Harrach Péter

KDNP országgyűlési képviselő

Harrach Péter napirend elõtti felszólalása a 2008 szeptember 29.-i ülésnapon

Share Button
Téma : Idõsek Világnapja

(A megfigyelési ügy heves parlamenti vitája után)

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!

Öt perc kampánycsend következik, és elnézést kérek, hogy olyanokról szólok, akiket valószínûleg senki nem figyelt meg. Az idõsek világnapjáról van szó. Úgy gondolom, hogy ez az-az alkalom, amikor nagyobb figyelemmel fordulunk az idõsek felé, ugyanakkor tiszteletünket fejezzük ki irántuk. Mit jelent a tisztelet? Nem csupán azt, hogy életüket leélve a teljesítményük elõtt fejet hajtunk, hogy azt a világot, amit õk örököltek apáiktól, továbbadták nekünk, a gyermekneveléstõl, a munkán keresztül az áldozaton át. De azt is jelenti, hogy mi akkor vagyunk a helyünkön, ha megadjuk ezt a tiszteletet. A zsidó-keresztény kultúrkörben van egy normagyûjtemény, amit úgy hívunk, hogy tízparancsolat. Ennek egyik tétele azt mondja, hogy apádat és anyádat tiszteld. Ez nem csupán a szüleinkrõl szól, hanem az elõzõ nemzedékrõl is, arról a nemzedékrõl, akiknek sok mindent köszönhetünk. Ha mi ezt megtesszük, akkor rendben van körülöttünk a világ, akkor a helyünkön vagyunk, és akkor megvalósítottuk önmagunkat.
<--more-->
De azt látjuk ma, hogy a világban körülöttünk ez nem valósul meg. Mi lehet ennek az oka? Hármat mondanék. Az egyik a demográfiai helyzet. Az idõsek részaránya növekedett, és már lassan ott tartunk – néhány évet jósolnak a demográfusok -, hogy a járulékfizetõk és a járulékfelhasználók aránya megváltozik, ez olyan feszültséget jelent az aktív és inaktív korosztály között, amit már kezelnünk kell. A másik az a magatartás, amit a társadalomban tapasztalunk, a tisztelet hiánya, az önzés, azok a cselekedetek, amelyek vagy erõszakosak, vagy csak tiszteletlenek, de semmiképpen nem szolgálják azt, amirõl szóltam. Van egy harmadik is, és legyünk önkritikusak, ez a politika világában található, mert akkor, ha a szavazat maximálása kizárólagos szempont, nem az embert, csak a szavazatát nézik, akkor bizony megint csak a tiszteletlenség jelenik meg.

Egy szakértõt szeretnék idézni errõl a magatartásról, olyan szakértõt, aki nemrég mondta a következõ mondatokat. Így hangzik: “Minden szavazat számít. Az meg, hogy hogyan szerezzük meg, soha ne derüljön ki. Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettõl mennek el az emberek.” Ismerõsek ezek a mondatok? Egy kormánypárti képviselõ mondta nemrég Erdélyben. Úgy gondolom, hogy ezt manipulációnak hívják; egy olyanfajta magatartás, amely elsõsorban az inaktív réteget célozza meg, különösen az idõs embereket, és semmiképpen nem a tisztelet, hanem a legnagyobb tiszteletlenség jele.

Az idõsek világnapja nem a nyugdíjról, a nyugdíjrendszerrõl szól. De néhány mondatot engedjenek meg errõl is, mert az emberhez méltó élet biztosítása a mi feladatunk. Ha a nyugdíjrendszerrõl van szó, akkor annak a fenntarthatóságáról is szó van, a biztosítási és a szociális elem együttes jelenlétérõl is szó van, és még valamirõl: ki kell vonni a pártküzdelmek területérõl ezt a rendszert. Ezt a három szempontot egyszerre érvényesíti a KDNP nyugdíjkoncepciója, amit letettünk az asztalra, és amit kár volt elsõ menetben lesöpörni. Nem adjuk fel, újból le fogjuk tenni, mert reményeink szerint ez olyan megoldást jelent, amely a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú létét fogja biztosítani.

