Ma a Parlamentben felszólaltam a szegények megsegítése, és a legkisebb nyugdíj összegének megemelése mellett is. A frakció az ország biztonságára való tekintettel támogatja az idegenrendészeti őrizet visszaállítását.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most békésebb vizekre evezünk. 2007-ben az ENSZ Közgyűlése február 20‑át, tehát a tegnapi napot a társadalmi igazságosság világnapjává nyilvánította.

Mit jelent az igazságosság? Annak idején 1891‑ben született az első olyan dokumentum, ami ezzel foglalkozott, a Rerum novarum, ezt követte negyven év múlva ‑ a címében is érzékelteti ezt ‑ a Quad­ragesimo anno. Ezek fektették le az igazságosság elvi alapjait. A mi társadalomelméletünknek öt alapfogalma van, a perszonalitás, a szolidaritás, a szubszidiaritás, a közjó és a társadalmi igazságosság. Ez mit jelent? Elsősorban a szegénység elleni küzdelmet, mert ebben jelenik meg az igazságosság.

Beszélhetünk arról, hogy mit jelent a szegénység kockázata. Ha megengedik, egy-kettőt felsorolnák. Elsősorban a munkanélküliség vagy a munkaképtelenség, a nagycsalád vagy az egyszülős család, és ennek a részleteiről is beszélhetnénk: a munkalehetőség hiánya, a hátrányos térség, a képzetlenség. De nem is annyira ez a fontos, hanem inkább az, hogy mit tehetünk a szegénység ellen, és ki tehet.

Tegnap a parlamentben is hallottuk azokat a demagóg megjegyzéseket, hogy Magyarországon minden második ember éhezik. Nincs mit kezdeni az ilyen szólamokkal. Ez demagógia, hiteltelen és pártpolitikai célok érdekében használja a szegénység kérdését, megalázva ezzel azokat, akik tényleg szegények. Mert szegények ma is vannak Magyarországon, ezt nem lehet tagadni. De az, hogy a szegénység nőtt vagy csökkent, egy fontos kérdés.

Nézzük meg, ki az, aki tehet valamit a szegénység ellen: én azt mondom, hogy az egyén, a karitatív szervezetek, akár tagjai vagy önkéntesei vannak, az állam és az önkormányzatok. De itt hadd emeljem ki azt, ami számomra a legfontosabb, az egyént, mert ha az egyénben nincs empátia, akkor nem működik a karitatív szervezet, se az önkormányzat, se az állam, de ha vannak olyan emberek, akik a saját jövedelmükből legalább időnként a szegény családok megsegítésére is szánnak, akiben van érzék arra, hogy a másik ember iránti szolidaritását ilyen anyagi kérdésekben is megélje, az képes arra, hogy szervezetben, az állam vagy az önkormányzat tisztségviselőjeként hitelesen foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel.

S akkor nézzük, mit tett az állam, mit tett a kormányzat, a parlament a szegénység visszaszorítása érdekében! Az első lehetőség a legfontosabb, mivel azt a kockázatot védi ki, amely a leginkább szegénységre vezet, a munkahelyteremtés. Jó érzés látni azt, hogy 5 százalék alatt van a munkanélküliség, hogy 700 ezer új munkahely létesült az elmúlt években. De én kiemelném a közmunkaprogramot is, mert az is százezres nagyságrendben segített embereken, akik egy része máris visszakerült a normál munkaerőpiacra. Folyik a képzés, átképzés, és a szakképzés átalakítása is ezt szolgálja. Ehhez kapcsolódik ‑ és nagyon fontos kérdés ‑ a kisjövedelműek megsegítése. Itt elsősorban a minimálbér-emelésre gondolok, a béremelésekre általában. Kiemelem a szakmunkás-minimálbér jelentős emelkedését, és ismét felhívom a figyelmet arra, hogy a két legnehezebb helyzetben lévő, a bérezés szempontjából leginkább hátrányos réteg, az ápolók és a szociális ágazat dolgozói is kaptak jelentős béremelést.

Elérkeztünk egy olyan ponthoz, ami nagyon fontos, a gyermekszegénység kérdéséhez. A családtámogatás, az ingyenes étkeztetés, az ingyenes tankönyv mind azt szolgálta, hogy Magyarországon ne legyenek éhező és szegény helyzetben lévő családok. Nemcsak a szülők támogatása, hanem a gyerek közvetlen támogatása is ezt szolgálja.

Szólhatnék a nyugdíjasokról is, és itt talán valamit javasolhatnék is, hiszen vannak, akik a járulékfizetés hiánya miatt nagyon kis nyugdíjat kapnak. Szükséges lenne a legkisebb nyugdíj összegének az emelése. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)