Öntsünk tiszta vizet a nyugdíjasok poharába
Orbán Viktor ajánlata a nyugdíjasoknak évek óta a legtisztességesebb hang a nyugdíjfronton. A válság megoldásához kérte segítségüket, szövetséget ajánlva nekik. Ígéretet tett arra, hogy a válságkezelés egy-két évében sem fog csökkenni a nyugdíjak reálértéke. Nem kis vállalás, különösen akkor, amikor Gyurcsány Ferenc nem volt képes ezt teljesíteni. Tavaly egy év alatt 3,8%-kal csökkent a nyugdíjak értéke. Utoljára Horn Gyula kormányzása idején történt reálérték-vesztés. Gyurcsány nem elnézést kért ezért, hanem egy Orbánt lejárató kampányba kezdett. Ahogy 2002-ben és 2006-ban, úgy most is megtévesztõ szöveggel, félelmet keltve manipulálja a nyugdíjasokat. Nagyon jól tudja, hogy könnyû szorongást kelteni a kiszolgáltatott, biztonságot igénylõ emberekben. A megtévesztõen behízelgõ hang eltereli a gyanút az állítások valótlanságáról. Álságos szavai ismét kárt okoznak. Nemcsak azzal, hogy megtéveszti, akit még lehet, hanem tovább rongálja a közéleti szereplõk szavainak hitelét. Ezzel is arra késztetve mindnyájunkat, hogy a száraz tényekre szorítkozzunk.
<--more-->
A nyugdíjak reálértéke a rendszerváltás után a következõképpen alakult.
91-94–ig 8%-os veszteség, 95-98-ig 12%-os veszteség, 99-2002-ig 22%-os növekedés, 2003-2007-ig (5 év) 19,6%-os növekedés.
Három mélypont volt. A rendszerváltás sokkja, vagyis a nagy gazdasági és társadalmi átalakulás idõszaka, a Bokros csomag ideje és a tavalyi év.
A polgári kormány nyugdíjpolitikájával kapcsolatban sok megtévesztõ szöveg ült meg a köztudatban. Sajnos ezeket a feltárt valóság sem képes eltüntetni, legfeljebb gyengíteni. Az évtized legsikeresebb kommunikációs trükkje volt, hogy „Orbán Viktor elvett 19.000 Ft-ot a nyugdíjasoktól.” Bár kormányozni tudnának úgy a szocialisták, mint trükközni. A történet röviden a következõ. Horn Gyula adta postára a Bokros csomagot. Nem az volt a baj, hogy feladta, hanem, hogy rossz helyre küldte. Azokra rakta a terhet, akiket kímélni kellett volna. Elsõsorban a gyermeket nevelõ családokat és a nyugdíjasokat. Két év alatt 20%-kal csökkent a nyugdíjak értéke. Horn Gyula azt tette, amit késõbb párttársa és utóda, Medgyessy Péter, megígérte, hogy a választások után minden másként lesz. Az ígéretet nagyvonalúan törvénybe is iktatta, valahogy úgy, mint Gyurcsány az adócsökkentést, amit a gyõzelem után rögtön visszavont. Hogy ez ez tisztességtelen? Persze, de kit zavar? Ha a Horn-féle ígéret teljesül az történt volna, mint a Medgyessy féle 50% esetén, aminek hatását máig élvezzük.
Mit tett Orbán? Azt mondta, visszaadjuk a nyugdíjasoknak, amit a Horn kormány idején veszítettek, sõt többet adunk, mint amit a volt miniszterelnök ígért, de nem egy év alatt, mert akkor összeomlik a költségvetés. A ciklus minden évében nõtt a nyugdíjak reálértéke, összességében 22%-kal.
Az elsõ évben differenciált nyugdíjemelést hajtottunk végre. A legkisebb nyugdíjak 25,5%-kal, a legnagyobbak 11%-kal emelkedtek.
