A kormány támogatói ma búcsút intenek az egyik miniszterelnöknek, és nagy valószínûséggel megválasztják a másikat. De ha búcsú közben könny szökne a szemükbe, ne aggódjanak: csak az alkotó távozik, az alkotás marad. Errõl gyakran gondolunk rá.
Három kérdésre szeretnék ma válaszolni. Az elsõ az, hogy milyen országot vett át a szocialista-szabaddemokrata többség 2002-ben, és hol tart ma ez az ország, a második, hol hibázta el Gyurcsány Ferenc, és végül, mit várhatunk Bajnai Gordontól.
<--more-->
2002-ben egy mûködõ országot vett át az akkori többség, erõs gazdasággal. Ez az erõs gazdaság képes volt arra, hogy rendezett költségvetést teremtsen, olyannyira, hogy abból még osztogatni is lehetett az elején.
Az államadósság, – ma már elhangzott,- akkor 53 százalék volt, ma 70 fölött van. A munkanélküliség – nem lehet tagadni – 5 százalék körül mozgott, ma 9 százalék fölött van. De ami a leglényegesebb: akkor az értékek fontosak voltak, minden a helyén volt; a munka fontos szempont volt a jövedelem megszerzésénél, és nem az ügyeskedés. Az otthon fontos volt a fiatalok számára – ma az otthonteremtés utolsó lehetõségét is el kívánják venni. A család meghatározó érték volt – a Gyurcsány-kormánynak nincs családpolitikája. Az adott szónak volt becsülete – ma a szó azt a szerepet játssza, hogy elfedje a valóságot. Ma a hazugság világát éljük, a meggyõzés helyett a manipulációét.

S a lényeg: akkor jó volt magyarnak lenni. Ma a fal mellett, lehajtott fejjel somfordálunk, amikor megkérdezik, hogy melyik országot képviseljük.
Hol is rontotta el Gyurcsány Ferenc? Nézzék, a politikusnak az a feladata, hogy a hatalom birtokába jusson azért, hogy az elképzeléseit megvalósítsa. Gyurcsány Ferenc nagy energiával, ügyesen és gátlástalanul tört a hatalomra és a hatalom megtartására is. Az ellenfeleit nemcsak legyõzni, de megsemmisíteni is akarta, és ma õ beszél az együttmûködésrõl. A választókat nem meggyõzni akarta, hanem megtéveszteni és manipulálni. Pedig a hatalomhoz alázat is kell. Az alázat nem azt jelenti, hogy mulyák vagyunk, hanem önismeretet jelent; azt, hogy a helyünkön vagyunk, tudjuk, kik vagyunk, és mi a fontos számunkra, mi a feladatunk. Ki kell mondanom, Gyurcsány Ferenc nem volt alázatos.

Azt mondják, hogy a politikában a látszatnak valóságértéke van, ezért minden politikus igyekszik figyelni a látszatra. Így volt ez Gyurcsány Ferencnél is. Azonban hadd idézzek egy volt szocialista párttagot: „Gyurcsány Ferenc a politikát áthelyezte a PR területére.” Amikor csak látszatpolitizálás folyik, amikor nem a tevékenység fontos, hanem a látszat, akkor oda jut az ország, ahol ma van.

S a harmadik pont is, ahol úgy érzem, hogy elrontott valamit Gyurcsány Ferenc – aki egyébként tehetséges ember, akibõl lehetett volna államférfi is, akinek sok olyan adottsága van, ami ezt az országot talán jobb irányba tudta volna vezetni -, nagy hiányosságot mutat. Az elsõ embernek kell hogy legyen víziója, elképzelése, ötlete az országról. Gyurcsány Ferenc sziporkázóan ötletelõ ember, de õ a végre nem hajtott ötletek és a meg nem valósított tervek embere. Tessék megnézni, hány program, ötlet, elképzelés hangzott el az utóbbi években ebben a Házban, és mennyi valósult meg belõle, sokszor épp az ellenkezõje!
Ha megengedik, néhány szót szólnék a jelölt úrról is. Mit tudunk róla? Túl sokat nem. Azt látjuk – s azért ez nem elhanyagolható szempont, hiszen a politikai kommunikációban nagyon fontos a látvány, – hogy jól áll rajta az öltöny, jól köti meg a nyakkendõjét, és valljuk be, egy cserkészfiú ábrázatát hordja. De mi a probléma? Tudjuk azt, ami letagadhatatlan tény, hogy a Gyurcsány-kormány minisztere volt. A Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájának egyik meghatározó személyérõl van szó. Ezt nem lehet letagadni, és ennek az eredményeit látjuk.