Az idõsek világnapjának közeledtével még egyszer mindnyájunk nevében szeretném kifejezni tiszteletemet és elismerésemet az idõs nemzedéknek, hogy megteremtették azt a világot, amit mi ma – jól vagy rosszul – kezelni tudunk.

Köszönöm a figyelmüket.

Sztehlo Gábor utcakeresztelési ünnepség

Share Button
Budapest XII. kerület Vasvári Pál gyermekotthon kertje

Harrach Péter ünnepi beszéde

Sztehlo Gábor igaz ember volt és hiteles keresztény. Méltó arra, hogy emlékét õrizzük, és utcát nevezzünk el róla.

<--more-->
A hiteles keresztény embernek több figyelemreméltó jellemvonása van. Én önkényesen hármat emelek ki, mindegyik jelen van ezekben az emberekben, de a kor kihívásai valamelyiket dominánssá teszik.
A boldog békeidõben a teremtett világ szépsége örömöt és hálát ébreszt bennük. Egy ilyen korban ez a keresztény ember meghatározó élménye. Olyan idõben, mint amilyenben ma is vagyunk, amikor az általa képviselt értékrendet kérdõjelezik meg, akkor ennek – vagyis a hagyományos értékeknek – a védelme a feladat iskolában, médiában és a politika világában.
Abban a korban, amelyben Sztehlo Gábor élete legaktívabb éveit élte, az embertárs veszélyeztetettségének korában, a szolidaritás volt a hiteles keresztény ember domináns jellemvonása. Ez az emberi személy méltóságának feltétlen tiszteletébõl táplálkozott.
Sztehlo életének nagy tette a 32 gyermekotthon létrehozása, az 1500 zsidó származású gyermek és 500 felnõtt megmentése volt. Ennek a tettnek azonban életében voltak elõzményei is.
A népfõiskolai mozgalom megszervezése az alacsony képzettségû, és ezért gazdálkodásra kevésbé alkalmas parasztfiúknak adott esélyt. De folytatása is volt az életmentõ tevékenységnek. Otthont nyújtott az árván maradt gyermekeknek. Késõbb idõs és fogyatékos otthonokat szervezett.
Sztehlo Gábor élete és munkássága igazolja számunkra, hogy a hiteles keresztény magatartás képes védelmet nyújtani a veszélybe került embernek, és megteremteni a társadalmi békét, lebontva, ha kell a vallási és etnikai korlátokat is.

Harrach Péter parlamenti felszólalása a szeptember 15.-i ülésnapon

Share Button
Téma: A parlament feloszlatása

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

-Kevesen vannak ma Magyarországon, akik nem látják, hogy árokba borult a szekér, és talán még kevesebben, akik ne gondolnák, hogy ki kell húzni onnan, hiszen a szekér dolga, hogy haladjon, legfeljebb olyan hajtót kell keresni, aki képes a lovakat az úton tartani.
De, hogy ne csak képekben beszéljek, azt is mondhatnám, hogy változásra van szükség, és valóban megegyezésre, ebben egyetértve a miniszterelnök úrral. Ezt kívánja az ország helyzete és a magyar emberek többsége is.
<--more-->
– Ehhez viszont, egy nagy legitimációval rendelkezõ cselekvõképes kormányzat kell, amely partnerként jelenik meg, és képes az együttmûködésre. A kérdés az, hogy vajon a jelenlegi kormány képes-e erre, milyen a társadalmi támogatottsága / jelentõsen alatta van annak, mint a választások idején volt / és milyen az együttmûködési kézsége?
Amit ma itt hallunk a parlamentben az egy megdöbbentõ színjáték. Az nem együttmûködési készség. Hadd idézzem miniszterelnök urat „ne kommunikációs csatákat vívjunk” mondja ezt õ, akirõl el kell ismerni a kommunikációs csatákban és manipulációs szándékokban utolérhetetlen. És mindez abban a parlamentben történik, ahol Kossuth és Széchenyi vívta egymással a nemes küzdelmet, és bármennyire is nem értettek egyet, senki sem vonta kétségbe a hazaszeretetüket. És gondoljanak Deákra, Eötvösre, vagy a nagy miniszterelnökökre, abból az idõbõl, amikor az ország nemcsak nehéz, hanem egyenesen tragikus helyzetben volt, Telekire, Bethlenre, akik után, egy ilyen színjátéknak vagyunk a tanúi a magyar parlamentben.

