Megszületett egy centrális politikai erõ, amely idejétmúlttá tette a politikában a bal és jobb fogalmát, és ezzel megteremtette a nemzeti egység lehetõségét. A széthúzás korszaka után az együttmûködés kora következik. Mellesleg ennek a nemzetnek ez az egyetlen esélye – mondta lapunknak Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakciójának vezetõje. A kereszténydemokrata politikus szerint az MSZP-t megkaparintó, gátlástalan figurák még most is manipulálni próbálják az embereket.

– Örömmel gondolok vissza az elmúlt hónapokra, kifejezetten élveztem a munkát. Nem volt könnyû feladat, de végre nyolc év után átgondoltan és jó irányba tettünk lépéseket, nem kis tempóban. Nyilvánvalóvá vált, hogy pénz nélkül is lehet lényeges változásokat elérni, új szemlélet kell hozzá és felelõs magatartás. A legfontosabbak a nemzetpolitikai törvények voltak, a kettõs állampolgárságról és a trianoni emléknapról szólók. A kormány az IMF-fel határozottan és bátran viselkedett, a bankadóról szóló döntés pedig a társadalmi igazságosság minimális követelményét valósította meg.

– Milyen fõbb irányvonalakban folytatódik a törvényalkotói munka, mire számíthatunk az õsszel?

– Mindegyik tárca készül az õszi törvényalkotásra. A pénzügyi tárgyú törvények közül a legnagyobb figyelmet természetesen a költségvetés fogja kivívni, de az egykulcsos jövedelemadó bevezetése vagy a lakás-takarékpénztár vonzóbbá tétele és a kilakoltatásokat megelõzõ Nemzeti Eszközkezelõ Társaság alapítása is jelentõs lépés lesz. Fontos módosítás még a közigazgatás átszervezésérõl, egyebek mellett a megyei kormányhivatalok létrehozásáról szóló elõterjesztés. A vidék számára különösen jó hír lesz a mezõgazdasági támogatások változásáról intézkedõ döntés.

– Mely témákban kíván hangsúlyosan állást foglalni a KDNP-frakció?

– Képviselõcsoportunknak különösen fontosak a nemzetpolitikai témák, ezek közül várhatóan a határon túli magyarok támogatásának egységes rendszerbe foglalása kerül leghamarabb napirendre. Nem kevésbé fontosak a szociális és családpolitikai módosítások, különösen a gyes és a gyed újraszabályozása. Természetesen támogatni fogjuk az egyházi intézmények visszatartott normatív támogatásának rendezését, de a nyugdíjügy is kereszténydemokrata téma.

– Október 3-án lesz az önkormányzati választás. Mirõl fog szólni a kampány?

– A kormányoldal okkal mutat rá az elmúlt nyolc év kártételeire és az új kormány teljesítményére. Az MSZP-nek már nincs vesztenivalója, úgy vélem, nem lesznek gátlásai. A Jobbik merész ötletekkel próbálja visszaszerezni megnyirbált népszerûségét, az LMP tovább gyûjti a „lehet más”-okat. Az eredmény nem kétséges, csak a mértéke kérdés.

– Megkezdõdött az alkotmányozás folyamata. A kritikusok azt is vitatják, hogy egyáltalán új alaptörvényre lenne szükség. Minek kell szerepelnie feltétlenül a preambulumban? Helyénvalónak tartja-e, hogy legyen benne utalás a kereszténységre és a Szent Koronára?

– Alkotmányunk rossz idõben született, s bár hosszú és eredményesnek mondható módosítási folyamaton esett át, hiányzik belõle egy emelkedett hangú és hiteles preambulum. Ennek tartalmaznia kell ember- és társadalomképünket, a nemzetrõl, a hazáról és a történelmünkrõl vallott gondolatainkat, európaiságunkat, az értékek és normák tiszteletét, közösségeink megbecsülését. Mindezt nehéz úgy megtenni, hogy ne szóljunk a kereszténységrõl és ne utaljunk a Szent Koronára. Természetesen a megfogalmazás egyértelmûsége mellett tekintettel kell lennünk arra, hogy sokszínû világban élünk. Célunk a nemzeti egység megteremtése.

– Szanyi Tibor kampányfõnök szerint az MSZP a becsületes emberek pártja, Hagyó vagy Hunvald csupán „sztereotípiák”, akiket a Fidesz–KDNP az egész pártra kíván vonatkoztatni. Mit szól ehhez a véleményhez?

