Napirend elõtti felszólalás 2009. március 30.
<--more-->
Végül is megszületett a jelölt, beszéljünk errõl! A folyamat és az eredmény három kérdést vet fel. Az elsõ a jelölés módja. Jogilag ugyan nem, de politikailag és morálisan illegitim jelölésrõl van szó. (Szórványos taps a KDNP soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Viktor, hangosabban tapsolj!)
Másodszor: a kiszivárgott programelemek. Úgy próbálják kezelni a jelent, hogy súlyos kérdéseket és károkat okoznak a jövõnek. Gondoljanak csak arra – egyetlen példa -, hogy a családtámogatási rendszer megnyirbálásával milyen hatással lesznek az amúgy is rossz demográfiai helyzetre. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy árokba borult a szekér, és onnan ki kell húzni, de lehetõleg úgy, hogy ne sérüljön meg közben, mert tovább kell mennie. Itt hadd idézzem a jelöltet, neki más véleménye van errõl az irányról: “A kormány abba az irányba tolta az ország szekerét, amely a jó haladási irányt jelzi.”
És végül a harmadik, amit meg kell említenünk, maga a jelölt személye; két problémát vet fel. Az egyik, hogy õ a Gyurcsány-kormány tagja volt, amely kormány idejuttatta az országot, méghozzá neoliberális gazdaságpolitikájával, a jelölt pedig emblematikus figurája ennek. De mintha nem érezné a problémát, ismét hadd idézzem õt: “Magyarország szempontjából megnyugtató hír az, hogy az elmúlt két év erõfeszítése és sokszor áldozatai eredményeként Magyarország ma stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb nemzetközi gazdasági viszonyok elé.” Ez nem évekkel ezelõtt, hanem néhány hónapja hangzott el itt a parlamentben.
Nem tekinthetünk el – és ez a kérdés lényege – a jelölt múltjának egy nagy foltjától sem, a Hajdú-Bét ügytõl. Engedjék meg, hogy a lényegét idézzem a jelölés napfényre kerülésekor megfogalmazott KDNP-közleménynek: “Az általa tulajdonolt Hajdú-Bét kisemmizett libatenyésztõi közül néhányan önkezükkel vetettek véget életüknek, mások azóta is a nyomor szélén tengõdnek.” De ha ez az idézet elfogultnak tûnik, akkor egy szocialista képviselõét is idéznem kell: “Kilenc ember ment tönkre, és lett öngyilkos, mert a Hajdú-Bét nem fizette ki tartozását nekik.” Ezt meg lehet bánni, és nem lennék kereszténydemokrata, ha nem ismerném el, hogy egy csendes pillanatban, a lelkiismeret ítélõszéke elõtt tisztázni is lehet, de most nem magánemberrõl, hanem az ország leendõ miniszterelnökérõl van szó. Egy emberi magatartásról, vezetési gyakorlatról, az emberek sorsa iránti érzéketlenségrõl van szó.
Annak idején, amikor ez problémaként kirobbant, így fogalmazott a jelölt: “Nem értettünk hozzá.” Ez is elhangzott tõle: “Sajnos nem tudok tenni ezért az ügyért már, hiszen most nekem az ország fejlesztésével kell foglalkoznom.” Mit mond még magáról és az országról? “Három éve úgy gondoltam, pár évet rászánok az életembõl arra, hogy segítsem ezt az országot jobbá, modernebbé tenni.” Megtisztel vele a jelölt minket, nem tudom, hogy méltók vagyunk-e rá, de ezek után ne várják el, hogy rá szavazzunk.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KNDP soraiban.)