezelésre, hasznosításra, elidegenítésre/privatizálásra) a gazdasági társaságokra érvényes szabályok vonatkoznának. E vállalatcsoportok létrehozása alkalmas az állami vagyonra vonatkozó szigorú törvények megkerülésére.
<--more-->
Az állami tulajdonú vízközmûvekkel rendelkezõ települések önkormányzatai a víz-szennyvízkezelési ellátási kötelezettségüket úgy biztosítják, hogy a közmûtársaságokban nem rendelkeznek tulajdonrésszel. A jelenleg még vízközmû tulajdonos államot törvény kötelezi a mûködtetésre. A tervezett összevonás után a vízközmûveket mûködtetõ gazdasági társaságoknak viszont nem lesz törvényi kötelezettségük a mûködtetésre vagy fejlesztésre.

Az önkormányzati szövetség a kormányhoz eljutatott állásfoglalásában azt kéri, hogy a tervezett döntést halasszák el és az elõkészítésbe vonják be a szövetséget is. Harrach Péter és Hadházy Sándor levelük végén felhívták a figyelmet e törvényi anomáliákra.

Az önkormányzati miniszter megbízásából, szeptember 15.-én Dr. Bujdosó Sándor válaszolt Harrach Péternek.

A kormány májusban tárgyalta az ÚTP. tervezetét, amelyen a szakmai egyeztetések során megvitatásra kerültek- többek között- az Ön levelében megfogalmazott aggályok. A kormány augusztus 27.-i ülésén az ÚTP. ügyében olyan elõterjesztést vitatott meg, amelyben már nem szerepelt a vízi közmû vállalatok részvényeinek értékesítése. A válaszlevél felhívja a figyelmet arra, hogy az önkormányzatokkal folytatott egyeztetések helye a Kormány -Önkormányzatok Egyeztetõ Fóruma, amely az ÚTP.-vel kapcsolatos kérdést a 2008. szeptember 23.-i ülésén tárgyalja. A minisztérium reméli, hogy az ÚTP. újabb változata, amelybe már nem kerül bele a vízi közmû társaságok részvényeinek értékesítése, a felvetésekre megoldást jelent majd.

B.T.E.

Interpelláció a Szociális és Munkaügyi Miniszterhez

Share Button
Téma : „Utcára kerülnek az autisták is, avagy erõsebb a bürokrácia az ésszerûségnél?”

Harrach Péter június 2.-án szólalt fel a parlamentben, annak ügyében, hogy a Ferences Rendtartomány, amely három fontos szociális intézményt mûködtet, késve tudta csak beküldeni a normatív állami támogatásra vonatkozó igénybejelentõ lapot. Ennek következtében támogatás nélkül maradtak, így 300 ember gondozása került veszélybe.
<--more-->
A rend témafelelõsének szívinfarktusa miatt kialakult adminisztrációs problémát a kiszolgáltatott emberek problémája felülírja hívta fel a figyelmet az alelnök.

Szûcs Erika miniszter asszony válaszolt az interpellációra, és kijelentette, hogy a törvény 2007. július 31.-ét jelölte meg az igénybejelentés határidejeként, de már január elsejétõl hatályban volt, tehát az igénylõknek elég idõ állt a rendelkezésükre. A minisztérium a váratlan élethelyzetekre is keresi a megoldást, hogy hozzá tudjon járulni támogatás formájában az önhibájukon kívül mulasztó fenntartók kiadásaihoz. Normatívát nem lehet megállapítani, csak törvénymódosítással, amely nagyon hosszú idõt venne igénybe. Kijelentette a támogatás összegét nem tudja garantálni, a költségvetésbõl a megtakarítások terhére igyekeznek ezt biztosítani. …”A kasszát átnézzük, hamarosan megjelenik a felhívás erre a támogatásra, és ígérem képviselõ úrnak, nem ezen kívánok takarékoskodni.”

Harrach Péter reagálásában kijelentette, megnyugtató a megoldás keresése, bár már év közepe van, mégis a miniszter asszony szavát garanciaként értékeli, és elfogadja a válaszát.

Szeptember 19.-én Harrach Péter levélben kereste meg Szûcs Erika miniszter asszonyt, és emlékeztette az ígéretére, amelyet az interpelláció kapcsán tett. Hozzátette tolakodás nélkül, de szeretné megsürgetni a megoldást, hiszen lassan a negyedik negyedévbe lépünk, de elõrelépés nem történt az ügyben.

B.T.E.

Parlamenti felszólalás az október 7.-i ülésnapon

Share Button
Téma : Megegyezés c. program  kapcsán a családi adózásról

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!