Miért választottuk ezt a megoldást? Mert a differenciálatlan emelés jogos, de nem igazságos. Néha – talán egy évtizedben egyszer – az emeléseknél is lehet a biztosítási elv mellett érvényesíteni a szolidaritás elvét. Tettek hasonlót a szocialisták is, helyesen tették. Gondoljunk bele, egy 50 ezer forintos nyugdíj 10%-kos emelés után 55 ezer forintot ér, egy 200 ezer forintos ugyanolyan mértékû emelés után 220 ezer forintot. A különbség egyre nõ, a kenyér pedig, mindkettõnek ugyanannyiba kerül. Tudom fontos szempont, hogy valaki mennyi járulékot fizetett, de mégis…
Egyszóval Orbán nem elvett a nyugdíjasoktól, hanem adott nekik. A ciklus második felében bevezettük, hogy a törvény szerinti kötelezõ úgynevezett svájci indexálású emelés felett 3-3%-kal többet emeltünk. Azt sem árt kihangsúlyozni, hogy a polgári kormány idején vált véglegessé ez a fajta emelés, vagyis akkor alkalmaztuk elõször 50-50%-ban az infláció és a bérnövekedés alapján történõ számítást. Ezért hallom csodálkozva azokat a kormánypárti megjegyzéseket, miszerint õk vezették be a svájci indexálást. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy a svájci indexálás nem szentírás. Sok európai országban másként csinálják. Akkor ugyanis, ha a gazdaság gyengén mûködik, és a bérek nem emelkednek, ez a módszer hátrányos a nyugdíjasoknak. Ez történt tavaly is.
Többször hallottam szocialista politikusoktól azt is, hogy õk vezették be a nyugdíjas fogyasztói kosár alkalmazását. Ezzel szemben a valóság az, hogy a polgári kormány 2001-ben kormányrendeletben kötelezte a KSH elnökét, hogy számítsa ki a nyugdíjas inflációt, és a szociális minisztert, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár által jelzett inflációt használja a nyugdíjemelés egyik alapjául. Ez ugyanis mindig magasabb, mint az átlagos infláció. (Napjainkban az infláció 7%-ra ugrott, a nyugdíjas infláció pedig 7,7 %-ra.
Néhány szót megérdemel a szocialista szórólap, amit a posta a nyugdíjakkal együtt hord ki. Nem a nyugdíjakról szól, hanem Orbán Viktorról, õt gyalázza. Azt adja a szájába, amit soha nem mondott, olyat sugall, amit soha nem akart. Ezt ismétli a balliberális sajtó, és szajkózzák a szocialista nyugdíjasok. Az igazi szándék már senkit nem érdekel. Pedig ha az teljesült volna, akkor tavaly nem veszítenek a nyugdíjasok átlagosan 30 ezer forintot. Ezt szeretné korrigálni a KDNP országgyûlési határozati javaslata, amely kezdeményezi, hogy egyszeri juttatásként adják vissza minden nyugdíjasnak. A sokszor hallott válasz erre is nyilván az lesz, hogy nincs fedezet rá a költségvetésben. Ezért a javaslatunk 2009-es kifizetést tartalmaz.
Errõl az elõterjesztésrõl ad tájékoztatást a KDNP szórólapja.
A nyugdíjak reálértéke a rendszerváltás után a következõképpen alakult.
91-94–ig 8%-os veszteség, 95-98-ig 12%-os veszteség, 99-2002-ig 22%-os növekedés, 2003-2007-ig (5 év) 19,6%-os növekedés.
Három mélypont volt. A rendszerváltás sokkja, vagyis a nagy gazdasági és társadalmi átalakulás idõszaka, a Bokros csomag ideje és a tavalyi év.
A polgári kormány nyugdíjpolitikájával kapcsolatban sok megtévesztõ szöveg ült meg a köztudatban. Sajnos ezeket a feltárt valóság sem képes eltüntetni, legfeljebb gyengíteni. Az évtized legsikeresebb kommunikációs trükkje volt, hogy „Orbán Viktor elvett 19.000 Ft-ot a nyugdíjasoktól.” Bár kormányozni tudnának úgy a szocialisták, mint trükközni. A történet röviden a következõ. Horn Gyula adta postára a Bokros csomagot. Nem az volt a baj, hogy feladta, hanem, hogy rossz helyre küldte. Azokra rakta a terhet, akiket kímélni kellett volna. Elsõsorban a gyermeket nevelõ családokat és a nyugdíjasokat. Két év alatt 20%-kal csökkent a nyugdíjak értéke. Horn Gyula azt tette, amit késõbb párttársa és utóda, Medgyessy Péter, megígérte, hogy a választások után minden másként lesz. Az ígéretet nagyvonalúan törvénybe is iktatta, valahogy úgy, mint Gyurcsány az adócsökkentést, amit a gyõzelem után rögtön visszavont. Hogy ez ez tisztességtelen? Persze, de kit zavar? Ha a Horn-féle ígéret teljesül az történt volna, mint a Medgyessy féle 50% esetén, aminek hatását máig élvezzük.