– De ha túllépünk a parlament falain, akkor sem látunk jobbat. Egy hatéves leépülés képeit látjuk. Önök nagyon jól tudják, hogy az államadósság növekedése nagyobb ütemû volt, mint a Kádár korszakban, és ezzel együtt a gazdasági növekedés a térségben az utolsó lett. Azt is tudják, hogy egy sikertelen, kudarcos egészségügyi reformnak nevezett intézkedéssorozat után vagyunk. És az is nyilvánvaló, hogy mi volt ennek az oka: az egy szempontú politika,
amely kizárólag a finanszírozási problémákat próbálta kezelni, átfogó koncepció nélkül.
Nézzék az oktatás helyzetét, semmi mást nem mondok, csak a kisiskolák megszüntetését. Kizárólag gazdaságossági szempontot érvényesítenek ott, ahol sokkal fontosabb, közösségépítõ szempontoknak kellene megjelenniük. Vagy a közigazgatás állapotát – sok helyen kaotikus- vagy a szociális helyzetet, vagy a tavalyi reálbér illetve reálnyugdíj csökkenést. Nézzük a foglalkoztatást! Szintén tavaly jelentõsen csökkent az amúgy is alacsony foglalkoztatás, nõtt a munkanélküliség, és a reményvesztettség az egész magyar társadalmat átitatja.  

– Ma a lakosság többsége /70 százaléka/ úgy látja, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és ez a közeljövõben nem is fog változni. Ilyen helyzetben azt hiszem egyértelmû, hogy egyetlen megoldásként elõrehozott választásokat kell tartani.
Bízzuk a magyar választópolgárokra a döntést!

Köszönöm a figyelmüket! 

KDNP: a kormány megkárosította a nyugdíjasokat

Share Button
KDNP: a kormány megkárosította a nyugdíjasokat - a kép illusztrációElutasította az országgyûlés szociális bizottságának kormánypárti többsége a nyugdíjak reálértékének helyreállítására tett kereszténydemokrata javaslatot.

A bizottság elõtt Harrach Péter az elõterjesztõk nevében így indokolta a kezdeményezést:

“A rendszerváltást követõ elsõ két kormányzati ciklusban erõteljesen csökkent a nyugdíjak reálértéke. A polgári kormány ezt a folyamatot megállította, és a nyugdíjak értékének jelentõs növekedését érte el. Ezt az irányt a következõ négy évben is sikerült tartani. Tavaly azonban 3,8%-al csökkent a nyugdíjak reálértéke történt, ami a Horn – kormány óta nem fordult elõ, ez átlagosan évi 30.000 Ft veszteséget okozott a nyugdíjasoknak. Az energia- és élelmiszerárak emelkedésének idején ez sokakat érzékenyen érintett.

A veszteség pótlására tesszük azt a javaslatot, hogy 2009-ben tizenkét hónapra elosztva kapják vissza a nyugdíjasok, amivel megkárosították õket. Ezzel megvalósulna a Fidesz-KDNP többször hangoztatott szándéka, hogy a nyugdíjaknak minden évben legalább a reálértékét meg kell õrizni.”

KDNP frakció

Új Társadalom Szalon Estje

Share Button
Új Társadalom Szalon EstjeA Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és az Új Társadalom Szalon, mint alapító szervezetek, egy új, határokon átívelõ közösség létrehozására törekednek, amely felvállalja a nemzeti és európai identitást.
<--more-->
Az Új Társadalom Szalon legutóbbi estjét szeptember 10.-én tartották az Aranytíz Mûvelõdési Központ színháztermében, amelyre díszvendégként Ukrajna diplomáciai és kulturális képviseletét hívták meg. Harrach Péter a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnökeként kérdezte az est két felszólalóját, Semjén Zsolt KDNP. elnököt, és Széles Gábor nagyvállalkozót, médiatulajdonost.

