206-ban egy közép-európai országban ünnepeljük egy másik közép-európai ország 50 évvel ezelõtti eseményeit. A két ország több mint ezer éves történelme során sok szállal kötõdött egymáshoz, ma is összeköt bennünket népeink barátsága.<--more-->
Már a XI. század nagy magyar királyának, Szent Lászlónak ereiben is folyt lengyel vér. A Lengyelországban is nagy tiszteletnek örvendõ Kinga és Hedvig magyar királylányok voltak, Nagy Lajos, III. Jagelló Ulászló és Báthory István pedig közös uralkodók. Rákóczi fejedelem lengyel földön talált menedéket, ahogy a második világháború éveiben sok lengyel Magyarországon. Az 1848–49-es szabadságharcban a Lengyel Légióban négyezer lengyel katona harcolt.

1956. október 23-án a magyar forradalom a “lengyel október” melletti szolidaritási tüntetésként kezdõdött. Sorsunk és ellenfeleink közösek voltak. Hadd idézzem Orbán Viktor volt magyar miniszterelnököt: “Vannak nemzetek, amelyek arra ítéltettek, hogy fiaiknak mindig újra kelljen álmodniuk apáik álmait. Közép-Európában ez a sorsunk. Nekünk mindig újra és újra meg kell harcolnunk azért a szabadságért, amelyért apáink, nagyapáink, dédapáink már megharcoltak. Nemzedékrõl nemzedékre öröklõdik itt nálunk a kiolthatatlan vágy, hogy magunk határozhassunk saját sorsunk felõl, és nemzedékrõl nemzedékre újra álmodjuk a biztonságot nyújtó szabad és boldog világot.

1990-ben ennek az álomnak valóra váltásáért fogtunk össze. Szükségünk volt a változásra, mindannyian újat akartunk, független polgári Magyarországot. Ezt a világot álmodták meg ’56 októberében apáink és anyáink, akik maguk is dédapáiktól, 1848 hõseitõl örökölték ezt. Igen, így forrnak össze bennünk a nemzedékek újra és újra, évszázadról évszázadra.”
1956 tiszta forradalma hármas üzenetet küld nekünk. Elsõként a nemzeti gondolatot. Ez minden korban az idegen elnyomás elleni lázadásra, a függetlenség és nemzeti önrendelkezés megvalósítására késztette apáinkat. Akik közösségekben gondolkodnak, azok tudják, hogy a nemzeti közösséghez tartozás tudata igazi érték. ’56 népe ezt az értéket képviselte szemben azokkal, akik az internacionalizmust erõltették rájuk.

Másik üzenet a szabadság gondolata. Magyarország népe a nyomasztó, mindent átható zsarnokság után teli tüdõvel szívta be a szabadság levegõjét. Õk nem tévesztették össze a szabadság friss fuvallatát a szabadosság fülledt levegõjével. Illyés Gyula verse, az Egy mondat a zsarnokságról jól érzékelteti azt a világot, amelyben mindkét népnek élnie kellett:

“Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsõben,
nemcsak a börtönökben, (…)

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban…”

Végül a harmadik üzenete ’56-nak a morális tisztaság és szolidaritás üzenete. A forradalmárok igazságot akartak tenni és nem bosszút állni. Egy eszméért küzdöttek és nem érdekekért, közösségért és nem önmagukért. A világ, ami ellen harcoltak, nemcsak zsarnoksággal és félelemmel teli volt, de velejéig romlott és hazug. Igaz, tiszta forradalom volt ’56-ban. Ma demokráciában élünk, ahol nincs zsarnokság. Hazugság persze van, de a mai hazugok nem zsarnokoskodnak, õk manipulálnak. Ezzel ma is szembe kell állítani az igazságot, ha nem is a forradalom eszközeivel.

2006-ban két közép-európai országban 1956 tiszta forradalmára emlékezünk, azokra az üzenetekre, amelyeket az életüket sem kímélõ hõsök küldenek felénk, a hazaszeretet, a szabadság, a hit és az emberség üzenetére. Tisztelettel mondok köszönetet minden lengyelnek, aki társunk volt 1956 küzdelmeiben, az azt követõ megtorlás éveiben, és partnerünk azóta is, közös értékeink képviseletében.

Éljen az évezredes lengyel magyar-barátság!