Sokan és sokat elmondtak Wass Albertrõl az emberrõl és az íróról. Ma én elsõsorban a közéleti szereplõrõl szeretnék szólni. Az emberrõl legfeljebb annyit, hogy példaadóan, nagy lelki erõvel viselte élete két megpróbáltatását, az erdélyi tájtól való számûzetését és az ellene felhozott igaztalan vádat. Az írót sok ezer olvasó irodalmi élménye minõsíti. Egy konzervatívnak nem nevezhetõ olvasó így ír a Funtinelirõl: Három napon át éjjel és nappal csak rövid technikai szünetekre tudtam letenni kezembõl a könyvet.
A közéleti szereplõ tudatosan és szavain keresztül akaratlanul is alakítja a társadalmat. Aki komolyan veszi keresztény társadalmi felelõsségét, az nem mondhatja, hogy fogadjunk el minden jelenséget olyannak, amilyen. Wass Albert idõs korában az emigrációban is aggódva figyelte a hazai életet. Írásaiban és elõadásaiban jobbító szándékkal fogalmazta meg gondolatait.
Mûvei ma igen népszerûek. Az a kérdés, mit üzennek a mai magyar társadalomnak, milyen irányba formálják azt? Engedjék meg, hogy egy felmérésre hivatkozzak. A megkérdezettek 76%-a vallotta, hogy az a magyar, aki magyar állampolgár. Ez a szemlélet a Kádár korszak világát idézi, példátlan nemzeti önkirekesztés. Ha mindezt kiegészítjük azzal a morális válsággal, amit az utóbbi évek produkált, látnunk kell, Wass Albert mûveinek világa, amelybõl a tiszta emberség és a szülõföld szeretete árad, olyan társadalomformáló erõ, amelyre nagy szükség van. Így lesz a mûveiben továbbélõ író annak a szemléletnek erõsítõjévé, amelynek fel kell váltania a régit, azt amelyik célként kizárólag a nyereséget, üzenetként a látszatot és eszközként a manipulációt ajánlja. Ehelyett a nemzeti érdek, a rend, a munka, a hatékonyság és az õszinteség képviselete kell következzen.
Az író szavaival fejezem be. „Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettõzött gond éppen. Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerõsödik.”
Kívánom, legyünk mindnyájan erõsek.