Harrach Péter bevezetõjében hangsúlyozta, hogy Ukrajnával sok szempontból sorsközösség jellemzi a történelmünket. Hozzátette a keleti nagyhatalmi törekvések napjainkban is érezhetõk, de a cél az, hogy partneri- és ne az alárendeltségi viszony határozza meg ezt a politikai kapcsolatot. Végül kifejezte reményét, hogy Kárpátalján a magyarnyelvû oktatás teljes szabadságát a továbbiakban is biztosítani fogják.  

Semjén Zsolt felszólalásában megnevezet a KDNP. politikájának két legfontosabb eszmei alapját, a keresztény értékrendet, és a szociális igazságosság biztosítását. Szónoklatában a napi politikai és gazdasági állapotot is érintette. Széles Gábor a gazdasági válságból kivezetõ utat taglalta, az „Egymillió új munkahely” címû tanulmányára hivatkozva.

Ezt követõen a szalon vendégei a Tiffán pincészet bora mellett, kötetlen beszélgetéssel töltötték az estet.

B.T.E.

A kormány intézkedései miatt van szükség önvédelemre

Share Button
Harrach PéterAz úgynevezett Magyar Demokratikus Charta Gyurcsány Ferenc liberális pajzsa. Elõdjének, a Demokratikus Chartának nagy része volt abban, hogy Magyarország eoliberális zsákutcába került. A most alakuló mozgalomnak az a szerep jutott, hogy utóvédharcot folytasson a bukott miniszterelnök kártékony tevékenysége védelmében. A charta életre hívásának ürügye az intolerancia elleni jogos nemzeti önvédelemre szólító buzdítás volt.
<--more-->
Holott az állampolgárok ma leginkább saját kormányuk abszurd intézkedései miatt szorulnak ön- és ellenzéki védelemre. Hazánkban a demokráciát éppen a Gyurcsány-korszak szellemisége veszélyezteti.

Terjed a korrupció, elherdálják a közvagyont, az érdem helyére a kapcsolat lép, politikai nyomást gyakorolnak a rendõrségre, miközben szabadon garázdálkodnak a lincselõk.

A chartaalapító elvbarátok azonban nem ettõl féltik a demokráciát, hanem fantomokkal riogatnak és azt a politikai erõt igyekeznek befeketíteni, amelyik már bizonyította, hogy képes igazságos és rendezett világot teremteni Magyarországon.

Harrach Péter
a KDNP alelnöke

Szõdi falunap

Share Button

szodi_falunap.jpgImmáron nyolcadik alkalommal rendezte meg Szõd községe a falunapot, amelyre idén legalább ötszázan látogattak el. A rekkenõ hõségben senki nem mozdult a színvonalas mûsor mellõl, hiszen szinte mindenkinek szerepelt „valakije” a színpadon. Az egész napos rendezvényt ( fõzõverseny, utcabál, koncert, szalonnasütés, tûzijáték)  ahol mindenki ingyen ehetett- ihatott, támogatók segítségével finanszírozta a település.

<--more-->
Hertel László polgármester lelkes és jókedvû, a munkájának élõ ember. Felszólalásában a falu három nagy pályázatáról beszélt, amelyhez az önkormányzat a jó gazdálkodásnak köszönhetõen képes a több százmillió forintos önrészt biztosítani.
A polgármestert követõen Harrach Péter parlamenti alelnök, országgyûlési képviselõ szólt néhány szót az egybegyûltekhez.
– Ilyen alkalmakkor a közösséget is ünnepeljük, hiszen a társadalom megerõsödéséhez jól mûködõ közösségekre van szükség. A vidék ma egyre nehezebb helyzetben van, amikor kisiskolák szûnnek meg, vagy leépítik a vasutat, de mi akkor is tudjuk, hogy a vidéki élet mennyivel kellemesebb, élhetõbb, mint a városi. Sok panelházban élõ ember cserélne önökkel, amikor a kertben ülve, egy diófa árnyékában költhetik el a vasárnapi ebédjüket. A gazdagabb országokban már rég tudják, hogy az emberek lakni nem a nagyvárosokban szeretnek, ezért is támogatják a kistelepüléseket. Szõd község azon kivételek egyike, amely a nehézségek ellenére is fejlõdik, és ezt bizonyítja a sikeres falunap is. – fogalmazott a politikus.
A képviselõ végül két-három vicces anekdotát mesélt Deák Ferencrõl és Churchill-rõl, majd azzal zárta a beszédét, hogy a közönségbõl valaki megkérte, feltétlenül mondja el, új választásokra van szükség.
– Ezzel egyetértek, de ma nem akarom országos gondjaink felemlegetésével megkeseríteni ezt a szép és derûs ünnepséget. Isten áldja Szõdöt, és Isten áldja Magyarországot! – zárta szavait Harrach Péter.