El kell tekintenünk attól az egyszerû ténytõl, hogy ez az irat nem a jelen kihívásaira ad választ, hiszen nem most készült, de hadd jelentsem ki elsõ gondolatként azt, hogy ez egy nagyon ügyes írás. Ügyes, mert a beszûkült mozgástér adta lehetõségeket, a kisebbségi kormányzás minimális lehetõségét úgy adja elõ, magyarul, a semmit úgy fogalmazza meg, hogy ma itt ülünk, és errõl beszélünk. Ez egy eredmény.
<--more-->
Sok vélemény elhangzott ezzel a dolgozattal kapcsolatban, kettõt röviden hadd idézzek. Az SZDSZ ezt mondta róla: „Önellentmondásos és nem reális, politikai üzenetnek sok, programnak és cselekvési tervnek kevés.” De elhangzott ilyen vélemény is: „2000 óta ez a hetedik program, amit Gyurcsány Ferenc közzétesz, de ahogyan az elõzõ hattól, ettõl sem várható semmilyen látható eredmény.” Mindenki arra hivatkozik, ami valóban fõ erénye ennek a dolgozatnak, hogy kiváló kommunikációs eszköz, egy olyan – ha az elõzõ idézetet folytatnám – kommunikációs trükk, ami a figyelmet felkelti.

Engedjék meg, hogy én ne az erõs kritikai hangot folytassam, hanem inkább a szövegben meglevõ lehetõségeket próbáljam továbbgondolni, és valamit hozzátenni ehhez a gondolkodáshoz. Arról szól – és itt elsõsorban természetesen a gazdaság kifehérítésérõl, illetve az adócsökkentés kérdésérõl van szó -, arról szól ez az irat, hogy 3-4 éven belül 1000-1200 milliárd forinttal csökkenthetjük az adózók terheit, és ahogy az elõbb is elhangzott, az átlagjövedelem körüli és az afelett keresõknek érdemi, esetenként 10-20 százalék körüli nettó jövedelemnövekedést ígér.

Ha adócsökkentésrõl beszélünk és jövedelemnövelésrõl azoknál a társadalmi rétegeknél…

SF/Lezsák-Hende-/ (Harrach Péter)Ha adócsökkentésrõl és jövedelemnövelésrõl beszélünk azoknál a társadalmi rétegeknél, amelyek természetesen megérdemlik ezt, akkor azt hiszem, hogy feltétlenül szólnunk kell azokról is, akik talán a leginkább megérdemlik: szólni kell a gyermekek érdekérõl, a családok biztonságáról és a népesedési helyzet javításáról, és ez felveti a választható családi adózás gondolatát. Engedjék meg, hogy erre a területre irányítsam a figyelmem, és így próbáljam a gondolatot továbbvinni.

Azt hiszem, azt mindnyájan elismerjük, hogy minden gazdaságpolitikai intézkedésünk valamiképpen – közvetlenül vagy közvetve – hatással van a társadalomra, s ha ez igaz, akkor mindig figyelembe kell venni a társadalomelméleti alapelveket, ha egy gazdasági intézkedést teszünk, akkor is. Jelen esetben az igazságosság elvérõl van szó, amit ha leegyszerûsítünk, úgy definiálhatunk, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami neki jár, méghozzá figyelembe véve az azonos személyi méltóságot és a társadalmi helyzetbõl adódó különbségeket. Nem lehet összehasonlítani annak az adózó polgárnak a helyzetét, aki egyedül él, annak a helyzetével, aki viszont sokakat eltart, gondoz, gondoskodik róluk. Éppen ezért érdemes legalább néhány mondat erejéig a választható családi adózás kérdésérõl szólni. Azért, hogy az az adórendszer, amely ma igazságtalan – hiszen a gyermektelenséget jutalmazza, és bünteti azokat, akik másról gondoskodnak -, valamiképpen igazságossá váljék. Talán úgy, hogy a jövedelmükbõl kevesebbet vegyünk el adó formájában azoktól, akik másról is gondoskodnak.
 
Ha a családot úgy fogjuk fel, mint egy fogyasztói egységet, akkor indokolt, hogy a bevételi oldalról is egységesnek tekintsük a családot. Engedjék meg, hogy néhány mondatot szóljak errõl az adózási formáról, a kiszámíthatóságáról is.

Ez a választható adózási forma azt jelenti, hogy a családtagok összevont adóalapba tartozó jövedelmeit együttesen vesszük számításba, ezt elosztjuk – nem a családtagok számával, hanem – a családtagok számától függõ osztóval. Nem szeretnék a kiszámíthatóság részletkérdéseibe belemenni, de tény az, hogy minél több eltartottról, minél több emberrõl gondoskodó keresõrõl van szó, annál nagyobb ez az osztó, és annál kisebb lesz a befizetendõ adó összege.
 
Számításaink szerint, ha megvalósult volna akkor, amikor benyújtottuk ezt a törvénytervezetet a parlament elé, akkor 2010-ben az adóterhek egy két gyermeket nevelõ család esetében, ahol természetesen két szülõ is van, 25 százalékkal, ahol egy szülõ egy gyermeket nevel, 30 százalékkal csökkentek volna. Ez nagyjából annyi, mint amennyit a Gyurcsány-dolgozat említ, csak egyetlen szemponttal kiegészül: az igazságosság szempontjával, és egy adórendszernél talán ezt is érdemes figyelembe venni. Tehát a gyermekek érdeke, a család biztonsága és a demográfiai helyzet javítása igényli azt, hogy amikor adórendszerrõl beszélünk, akkor az igazságosság szempontját is vegyük be a gondolkodásunkba.

Ennyivel szerettem volna kiegészíteni ezt a dolgozatot, illetve ennek egy gondolatát. Köszönöm szépen.


109. lap a 112 oldalból « Első...102030...103104105106107108109110111112