Harrach Péter

KDNP országgyűlési képviselő

Harrach Péter napirend elõtti felszólalása a 2008. szeptember 30.-i ülésnapon

Share Button
Téma: Szoborrongálás

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Mielõtt a témámba belekezdenék, egy-két mondatot az idõsek világnapjához, bár tegnap errõl már szóltam. Úgy gondolom, van egy nagy szakadék a valóság és a szívlágyító kormányzati kommunikáció között. Csak egyetlen dologra hadd utaljak. “A foglalkoztatás a probléma megoldása”, mondják miközben tavaly 50 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma. Talán elõször is ezt kellene megoldani.
<--more-->
Ha megengedik, akkor valóban a témámra térnék. A hír így szól: csütörtök reggel, egyelõre ismeretlen tettesek darabokra törték a kiskunhalasi fõplébánia-templom kertjében álló feszület elõtti Mária-szobrot. Ez kultúra-, közösség- és vallásellenes cselekedet volt. Önmagában véve, ha elszigetelt jelenségrõl van szó, akkor talán nem kívánkozik ide, de mivel egy súlyos társadalmi probléma megnyilvánulása és nem egyedi eset, ezért szólni kell róla.

Kultúraellenes volt, hiszen ezek mûemlékszobrok voltak. Közösségellenes, mert a közösség maga adta össze a pénzt az elõzõleg már megrongált szobor helyreállítására, és vallásellenes, hiszen annak a hívõközösségnek a vallási tiszteletét gyalázta meg.

Miért mondom azt, hogy ez egy súlyos társadalmi probléma megnyilatkozása? Azért, mert itt két magatartás találkozik: egyrészt az értékõrzõ, a társadalmi normákat betartó, a másik embert tisztelõ, önmaga és a társadalom iránt felelõsséget érzõ ember magatartása, szemben azzal, amelyik nem tiszteli a normákat, a másik embert, felelõtlen és lehet, hogy nem mindig szoborrongálásban, de a szomszéd tyúkjának ellopásában vagy a közlekedésben száguldozva, a másikat leszorítva jelenik meg. Az õ gyerekeik azok, akik nem adják át a helyet a buszon az idõs embereknek. Szóval egy deviáns magatartás egyre terjedõ jelenségével állunk szemben Ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Kik azok, akik ezen változtathatnak? Elsõsorban persze a család, de nézzük meg, milyen állapotban vannak a családjaink. Hadd utaljak egy aktuális kérdésre: a Ptk. módosításában hogyan próbálják a házasság, a család intézményét tönkretenni.

Vagy nézzük meg, hogy mit tehet, mondjuk, a média! Nem szeretném a szerepét túlhangsúlyozni, de amikor üres emberek sztárként jelennek meg és öntik belsõ tartalmukat a társadalomra, akkor – azt hiszem – a média felelõsségét mégiscsak meg kell említeni. Végül a politika is lehetõséget ad a társadalom formálására, éppen a közösségek megerõsítésével, és a normák szerepének növelésével.

És most nézzünk egy pillanatra magunkra, hiszen a politika világa képes befolyásolni minden társadalmi jelenséget. Akkor, amikor a normák megtartásában pont a politikai csúcson állók nem vitézkednek, amikor az igazmondás, a más tulajdonának tisztelete nem válik olyan normává, amit be kell tartani, sõt ehelyett a manipuláció erõsödik fel, akkor bizony a politika felelõsségét is említeni kell.

Ha a példához visszatérhetek, azt is meg kell említenem, hogy akik egyház nélküli társadalomban gondolkodnak, vagy visszatartják az egyházi intézmények normatíváját, azok egy olyan szellemiséget erõsítenek meg, ami ehhez hasonló cselekményekre biztat deviáns embereket.

Amikor a társadalmat befolyásolni akarjuk, amikor javítani akarjuk annak állapotát, akkor két dolgot kell figyelemmel kísérnünk, és ezt hadd hangsúlyozzam újból. Azokat a normákat kell megerõsítenünk – példával és intézkedésekkel is –, amelyek az egyéni életet boldogabbá, emberibbé, a társadalmat pedig mûködõképessé teszik, és meg kell erõsítenünk azokat a közösségeket, amelyek képesek olyan embereket szocializálni, akik a társadalomnak tisztességes és hasznos tagjai lesznek. Ez a mi feladatunk, ezt kell erõsítenünk. Köszönöm szépen.