S még valamit tudunk, amirõl ma már sok szó esett, és kint azok a szegény jószágok is ezt gágogják: bizony nem lehet letagadni azt sem, hogy része volt annak a cégnek a sorsában, amely sok ember életét befolyásolta. Ez a fajta magatartás azt mutatja, hogy az emberek sorsa iránti érzékenység és felelõsség nem erõs oldala a jelölt úrnak. Úgy tûnik, hogy a mozdony új, de a vágány a régi, hiszen õ is ugyanazok vállára kívánja tenni a terhet, akiknek a vállán már úgyis sok van. A rövid távú célok érdekében az egyének és a társadalom hosszú távú érdekeit áldozza fel. Ezt abból a néhány programelembõl tudjuk, amelyek képviseletét az õt támogató képviselõkkel aláíratta. Engedjenek meg ebbõl egy-két gondolatot!

Milyen társadalmi csoportokra gondolok? Például a nyugdíjasokra. A nyugdíjasok társadalma nem homogén. Akinek 200 ezer forint fölött van a nyugdíja, azt talán nem érintik olyan súlyosan azok az intézkedések, amelyeket terveznek, mint azt, akinek valahol 40 ezer forint körül mozog. Nem szeretnék populista lenni, de gondoljanak bele, hogy sok esetben a lakásfenntartás és az élelmiszer-vásárlás között kell döntenie egy nyugdíjasnak. Azok a 40 ezer forintos kisnyugdíjasok, akik a szegénység vagy talán már a mélyszegénység szélén állnak, egy-két olyan intézkedéstõl, amiket a jelölt úr bejelentett, lecsúszhatnak oda, ahonnan már nagyon nehéz kilábalni.

Szóljunk néhány szót a családtámogatási rendszer átalakításáról! A gyes és a gyed rendszerét is érinteni kívánja a jelölt úr. Kiket sújt ez? Elsõsorban a gyermekszülésre vállalkozó vagy ebben a kérdésben bizonytalan fiatalokat. Tudjuk, elsõsorban a gyed a megfelelõ eszköz arra, hogy a fiatalok vállalják a gyermeknevelés elsõ nehéz éveit. A dilemma egy ilyen intézkedéssorozat után lehet, hogy a másik irányba dõl el. És ez már nemcsak a családokat érinti, hanem a nemzet egészét, a demográfiai helyzet romlását is jelentheti. a jelenleginél is rosszabb és nehezebb.

A családi pótlék megváltoztatása elsõsorban a nagycsaládosokat fogja a jelenleginél is reménytelenebb helyzetbe hozni, hiszen a családok közül õk viselik a legnagyobb terheket. Az otthonteremtési támogatás megnyirbálása kifejezetten családellenes intézkedés, ami megint csak a családalapító fiatalok helyzetét nehezíti meg. Tudjuk nagyon jól, hogy nemcsak az elsõ gyermek vállalása, de maga a házasságkötés is mily mértékben esik vissza és tolódik ki. Ebben a helyzetben segíteni és nem gátolni kellene a fiatalokat. Csak gazdasági kérdésekrõl történik elmélkedés és tervezés, a társadalmi problémák iránt teljes érzéketlenséget mutat a jelölt. S megjegyezném, a beszédében egy támogatást említett, s az sem a hazai kis- és középvállalkozókat szolgálná, hanem az új külföldi befektetõket. Az õ segítségükre számít, holott a munkahelyteremtésben a kis- és középvállalkozások döntõ szerepet játszanak.

A magyar politikai vezetésnek figyelembe kellene vennie azt, hogy mit akar az ország lakossága. Ez a döntõ kérdés. Az ország lakossága pedig új választást szeretne. Az új választás azt jelenti, megadjuk a lehetõséget a népnek arra, hogy döntsön, kit kíván a politikai hatalom birtokába juttatni, s ezzel milyen utat kíván a nemzetnek szabni. Túl sokszor hallottuk ma azt a beszédben, hogy szakértõi kormány, nem szeretnék politizálni, nem pártokhoz kötõdöm. Vegyük tudomásul, az egyik szocialista kormány megy, a másik szocialista kormány jön. Ebben a parlamentben politikai pártok támogatják a kormányokat, és ez a kormányzati támogatás a két párt szövetségében ma minden bizonnyal elindul.

Még egyszer mondom – és ez a legfontosabb, amit ma kimondhatunk -, az új választások fogják megoldani Magyarország helyzetét.