A Tiszakécskei Sortûz Emléknapján Harrach Péter a KDNP frakcióvezetõje tartott ünnepi beszédet a város katolikus templomában tartott rendezvényen, felidézve az 1956. október 27-i eseményeket.

<--more-->
„Az 1956-os forradalom idején, október 27-én a város központjában békésen ünneplõ tömeg a Himnuszt énekelte, amikor egy harci repülõgép sorozatlövést adott le az emberekre, amely 17 halálos áldozatot, és 200 sebesültet követelt. A környékbeli épületek zárva voltak, Gémes Mihály plébános tárta ki a templom kapuját a menekülõk elõtt, ahol a sebesülteket is igyekeztek ellátni. Késõbb a népharagtól ugyancsak õ mentette meg a városi pártitkár életét. Az eseményeket hallva, még 56 év után is ökölbe szorul az ember keze. Ma már tudjuk, hogy ez az õrült eszme és követõi mit hagytak maguk után, százmillió halottat, deportáltakat, és megtört a szabadságuktól, egzisztenciájuktól megfosztott embereket.

A szabadság az emberi élet egyik legfontosabb értéke, amelytõl a kommunista rendszer megfosztotta az egyént és a közösségeket. 1956 a felszabadulás érzését hozta el, mint amikor egy fülledt szobából kilépünk a természetbe és felszívjuk a tüdõnket friss levegõvel. Jómagam kilenc éves voltam akkor, édesapámmal sétáltunk a szétlõtt városban, és mesélt a történtekrõl.

1956 hõseit magunkban hordozzuk és fejet hajtunk elõttük. Példájuk fontos, mert ma is küzdenünk kell, most nem a kommunista terror, hanem a pénzvilág mohósága ellen, amely a személyes és a nemzeti szabadságunkat is veszélyezteti. A kölcsönöket ajándékként adják át, de egyúttal meg is kötik a kezünket. Magyarország az unió bürokratáinak kettõs mércéje ellen is küzd.  Európának vissza kell térnie a gyökereihez, és olyan új világot felépítenie, amelyben érvényesülnek a normák. Ezért kell küzdenünk az olyan természetesnek tûnõ értékekért, mint a család intézménye, a házasság fogalma, az élet védelme, vagy a hazaszeretet oktatása.”

Brockhauser Edit