Szociális miniszterek kerekasztal beszélgetése
<--more-->
Mint Harrach Péter bevezetõjében kiemelte, az egyik legnagyobb probléma, hogy hiányzik a szakmai munka folytonosságának fenntartása, amelyet függetleníteni kell a kormányzati ciklusoktól, s ez nem csak a szociálpolitika területére értendõ. Hozzátette a személyi kontinuitás nem elsõdleges, de megnehezíti a munkát, ha egy kormányzati érában három-négy minisztert cserélnek a szociális poszton.
– Minden szociális intézkedés mögött, ott kell lennie a hiteles társadalomképnek. – folytatta a kérdésre reagálva. – Magyarország legnagyobb szociális problémája, hogy közel egymillió ember esik ki a foglalkoztatottak, illetve a rendszeres ellátásból részesülõk körébõl, amely problémát elsõsorban az oktatás- és foglalkoztatáspolitika eszközeivel lehetne kezelni, de mindez jó gazdaságpolitikai hátteret kíván. A közmunkaprogram jó irány, fontos, hogy késztetést adjunk igénybevételére. A romapolitika nem hatszázezer, hanem tízmillió ember ügye, nemzeti sorskérdés. Elõítélettel nem lehet megközelíteni a problémát, de a liberális jogvédelem egyoldalúsága is akadályozza az ésszerû megoldások bevezetését. Az önkormányzatoknak nem mindegyike tudja a szociális problémáit kezelni, de kihagyni a döntésbõl a helyi tapasztalatokat ismerõ embereket, nagy hiba lenne. – fejtegette Harrach Péter. – A gazdasági válság egy legyengített országot ért, már tavaly, amikor a nemzetközi válság még sehol nem volt a bérekben és nyugdíjakban jelentõs reálértékvesztés történt.
Bebizonyosodott, hogy a neoliberális államkép hamis, a társadalomnak sokkal nagyobb állami felelõsségvállalásra van szüksége. Napjainkban a rossz gazdaságpolitikát szenvedi meg a szociálpolitika is. Átgondolt egyeztetett tervezésre, és nem ötletelésre van szükségünk. – tette hozzá a parlament alelnöke.