– Tegyünk különbséget az egy­szerû baloldali emberek és az MSZP-t megkaparintó gátlástalan figurák között. Az utóbbiak irányultságukban liberálisok, törekvéseikben önzõk. A hatalom megszerzése érdekében manipulálják a tömegeket, átgázolnak ellenfeleiken, a közvagyont sajátjuknak tekintik, a normákat cinikusan semmibe veszik. A baloldali kisember elõször nem hitt a szemének, aztán csalódott, majd dühös lett. Csalódottságában nem ment el szavazni, vagy dühében jobbra szavazott. Itt van az a pont, ahol egy percre meg kell állnunk. Megszületett egy centrális politikai erõ, amely idejétmúlttá tette a politikában a bal és jobb fogalmát, és ezzel megteremtette a nemzeti egység lehetõségét. Számunkra, akik ennek a szövetségnek tagjai vagyunk, ez a tény nagy felelõsséget tesz a vállunkra. Sokkal nehezebb együttmûködésben gondolkodni, mint küzdelemben. Pedig a széthúzás korszaka után az együttmûködés kora következik. Mellesleg ennek a nemzetnek ez az egyetlen esélye.

– A KDNP már évekkel ezelõtt elindította a Szabad vasárnapért elnevezésû mozgalmat, amelyhez több civil- és érdekvédelmi szervezet is csatlakozott. Hogy áll ez a kezdeményezés?

– A multinacionális cégek éppen mostanában indítottak egy igen jól pénzelt ellenkampányt, a liberálisokra jellemzõen a szabadság nevében, de egy hagyományos érték ellen. A vásárlók szabadságára hivatkoznak, és légbõl kapott adatokkal manipulálnak. Közben profitéhségükben saját alkalmazottaikat kihasználják, és erõfölényükkel visszaélve tönkreteszik a magyar kisvállalkozásokat. Ha a munkaügyi felügyelet határozottabb lenne, javulna a helyzet. Olyan javaslatot tettünk az asztalra, amely védi a munkavállalókat és családjukat, esélyt ad a családi vállalkozásoknak, és közben biztosítja a vásárlás lehetõségét. A kisboltok mindig, míg a nagyok évente tizenkét vasárnapon lehetnének nyitva – üdülõhelyen szezonban, vagy ünnepek elõtt a városokban. A korlátozás természetesen nem érinti például a benzinkutakat, a virágüzleteket és az éttermeket. A mozgalmat támogatják a szakszervezetek és több, kisüzletekkel dolgozó üzletlánc.

– Az elmúlt nyolc évben rengeteg, az egyházi fenntartású oktatási intézményeket diszkriminatívan érintõ intézkedésrõl hallhattunk. Lát-e lehetõséget arra, hogy az állam visszaadja a felekezeti iskoláktól igazságtalanul megvont támogatást?

– Arra van lehetõségünk, amit fontosnak tartunk. A kiéheztetés kora lejárt, a visszatartott támogatást folyósítani kell. A liberálisok gyakran emlegetik az egyház és az állam szétválasztását. Erre hivatkoznak mindig, amikor az egyházak társadalmi tevékenységét korlátozzák. Pedig a szétválasztás már régen megtörtént. Az egyházak és a társadalom szétválasztását viszont nem szabad megengedni, hiszen ezzel mindnyájan rosszul járnánk. Egy felelõs kormányzat megteremti az emberekért dolgozó egyházak társadalmi tevékenységének lehetõségét. A viszony normális lesz, olyan, amilyennek lennie kell.

– Többször felvetõdött már az egyház-alapítási feltételek szigorí­tása. Miként látja ezt a kérdést?

– Különböztessük meg a nemzetünk történetében és mai életünkben komoly szerepet játszó történelmi egyházakat, a kisebb vagy fiatalabb hívõ közösségeket és az egyházi státusban rejlõ lehetõségeket kihasználó ügyeskedõket. Az utóbbiakat ki kell szûrni, és eltávolítani ebbõl a körbõl. Az egyházalapítás feltételeit szigorítani kell, és az egyenjogúság mellett érvényesíteni kell az eltérõ súlyú közösségek különbözõségét.

Kacsoh Dániel
FORRÁS: MAGYAR HÍRLAP