HARRACH PÉTER, (KDNP): – Tisztelt Ház! A parlament elfogadni készül egy határozatot, amely a keresztényüldözés, a közel-keleti és afrikai népirtás elítéléséről és az üldözöttek támogatásáról szól. Kérdés az: mi történik ott, mi közünk van nekünk ehhez, és miért elsősorban a keresztények támogatásáról van szó? Hogy mi közünk van hozzá, az nyilvánvaló, két okból is. Egyrészt az önvédelem szempontjából, hiszen többször elmondtuk, hogy a migránsáradat megfékezésének legjobb eszköze, ha a kibocsátó országokban segítünk megfelelő életkörülményeket teremteni, rendet és békét biztosítani.

– Viszont nyilvánvaló: olyan események történtek, amit nem tűrhet el a világ közvéleménye. Mik ezek? Gyilkos merényletek! Hogy csak kettőt idézzek: Tunéziában a kivégzett 22 egyiptomi kopt keresztényre gondolok, vagy a kenyai garissai egyetemen megölt 147 keresztény egyetemi hallgatóra. Emlékszünk a felmérésekre: 2014-ben a hitük miatt kivégzett keresztények száma 4344 volt, egy évvel később már 7100-ra növekedett. 2400 templomot és más épületet romboltak le, gyújtottak fel. A keresztény közösségeket elüldözik hazájukból Ha a statisztikai adatokat tovább nézzük, azt látjuk, hogy a hitük miatt üldözött ötből négy keresztény.

– Tehát arra a kérdésre, hogy miért pont a keresztényeket üldözik, az egyik válasz az: ők a legsérülékenyebb közösség, és mégiscsak hozzánk, a keresztény kultúrából kinőtt európaiakhoz közel állnak, – etnikailag lehet, hogy különböző, de kulturális hasonlóságot mutató közösségek. Vannak olyan iszlám országok, ahol a kereszténytelenítés meghirdetett program, hazájukból elűzés vagy a kiirtás. Az is felmerülhet bennünk, hogy vajon miért ilyen távoli országokban gondolkodunk. Az önvédelem szempontja miatt, másrészt pedig egyetemes felelősségünk miatt is, hiszen a mi felelősségünk elsősorban nyilván azokra terjed ki, akik hozzánk közel állnak, de ez az egyetemes felelősség minden ember iránt kötelez minket.

– Mit tehetünk? Az első lépés természetesen az, hogy feltárjuk a valóságot, a második, hogy kifejezzük együttérzésünket, humanitárius segítséget nyújtunk. A magyar kormány megtette kötelességét, hiszen iskola- és kórházépítéshez is hozzájárult, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson abban az országban, ahol ezeket a közösségeket gyengítették vagy üldözték. De tovább kell lépnünk: a nemzetközi segítségnyújtásban is részt kell vennünk! Olyan felelőssége van a világ országainak, amiből nem maradhatunk ki! A segítségnyújtásnak természetesen első eszköze a katonai segítség, hiszen a béketeremtésnek ez feltétele. Tudjuk: a magyar kormány és a magyar hadsereg részt vesz ebben az akcióban, és a különböző gazdasági segítségek is természetesen azok az eszközök, amelyeket mi általában humanitárius segítségnek nevezünk.

– Egy mondat erejéig talán érdemes arra is figyelmet fordítanunk: ahol keresztényüldözés van, ott segítséget kell nyújtanunk! Van tehát szerepe a magyar parlamentnek is. Figyelmünket azonban nem kerülheti el hogy a keresztényellenes magatartás, sok esetben Európában is fellelhető. Gondoljunk csak arra, hogy a keresztény szimbólumokat sok helyen éppen a muszlimok érzékenysége miatt betiltották.