Magyarország alapvetõ problémája, hogy nem tudott rendezett világot teremteni magának. Ha nincs rend a fejekben és a viszonyokban, akkor nincs valódi szabadság sem. A két fogalom ugyanis nem ellentétes, hanem kiegészíti, sõt feltételezi egymást.
<--more-->
Csak akkor tudunk rendet tenni a konkrét ügyekben, ha helyes fogalmunk van a szabadságról és az igazságról, ha úgy tetszik a világ rendjérõl. Errõl szól XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetû szociális enciklikája, melyet a pénzügyi-gazdasági válság kapcsán adott ki. Ennek okaként a gazdasági növekedés kizárólagos feltételének értelmezett profitmaximálást jelöli meg, megoldásként pedig az átfogó kulturális megújulást. Mi ezt leegyszerûsítve úgy szoktuk mondani, a bankárok pénzéhsége okozta. Új szemléletre van szükség.
Ha megkérdeznénk az utca emberét, neki mit jelent a szabadság, bizonyára lenne, aki azt válaszolná, ha senki nincs börtönben a családból. A többség pedig, hogy azt teszek, amit akarok. Az igazi szabadság énnél látszólag szûkebb, valójában több. Ezt tapasztalja meg döntésében az a fiatal, aki nem az alkohol vagy a kábítószer örömét választja, hanem a tanulást és a sportot. A rossz választása beszûkít, függõvé tesz, elveszi a szabadságot. A jó választása megerõsíti a szabadságot, kiteljesíti az embert.
Mi a jó? Ami megfelel a világ rendjének. A tomista filozófia, – aminek értelmezését nem kell mindenkinek elfogadnia, de tiszta fogalmait érdemes használni – természettörvényrõl beszél. Aquinoi Szt. Tamás azt mondja az örök törvényrõl, hogy az a Teremtõben van, eszerint alkotta meg a világot. Az értelmes teremtmény, az ember ebbõl részesedik, hogy berendezze a világot, ezt hívjuk természettörvénynek. Az egyén és a társadalom alapvetõ normái tehát az ember lelkiismeretébe írva adottak, ezt nem kitalálni, hanem alkalmazni kell.
Az új enciklika – a „Szeretet az igazságban” – az alapvetõ értékek újrafelfedezésére, kulturális megújulásra bíztat. Értelmezése szerint az igazság nem más, mint a világ és benne az egyes ember rendeltetése, vagyis a teremtett világ rendje. Ez a helyes emberi cselekvés kerete, ez teljesíti ki szabadságunkat. Így talán jobban megértjük, mit jelent: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” De mit keres itt a cím másik fogalma, a szeretet? Ezt a szót sokan elcsépelték, kiüresítették, vagy túlcukrozták. Pedig ez az egyéni és társadalmi cselekvés alapvetõ normája, nem elsõsorban érzelem, hanem elkötelezettség és felelõsség.

Miért nincs rendezett világ ma Magyarországon? Hivatkozhatunk történelmi vagy kulturális okokra, de abban egyet kell értenünk, hogy a társadalom állapotát a különbözõ eszméket és törekvéseket képviselõ politikai erõk jelentõsen befolyásolják. A neoliberálisok, – akik Európában és itthon is nagy befolyással rendelkeznek – nem szeretik a rendet és a hagyományos értékeket. Nekik a kivétel a szabály és az extrém a normális. A házasságról nem az egymásra talált férfi és nõ tartós kapcsolata jut eszükbe, hanem a válás szabadsága és az alternatív együttélések. Az egyházról a szekták és a nemzetrõl a kisebbségek. A nagyobbik baloldali párt vezetését a milliárdosok vették át. Számukra minden csak lehetõség. A rendezetlenség pedig több lehetõséget kínál egyéni céljaik elérésére, mint a rendezettség.

A rend hiánya legszembetûnõbb a közbiztonság területén. A rendõrség nem hatékony. Nem azért, mert nem tudja a dolgát, hanem azért, mert politikai befolyás alatt áll. A tüntetõkkel szemben embertelenek, a bûnözõkkel szemben bizonytalanok, pontosabban elbizonytalanítottak. Az emberi jogok rossz értelmezése miatt gyakran nagyobb védelmet kap az elkövetõ, mint az áldozat. Az esetek egy részében a rendõrök félnek a rasszizmus vádjától. Félelmüket az teszi indokolttá, hogy az alaptalan vád kormányzati körökbõl érkezik. A közbiztonság hiánya rossz válaszokat szül, aminek politikai következményei is vannak. Kinek az érdeke ez? Talán annak, aki elveszett támogatását a kaotikus helyzetben, a másik oldal megosztásával próbálja visszaszerezni. Az egyetlen helyes megoldás a rendõrség megerõsítése.
A gazdaság világában sincs rend. Amíg egyes cégek túlzott kedvezményeket kapnak, a többséget súlyos adóterhek nyomorítják. Mindennaposak a foglalkoztatási visszaélések, elterjedt a körbetartozás és az adóelkerülés a legfelsõbb szinten is.
A magyar oktatási rendszer hagyományai sokáig megvédték az iskolákat a liberális kártevéstõl. A tönkretett tanári tekintély, a nevelési cél hiánya, és az ostoba kormányzati intézkedések zavaros helyzetet teremtettek az iskolákban. Az oktatás világában is rendet kell tenni.
Az egészségügyrõl mindenkinek vannak tapasztalatai. Nem csak a tulajdonosi és finanszírozási kérdéseket kell rendezni. Félõ, hogy ebben a szférában a kártevés folytatódik.
A média és a szórakoztató ipar a valóságnál silányabb világot mutat a közönségnek. Céltévesztett emberek értékvesztett világát tárja elénk. A civil szervezetek ezen a területen többet tehetnek a hitelesség érvényesüléséért mint a kormányzat.
A rendezetlenség legszembetûnõbb a politika világában. A lenyúlások miatt minden kétszer annyiba kerül, mint kellene. A hatalomvágy gátlástalansággal társul, a társadalmat manipulálják, szûk csoportérdek szolgálatába állítják a közigazgatást, és a szolgálatokat. Mindezt a szégyenkezés legkisebb jele nélkül.
Megérett az idõ a változásra, egy olyan világ megteremtésére, amelyben minden a helyén van, rendezettségben és szabadon élhetünk.

Harrach Péter