B.T.E.

Egészségház avatás Kisnémediben

Share Button
egeszseghaz.jpgSzeptember 5-én Székely Tamás egészségügyi miniszter és Harrach Péter a település országgyûlési képviselõje, parlamenti alelnök közösen avatták fel Kisnémedi új egészségházát. A hétszáz lelkes kis település polgármestere Edelman György mindent megtesz azért, hogy a napjainkban rendkívül nehéz helyzetben lévõ, magukra maradó falvak között Kisnémedi életben maradjon, fejlõdjön és fiatalokkal népesüljön be. A politikus a környékbeli speciális hulladéklerakó üzemeltetõitõl „kiharcolt” pénzeket az utolsó fillérig a falu fejlesztésére fordítja. Az új egészségházban nem csak háziorvosi szolgálat, hanem fogászat, gyógyszertár, és labor is helyet kapott.
<--more--> 
Harrach Péter felszólalásában arról beszélt, hogy az intézmény is fontos, de a gyógyító ember a legfontosabb, ezért ünnepeljük õket is.
-1876-ban a XIV.-ik törvénycikkely rakta le a magyar egészségügy alapját, és „az állami vezetés feladataként” jelölte meg az egészségügyi ellátást. Ez a rendszer folyamatosan fejlõdött. Napjainkban azonban az egészségügy egy olyan terápián esett keresztül, amely nem sikerült, és a hatásait nap, mint nap próbáljuk kompenzálni. A kórházleépítések és intézménynyomorítások korában, különösen nagy öröm, ha születik egy új egészségügyi létesítmény. Ezért mindenkinek, aki az egészségház létrehozásában részt vett köszönet, ember és intézmény együtt ünnepeljen, Isten áldja Kisnémedit, és Isten áldja Magyarországot! – zárta szavait a képviselõ.
Ezt követõen Vince atya felszentelte az épületet, a miniszter és a parlamenti alelnök felavatták az egészségházat, majd a vendégeket, és a község lakóit, a mûvelõdési házban egy igaz falusi lakomával fogadták.

B.T.E.

Harrach Péter: Akkor is a mi hazánk

Share Button
A 2008-as év közepén a KDNP saját gondozásában, Kereszténység és közélet alcímmel jelentetett meg egy könyvsorozatot. A párt parlamenti képviselõi a maguk által összeállított kötetekben, politikai munkásságukról írnak, és emberi oldalukról is bemutatkoznak az olvasóknak.
<--more-->
Harrach Péter könyve bevezetõben leírja, hogy kellemes nyári délutánokon, a diófa árnyékában egy pohár jó vörösbor, és  lábánál fekvõ kutyája társaságában állította össze a kötet anyagát. Õszintén szól arról, hogy sokak számára talán nem túl izgalmas mûfajú írás ez, hiszen fõleg archív cikkeket, beszédeket tartalmaz, ugyanakkor a benne foglalt politikai küzdelem sorsdöntõ lehet mindannyiunk számára. A kötet kiegészül a politikus családi és magánemberi történeteivel, néhány kellemes és humoros epizóddal.