Mit tett Orbán? Azt mondta, visszaadjuk a nyugdíjasoknak, amit a Horn kormány idején veszítettek, sõt többet adunk, mint amit a volt miniszterelnök ígért, de nem egy év alatt, mert akkor összeomlik a költségvetés. A ciklus minden évében nõtt a nyugdíjak reálértéke, összességében 22%-kal.
Az elsõ évben differenciált nyugdíjemelést hajtottunk végre. A legkisebb nyugdíjak 25,5%-kal, a legnagyobbak 11%-kal emelkedtek.
Miért választottuk ezt a megoldást? Mert a differenciálatlan emelés jogos, de nem igazságos. Néha – talán egy évtizedben egyszer – az emeléseknél is lehet a biztosítási elv mellett érvényesíteni a szolidaritás elvét. Tettek hasonlót a szocialisták is, helyesen tették. Gondoljunk bele, egy 50 ezer forintos nyugdíj 10%-kos emelés után 55 ezer forintot ér, egy 200 ezer forintos ugyanolyan mértékû emelés után 220 ezer forintot. A különbség egyre nõ, a kenyér pedig, mindkettõnek ugyanannyiba kerül. Tudom fontos szempont, hogy valaki mennyi járulékot fizetett, de mégis…
Egyszóval Orbán nem elvett a nyugdíjasoktól, hanem adott nekik. A ciklus második felében bevezettük, hogy a törvény szerinti kötelezõ úgynevezett svájci indexálású emelés felett 3-3%-kal többet emeltünk. Azt sem árt kihangsúlyozni, hogy a polgári kormány idején vált véglegessé ez a fajta emelés, vagyis akkor alkalmaztuk elõször 50-50%-ban az infláció és a bérnövekedés alapján történõ számítást. Ezért hallom csodálkozva azokat a kormánypárti megjegyzéseket, miszerint õk vezették be a svájci indexálást. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy a svájci indexálás nem szentírás. Sok európai országban másként csinálják. Akkor ugyanis, ha a gazdaság gyengén mûködik, és a bérek nem emelkednek, ez a módszer hátrányos a nyugdíjasoknak. Ez történt tavaly is.
Többször hallottam szocialista politikusoktól azt is, hogy õk vezették be a nyugdíjas fogyasztói kosár alkalmazását. Ezzel szemben a valóság az, hogy a polgári kormány 2001-ben kormányrendeletben kötelezte a KSH elnökét, hogy számítsa ki a nyugdíjas inflációt, és a szociális minisztert, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár által jelzett inflációt használja a nyugdíjemelés egyik alapjául. Ez ugyanis mindig magasabb, mint az átlagos infláció. (Napjainkban az infláció 7%-ra ugrott, a nyugdíjas infláció pedig 7,7 %-ra.
Néhány szót megérdemel a szocialista szórólap, amit a posta a nyugdíjakkal együtt hord ki. Nem a nyugdíjakról szól, hanem Orbán Viktorról, õt gyalázza. Azt adja a szájába, amit soha nem mondott, olyat sugall, amit soha nem akart. Ezt ismétli a balliberális sajtó, és szajkózzák a szocialista nyugdíjasok. Az igazi szándék már senkit nem érdekel. Pedig ha az teljesült volna, akkor tavaly nem veszítenek a nyugdíjasok átlagosan 30 ezer forintot. Ezt szeretné korrigálni a KDNP országgyûlési határozati javaslata, amely kezdeményezi, hogy egyszeri juttatásként adják vissza minden nyugdíjasnak. A sokszor hallott válasz erre is nyilván az lesz, hogy nincs fedezet rá a költségvetésben. Ezért a javaslatunk 2009-es kifizetést tartalmaz.
Errõl az elõterjesztésrõl ad tájékoztatást a KDNP szórólapja.
Harrach Péter