Parlamenti felszólalás az október 7.-i ülésnapon
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
El kell tekintenünk attól az egyszerû ténytõl, hogy ez az irat nem a jelen kihívásaira ad választ, hiszen nem most készült, de hadd jelentsem ki elsõ gondolatként azt, hogy ez egy nagyon ügyes írás. Ügyes, mert a beszûkült mozgástér adta lehetõségeket, a kisebbségi kormányzás minimális lehetõségét úgy adja elõ, magyarul, a semmit úgy fogalmazza meg, hogy ma itt ülünk, és errõl beszélünk. Ez egy eredmény.
<--more-->
Sok vélemény elhangzott ezzel a dolgozattal kapcsolatban, kettõt röviden hadd idézzek. Az SZDSZ ezt mondta róla: „Önellentmondásos és nem reális, politikai üzenetnek sok, programnak és cselekvési tervnek kevés.” De elhangzott ilyen vélemény is: „2000 óta ez a hetedik program, amit Gyurcsány Ferenc közzétesz, de ahogyan az elõzõ hattól, ettõl sem várható semmilyen látható eredmény.” Mindenki arra hivatkozik, ami valóban fõ erénye ennek a dolgozatnak, hogy kiváló kommunikációs eszköz, egy olyan – ha az elõzõ idézetet folytatnám – kommunikációs trükk, ami a figyelmet felkelti.
Engedjék meg, hogy én ne az erõs kritikai hangot folytassam, hanem inkább a szövegben meglevõ lehetõségeket próbáljam továbbgondolni, és valamit hozzátenni ehhez a gondolkodáshoz. Arról szól – és itt elsõsorban természetesen a gazdaság kifehérítésérõl, illetve az adócsökkentés kérdésérõl van szó -, arról szól ez az irat, hogy 3-4 éven belül 1000-1200 milliárd forinttal csökkenthetjük az adózók terheit, és ahogy az elõbb is elhangzott, az átlagjövedelem körüli és az afelett keresõknek érdemi, esetenként 10-20 százalék körüli nettó jövedelemnövekedést ígér.
Ha adócsökkentésrõl beszélünk és jövedelemnövelésrõl azoknál a társadalmi rétegeknél…
SF/Lezsák-Hende-/ (Harrach Péter)Ha adócsökkentésrõl és jövedelemnövelésrõl beszélünk azoknál a társadalmi rétegeknél, amelyek természetesen megérdemlik ezt, akkor azt hiszem, hogy feltétlenül szólnunk kell azokról is, akik talán a leginkább megérdemlik: szólni kell a gyermekek érdekérõl, a családok biztonságáról és a népesedési helyzet javításáról, és ez felveti a választható családi adózás gondolatát. Engedjék meg, hogy erre a területre irányítsam a figyelmem, és így próbáljam a gondolatot továbbvinni.
Azt hiszem, azt mindnyájan elismerjük, hogy minden gazdaságpolitikai intézkedésünk valamiképpen – közvetlenül vagy közvetve – hatással van a társadalomra, s ha ez igaz, akkor mindig figyelembe kell venni a társadalomelméleti alapelveket, ha egy gazdasági intézkedést teszünk, akkor is. Jelen esetben az igazságosság elvérõl van szó, amit ha leegyszerûsítünk, úgy definiálhatunk, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami neki jár, méghozzá figyelembe véve az azonos személyi méltóságot és a társadalmi helyzetbõl adódó különbségeket. Nem lehet összehasonlítani annak az adózó polgárnak a helyzetét, aki egyedül él, annak a helyzetével, aki viszont sokakat eltart, gondoz, gondoskodik róluk. Éppen ezért érdemes legalább néhány mondat erejéig a választható családi adózás kérdésérõl szólni. Azért, hogy az az adórendszer, amely ma igazságtalan – hiszen a gyermektelenséget jutalmazza, és bünteti azokat, akik másról gondoskodnak -, valamiképpen igazságossá váljék. Talán úgy, hogy a jövedelmükbõl kevesebbet vegyünk el adó formájában azoktól, akik másról is gondoskodnak.
Ha a családot úgy fogjuk fel, mint egy fogyasztói egységet, akkor indokolt, hogy a bevételi oldalról is egységesnek tekintsük a családot. Engedjék meg, hogy néhány mondatot szóljak errõl az adózási formáról, a kiszámíthatóságáról is.
Ez a választható adózási forma azt jelenti, hogy a családtagok összevont adóalapba tartozó jövedelmeit együttesen vesszük számításba, ezt elosztjuk – nem a családtagok számával, hanem – a családtagok számától függõ osztóval. Nem szeretnék a kiszámíthatóság részletkérdéseibe belemenni, de tény az, hogy minél több eltartottról, minél több emberrõl gondoskodó keresõrõl van szó, annál nagyobb ez az osztó, és annál kisebb lesz a befizetendõ adó összege.
Számításaink szerint, ha megvalósult volna akkor, amikor benyújtottuk ezt a törvénytervezetet a parlament elé, akkor 2010-ben az adóterhek egy két gyermeket nevelõ család esetében, ahol természetesen két szülõ is van, 25 százalékkal, ahol egy szülõ egy gyermeket nevel, 30 százalékkal csökkentek volna. Ez nagyjából annyi, mint amennyit a Gyurcsány-dolgozat említ, csak egyetlen szemponttal kiegészül: az igazságosság szempontjával, és egy adórendszernél talán ezt is érdemes figyelembe venni. Tehát a gyermekek érdeke, a család biztonsága és a demográfiai helyzet javítása igényli azt, hogy amikor adórendszerrõl beszélünk, akkor az igazságosság szempontját is vegyük be a gondolkodásunkba.
Ennyivel szerettem volna kiegészíteni ezt a dolgozatot, illetve ennek egy gondolatát. Köszönöm szépen.