1956-os megemlékezés a váci Apor Vilmos Katolikus Fõiskolán
-Ha a forradalmat úgy definiáljuk, mint a múlttal való szakítást, és új kezdetet, akkor kimondhatjuk, hogy a keresztény ember természete szerint forradalmi, hiszen az életének része a metanoia, képes arra, hogy szembenézzen elhibázott tetteivel és megújítsa az életét. Erre a társadalomnak is szüksége van, amelyet hol a folyamatos fejlõdés, hol a forradalom újít meg. A magyar nép sokat képes tûrni, de egy határon túl már szabadságszeretete érvényesül. A forradalom lehet vér nélküli is. Aki 2010-ben figyelemmel kíséri a megújulási folyamatot, pontosan tudja, mirõl beszélek. – mondta el többek között a politikus.
Ezt követõen Dr. Zinner Tibor a Legfelsõbb Bíróság fõosztályvezetõje tudományos kabinetfõnök, fõntanácsos „1956 és Mindszenty öröksége” címmel tartotta meg elõadását. A témához csatlakozva két rövid korreferátum hangzott el, az iskola oktatói részérõl. Dr. habil Molnár István professzor emeritus „Mindszenty – Vatikán – Ostpolitik”, illetve Dózsa Gábor tanársegéd „Mindszenty a fõpap” címmel emlékeztek meg a bíborosról.
A délutáni programban elsõként dr. Horváth János az országgyûlés korelnöke, egyetemi tanár beszélt, saját élményei alapján, 1956-ról és az emigrációról. A fõelõadást szintén két korreferátum követte. Egyrészt Dr. Varjú László az USA légierejének orvos ezredese, aki szintén saját életét vette alapul „1956 menekülés-túlélés” címû hozzászólása, másrészt egy fiatalember elõadása hangzott el, Turda Bence szociálpedagógia szakos hallgató, 1956 eseményeit a mai fiatalság szemszögébõl méltatta.
Brockhauser