A manipuláció és a politikai kultúra

Harrach Péter napirend elõtti felszólalása 2012. április 23-án.

Naponta tapasztaljuk, hogy a baloldalhoz kötõdõ uniós tisztségviselõk nagy érdeklõdést mutatnak Magyarország iránt. Legutoljára Olli Rehn pénzügyi biztos a következõ szavakat mondta: „Az Európai Bizottság Magyarországgal kapcsolatos aggályai túlmennek a három kötelezettségszegési eljáráson, és a magyar demokrácia minõségi, illetve politikai kultúrájára is kiterjednek.” Politikai kultúráról volt szó, engedjék meg, hogy a gyanúval éljek, hogy itt a kormány, illetve a kormánytöbbség politikai kultúrájáról volt szó, ami a mi értelmezésünk szerint nem más, mint határozott célok kitûzése. Ezek a határozott célok megfelelõ eszközökkel érhetõk el, és ezeket az eszközöket hatékonyan és gyorsan alkalmazza a kormány és a kormánytöbbség. Valószínûleg ez a hatékonyság és gyorsaság az, ami szemet szúrt a biztos úrnak.
<--more-->
Én azonban hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a politikai kultúrára nagyobb veszélyt jelent egy olyan eszköz, amit legtöbbször a baloldal és holdudvara alkalmaz, ez pedig a manipuláció eszköze. Nem a 2006-os Gyurcsány-féle manipulációra gondolok. Vegyünk egy olyan példát, ami Magyarországtól távoli, de az említett politikai család holdudvarához tartozik. A példa nem a téma miatt érdekes, hanem az eszközök miatt.

Amerikában történt a hetvenes években, és egy olyan szerzõnek a könyvében került leírásra, aki ennek az akciónak a résztvevõje, sõt szervezõje volt. Késõbb megváltoztatta a szemléletét, és leírta ezt az eseményt. Dr. Nathansonról van szó, aki az „Egy néhai abortuszpártoló vallomásai” címû könyvében írta le a módszert, ami – ismét mondom – nem a téma miatt, hanem az eszköz miatt érdekes. A szándéka az abortusz legalizálása volt. Idézek a könyvbõl: Tudjuk, hogy az amerikaiak többsége nem támogatna egy ilyen törvénymódosítást, ezért egyszerûen hazudtunk egy kitalált közvélemény-kutatás eredményeirõl. Telekürtöltük a médiát, hogy kutatásaink értelmében az amerikai népesség 60 százaléka támogatja a minden megkötéstõl mentes abortusz bevezetését. Másodszor, úgy keltettük fel az emberek együttérzését, hogy teljesen valótlan adatokat mondtunk az illegális abortuszok számát illetõen. A valóságban az Egyesült Államokban ez a szám évente valamivel 100 ezer alatt volt, de mi mindenfelé azt híreszteltük, hogy több mint 1 millió. A taktika harmadik eleme a tudatosan felépített ellenségkép volt. Kellett valamilyen ellenségkép, akivel szemben mint a szabadság szószólói és védelmezõi léphetünk fel, ezért szisztematikus lejárató kampányba kezdtünk a katolikus egyház és társadalmilag elmaradott nézetei ellen. Ezt aztán orrvérzésig nyomtuk. A médiával azt etettük, hogy ellenállás valóban a klérus soraiból származik, és hogy a közvélemény-kutatások szerint a hívek maguk is pártolják a mûvi terhességmegszakítás törvényesítését. És a média pillanatok alatt bemosta az amerikai köztudatba, hogy aki abortuszellenes, az a klérus befolyása alatt áll, és képtelen az önálló gondolkodásra.

Ezeket a mondatokat azért olvastam fel, mert világosan mutatja az eszközt, amivel az emberek manipulálását elvégzik.

Talán megfigyelhetik, hogy ez a szándék az úgynevezett pedofilvád esetén is megvalósul, ahol a cél annak az intézménynek a hiteltelenítése, amelynek tanítása ellentmond az õ törekvéseiknek.

Amikor politikai kultúráról beszélünk, akkor talán elõször azokat az elemeket kell megkeresnünk, amelyek erre a kultúrára a legnagyobb veszélyt jelentik, és azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom, hogy a manipuláció az az eszköz, ami talán a legveszélyesebb a magyar politikai kultúrára is.

Köszönöm a figyelmüket.

(Harrach Péter frakcióvezetõ (KDNP) napirend elõtti felszólalása a parlamentben 2012. április 23-án.)