Szt. István napja a mi hivatalos állami ünnepünk. Ezen a napon fejet hajtunk a nagy király elõtt és felidézzük tetteinek ma is érvényes példáját.
Ha a mai magyarok Istvánra tekintenek, az államférfit látják, aki tudott kormányozni, reformot végrehajtani és egységet teremteni. Ma mindhárom hiányát érezzük. Mielõtt errõl szólnék, a fõhajtáshoz segítségül hívom azt a törvényszöveget, amit halálának 900. évfordulóján fogadott el az Országgyûlés.
<--more-->
„Mélységes tisztelettel emlékezik meg a nemzet elsõ királyunknak, a szentnek, az államalkotónak, az uralkodónak és a hadvezérnek máig ható, dicsõséges tetteirõl és maradandó történelmi alkotásairól. Ezek a tettek és ezek az alkotások örök idõkre hírdetik az õ csodálatos emberi nagyságát, kimagasló uralkodói erényeit és mélységes államférfiúi bölcsességét. Új szellemi és társadalmi formát adott a magyarság életének, de ugyanakkor tisztelte és óvta az õsi értékeket…Megalkotta a nemzet mai alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedésének elsõ kereteit s a nemzet gondolatának kifejlesztésével a magyarság egymást követõ nemzedékeinek lelkébe mélyen belevéste a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet szabadságának s a magyarság magasabb európai küldetésének tudatát és akaratát.”
A nemzet mindig is megadta elsõ királyának a tiszteletet. Már László – akinek pedig nagyapját, Vazult István vakíttatta meg – Dekrétumainak Elsõ Könyvében elrendeli István király ünnepét.
Nézzük Istvánt, a példaképet.

Amit tett több volt, mint reform. Kezdet és fordulat. Az európai keresztény állam kezdete és fordulat a magyarok életében. Mindezt sikeresen. Keményen, de bölcsen. Mindig többet adott, mint amennyit elvett. Pásztorkodás helyett földmûvelést, pogány életforma helyett keresztény normákat, törzsi szervezet helyett központosított államot. Ismerte a kormányzás mûvészetét, intézkedései megoldották a jelen problémáit és elkerülték a jövõ feszültségeit. Mûve idõtálló lett.
Mai problémáink többsége abból adódik, hogy az országot nem kormányozzák. Az õsi ének ma fokozottan aktuális: „Hol vagy István király, téged magyar kíván…”

István európai volt és magyar. Felesége, Gizella bajor volt, sógora német-római császár, német papok hozták az európai kultúrát, német katonák a sereg erejét, gyermekeinek német nevet adott ( Ottó, Henrik ). Viszont keményen kiverte Konrádot, megvédte az ország függetlenségét, nem lett hûbéres. Fiát is arra tanította : „ Aki az elõdei és az õsei rendelkezéseit semmibe veszi, az isteni törvényekkel sem törõdik.”
Az akkori Európa egységes értékrendet követett. A mai Európában az értékcentrikus gondolkodás mellett jelen van az un. értéksemleges, valójában értékközömbös szemlélet. Az élet kultúrája mellett az önpusztítás kultúrája. Ennek szomorú aktualitása van. Aki drogliberalizációt hirdet, az a droghalált készíti elõ.

Végül: István egységet tudott teremteni. Biztos volt abban, hogy a magyarok fennmaradásának útjára egységesen kell lépni. Fájdalmas volt, de meg kellett válnia Koppánytól és nagybátyjától, az erdélyi Gyulától, késõbb Vazultól. A küzdelem kemény volt, de István a kor szokásaihoz képest kíméletes. Ezért írhatták róla: „ Sosem hallottam még másról, aki ennyire kímélte volna a legyõzötteket.” Nem kellett minden törzsi vezetõvel megküzdenie, volt, akivel meg lehetett egyeznie békésen.
Az egységteremtõ Istvánnak komoly üzenete van számunkra. Akivel nem lehet együttmûködni a jó cél érdekében, azt le kell gyõzni, akivel lehet, azzal meg kell egyezni. Ezt várja el tõlünk ma minden hazája sorsáért aggódó magyar ember.
Az együttmûködés és a nemzeti egység akadálya a partner hiánya. Kiárusítókkal és hataloméhes szerepjátékossal nem lehet együttmûködni. Szükség lenne egy hiteles szociáldemokrata pártra. Ezt kívánjuk Szt. István ünnepén baloldali érzelmû honfitársainknak és mindnyájunknak.

Tisztelettel és hálával gondolunk a szent királyra, aki helyes útra vezette a magyarokat és akinek útmutatását nekünk is követnünk kell.
Isten áldja Magyarországot!