Parlamenti vita a gyermekétkeztetésrõl
Tisztelt Ház! Hát azért sok mindent hallottak már ennek a Háznak a falai, el is bírják, de azért az ordas nagy hazugságokat nem kellene itt egymás arcába mondanunk.
Tisztelt Soltész Képviselõ Úr! Ön azt állította, hogy ha önök nem hívják fel a figyelmet a gyermekétkeztetés támogatásának csökkenésére, akkor bizony mi nem tettünk volna semmit.
HARRACH PÉTER (KDNP):
Tisztelt Elnök Asszony! Televízión néztem a vitát, és kénytelen voltam bejönni, mert megdöbbentett Szabó Zoltán hangneme. Bocsánatot kérek, néhány kérdést le kell szögeznünk. Az elsõ az, hogy a költségvetés helyzete nem magától olyan, amilyen, ez hét és fél év kemény munkájának az eredménye. Értem persze, hogy miért frusztráltak, de némi tiszteletet azért meg kellene adni a felszólalóknak. A frusztráltság agressziót szül, ezt látjuk most a szocialista padsorokban. Képviselõtársaim egy kis alázatot, tiszteletet, illõ nyugalmat.
A másik alapvetõ tény, amit le kell szögeznünk, hogy a költségvetésben arra van pénz, amit fontosnak tartunk. Ez a költségvetés olyan szemléletet tükröz, ami torz társadalomképet mutat. Tessék egy kicsit átgondolni, hogy mely rétegek kapnak támogatást és melyek nem.
Az önök költségvetési elõterjesztésében vissza kell térnem egy konkrét témára, az iskolai étkeztetésre. Azt nem az ellenzék terjesztette be, hanem a szocialista kormány. Ez védhetetlen. Az, hogy önök rájöttek, milyen bûnt követtek el, és utána megpróbálják jóvátenni, az egy dolog, de ne vitassák el az ellenzéktõl, hogy ezt õ vetette fel. Tehát arra van pénz, amit fontosnak tartunk, és most azért ülünk itt, hogy ezeket a pontokat megtaláljuk.