Túl sok a hisztérikus kirohanás
Válaszol Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője
Kormányzati teljesítmény áll szemben a hisztérikus kirohanásokkal.

– Az év eleje politikai értelemben általában uborkaszezonnak számít, most azonban más a helyzet, egyre keményebbek a politikai üzenetek. Mi lesz, ha élesben is elkezdődik a kampány?

– Már dúl a kampány. Ha nem is élvezzük, de tudomásul vesszük. Az üzenetek egyszerűek és világosak. Kérdés, igazak-e?

– Valóban elég egyszerűek az ellenzék, de a kormánypártok üzenetei is. Most visszakérdezek: igazak-e?!

– A kormányoldal választása kétségtelenül találó. A század nagy feladatát célozta meg, amikor az Európát elárasztó migránsáradat elleni védekezésről beszél. Ennek kapcsán szól a népesedési probléma nemzeti megoldását jelentő családtámogatásról, illetve hivatkozik a valóban imponáló kormányzati sikerekre.

Az ellenzéki kampány egy mondatban foglalható össze: Orbánt le kell váltani. Miért is? A szándék valódi oka nyilvánvaló. A különböző ideológiai és szociológiai talajon kivirágzott politikai szervezetek – ide értve a civilnek álcázottakat is – hatalomra törnek. Érthető, ez a dolog természete. Azonban erre semmi esélyük, amíg a sikeres miniszterelnök a helyén van. Ennyit a leváltási szándék motívumáról. A személyi alkalmasság részleteiről beszélni méltatlan lenne. Legfeljebb annyit kell megjegyezni, hogy egy ország kormányzásához kevés a teátrális szöveg és a hisztérikus kirohanás. Valójában arról érdemes szólni, hogy kinek a helyére is vágyódnak.

– Nemcsak az ellenzék pártjain, de potenciális szavazóin is láthatjuk a bizonytalanságot. Nem elég, hogy toronymagasan vezetnek a közvélemény-kutatásokban a kormánypártok, de még a kabinettel elégedetlenek egy jelentős része is alkalmasabbnak tartja a kormányzásra Orbán Viktort és az általa vezetett Fidesz–KDNP-pártszövetséget, mint a vele szemben álló politikai szereplőket. Hogy sikerült ezt a kormányképességet megteremteni és fenntartani?

– Vissza kell nyúlnunk 1998-ig. Az első Orbán-kormány korszakváltást hozott. A miniszterelnöknek sikerült megteremtenie a keresztény, polgári és nemzeti eszmeiség összhangját, vagyis a jobboldal egységét. Részéről ez személyes elköteleződést is jelentett, ami hitelességét és az említett eszmék követőinek széleskörű támogatását biztosította.

2010-ben az ország csőd közeli állapotban volt. Nemcsak az állam, de polgárai is eladósodtak. Az új kormány rendbe tette a költségvetést, megszabadult az IMF gyámkodásától, segítséget nyújtott az eladósodott családoknak – ha kellett, a pénzintézetekkel szemben.

Megszületett a régen várt új alaptörvény, amely rögzíti nemzeti létünk kereteit és értékeit, többek között az élet, a házasság és család védelmét.

A kormány patrióta gazdaságpolitikát hirdetett, amelynek kedvezményezettjei nem a nemzetközi, hanem elsősorban a magyar cégek lettek. Ez látványosan a közüzemi szolgáltatók esetében valósult meg, aminek következtében jelentősen csökkentek a háztartások energiaköltségei.

A sikeres gazdaságpolitika lehetővé tette a foglalkoztatás bővülését. Ez a szegénységből való kilábalás legbiztosabb útja. A kormány egyúttal jelentős bérnövekedést valósított meg, ami nem csak a középosztály, de – a minimálbér jelentős emelésével – a kisjövedelműek helyzetét is javította.

A szociális intézkedések közül ki kell emelni a gyermekek érdekében tett lépéseket, elsősorban az ingyenes étkezés és ingyenes tankönyvellátás jelentős bővítését.

– A nemzetpolitikában is gyökeres fordulat következett be a kettős állampolgárság lehetőségével, az ellenzék szerint viszont ez pusztán szavazatvásárlás.

– Először szimbolikus, majd az állampolgárság megadásával a nemzet közjogi értelemben vett újraegyesítése történt meg. Egymillió, határainkon túlélő magyar embernek fontos volt, hogy dokumentummal is bizonyíthatóan a nemzethez tartozik. Nekünk pedig fontos volt a szétszakítottság terheinek csökkentése.

– A külpolitikában is szakítottak a „merjünk kicsik lenni” elvvel, bírálóik szerint viszont felesleges konfliktusokat vállaltak például a migránsok befogadása kapcsán. Ön hogyan vonná meg az Orbán-kormány külpolitikájának mérlegét?

– Magyarország a közép-európai összefogás motorja. A V4-ek így váltak gazdasági, politikai és értékközösségé. Közösen küzdünk azok ellen, akik demokráciadeficittel vádolnak, miközben a „politikailag korrektnek” nevezett véleménydiktatúra képviselői. Akik európai értékeket kérnek számon, miközben eltávolodtak az alapítók értékrendjétől.

A jelenlegi kormány képes az illegális migránsáradattal szembeni önvédelemre. Nem csak feltartóztatja azt, de ellenáll a nyugat migránsexportjának is. Eközben különbséget tesz valódi üldözött és gazdasági bevándorló között. A karitatív szervezeteknek nyújtott célzott támogatással közvetve segíti az embercsempészek áldozatait. A közel-keleti üldözött keresztény közösségeket pedig szülőföldjükön életfeltételeik megteremtésében támogatja.

– Ha az ellenzék valamennyi pártja összefogna Orbán Viktor leváltásáért, és közös, „pártok felett álló” miniszterelnök-jelölttel állnának elő, az nem jelentene veszélyt a jelenlegi kormányzás folytatására?

– Úgy gondolom, a kérdés, hogy „kit is kell leváltani”, költői. Ki más lenne képes az elmúlt évek teljesítményére és a jövő kihívásainak is megfelelni? Valaki, aki még mindig nem akar feltűnni – vagy a jelenlegi miniszterelnök, a mögötte álló csapattal, széles társadalmi támogatottság birtokában?!