Brockhauserné Tóth Edit

Sokan úgy gondolják…

Share Button
Sokan úgy gondolják, Magyarország legnagyobb problémája ma az, hogy mekkora rést nyissunk a melegek hálószobájának ajtaján. Holott maga a nemi identitás problémájával küzdõ vagy irányultságával megbékélt és azt vállaló ember igyekszik kulcsra zárni ezt az ajtót. A büszkélkedés a liberális ideológusok akciója, amihez könnyen találnak néhány ízléstelen, magamutogató figurát.
<--more-->
Az utcai rendbontásról csak annyit, egy rendezett világban, egy erõs kormány idõszakában ilyen nem történhet meg. 2000 táján nem is volt ilyesmi.
Miközben a baloldal álproblémán nyámmog, a kormányzat félmegoldást keres egy valóban komoly társadalmi gondra. Az utóbbi idõben több önkormányzat felvetette a rendszeres szociális segély folyósításának munkakötelezettséghez kötését. Ezt a Gyurcsány kormány törvénymódosítása miatt kialakult helyzet és az azt követõ felzúdulás váltotta ki. A kis fizetésért dolgozó polgár ugyanis azt látta, hogy munkakerülõ szomszédjának segélye kiegészítve a megélhetési gyermekszülésbõl eredõ támogatással magasabb, mint az õ jövedelme.

Mindenki elfogadja, hogy az átmeneti segélyezés, mint az egészséges társadalom szolidaritásának megnyilvánulása a krízishelyzet kezelésére szolgáló méltányos eszköz. A szociális járadékkal sincs senkinek problémája, mert az az egészségkárosodott ember nyugdíjszerû ellátása. Gondok a rendszeres szociális segéllyel vannak. Nem azzal, hogy rendeltetése szerint a munkalehetõség hiányában megélhetést biztosít az egyébként munkaképes embernek, hanem azzal, hogy a munkalehetõséget elkerülõ ember is élhet vele.

Különben is, ez olyan gyógyszer, aminek súlyos mellékhatása van. Mind az egyént, mind a társadalmat demoralizálhatja. A folyamatosan munkanélküli állapotban tartott ember személyisége torzulhat. A közösség igazságérzetét pedig joggal borzolja, hogy vannak akik egy életen át indok nélkül közpénzbõl tartják fenn magukat. Az állam kötelezettsége, hogy az egyén és a társadalom érdekében segély helyett munkalehetõséget kínáljon fel, például a mainál jóval több közmunkaprogramot.

A döntéshozók kezében van egy másik eszköz is, a segély és a bér közötti különbség növelése, azért, hogy érdemes legyen dolgozni. Ebben a kérdésben a jelenlegi miniszterelnök szavai és tettei között, hogy finom legyek nehéz összefüggést találni. Mostanában õ is azt mondja, hogy növeljük ezt a különbséget. Az elmúlt évek intézkedései, különösen az említett törvénymódosítás megszüntette azt a közel négyszeres különbséget, amit a polgári kormány örökül hagyott. Ezt nyilvánvalóan azért tette, hogy hagyományos szavazóbázisának kedvezzen, nem törõdve azzal, hogy a társadalom állapotát tovább rontja.

Az önkormányzati világ, köztük saját polgármestereik nyomásának hatására, a kormányzati kommunikáció – ahogy látjuk a miniszterelnökkel az élen – 180 fokos fordulatot vett.

Ígérik a munkaképes segélyezettek munkalehetõségeinek bõvítését, ennek biztosításáig az un. rendelkezésre állási járadék folyósítását. Illetve „bizonyos családok” számára a családi pótlék óvodában, iskolában természetbeni támogatásként nyújtott változatát.

Elsõ pillanatban látszik, hogy a szociális helyzetnek nem átgondolt és árnyalt kezelésérõl van szó, amely a valódi rászorultaknak megértõ segítséget nyújt és határozottan bezárja a visszaélések kiskapuit. Csupán a nyomásnak engednek és látszatintézkedéseket javasolnak. A Gyurcsány kormány megszokott ötleteléseinek egyikével állunk szembe, amit majd egy újabb ötlet hatástalanít. Ha ez a következõ ötlet késne és az eredeti eljut a megvalósulásig, a kölönbözõ baloldali érdekcsoportok lobbizása útközben úgy fellazítja, hogy a helyzet érdemi változtatására alkalmatlan lesz. Ez nem ellenzéki fanyalgás, hanem a jelenlegi kormányzat bevett gyakorlata.

Magyar Hírlap 2008. július

95. lap a 97 oldalból « Első...102030...88899091929394959697