– Magyarország sokat jelent nekem, több okból is. Nagyon közel érzem magunkhoz ezt az országot, és most nemcsak a földrajzi távolságra gondolok, hanem az értékrendre, a mentalitásra, a keresztény gyökerekre, a hagyományra és az elkötelezettségre. Igen, a keresztény hit iránti elkötelezettségre, mely nagyon mélyen gyökerezik a mi közel-keleti térségünkben is, ez az identitásunk része. Magyarország ebben az összefüggésben jelent számomra sokat, és több tényező szerencsés összjátékának, vagy talán egyenesen a Gondviselésnek hála most én magam is felvehettem a magyar állampolgárságot. Nekünk, vagy legalábbis nekem, szír felmenőkkel bíró egyiptomi kereszténynek remény és megtiszteltetés szorosabbra fűzni a kapcsolatot e nagy múltú és sok dicső tettet véghezvitt országgal. Nem tudom pontosan, mit vár tőlem és Magyarországtól, az Önök miniszterelnökétől az Isten, de abban biztos vagyok, hogy a következő hetek és hónapok sok mindenre rávilágítanak majd.

– Ön most magyar útlevelével a zsebében visszatér hazájába, Egyiptomba. Megpróbál esetleg valamilyen hidat építeni a két ország között?

– Szoros kapcsolatban állok az Önök kairói nagykövetével, éppen azért, hogy megvitassuk ezeket a dolgokat, közös terveket kovácsoljunk, új kezdeményezéseket indítsunk útnak. Mindketten elkötelezettek vagyunk a szorosabb együttműködés mellett, de még túl korai lenne ígéreteket tenni a jövőre nézve.

– Biztos sokszor hallotta már ezt a kérdés: miért lett magyar állampolgár?

– Mint mondtam, több okból is. Az első ok nagyon prózai: a magyar, vagyis európai útlevél nagyon sok ajtót megnyit előttem, külön vízum igénylése nélkül utazhatok vele csaknem az egész világon. De nem ez a legfontosabb. Egy ideje már figyelemmel követem Orbán Viktor politikáját, bátor kiállását a lelke elveszítését kockáztató Nyugat-Európával, Brüsszel és a globalizáció nyomásával szemben, ami nagy tiszteletet és elismerést váltott ki belőlem. Egy makacs kis tízmilliós ország az Európa nevű óriással szemben, egy ország a Brüsszel mellett felsorakozó 27-tel szemben, ez engem Dávid és Góliát harcára emlékeztet. S mint tudjuk, Dávid végül győzelmet aratott Góliát felett! Ez az evangélium és a Biblia logikája: Isten az egyik legkisebb népet választja ki nagy tervei végrehajtására. Talán a magyar állampolgárságom, és egyre szorosabb kapcsolatom Orbán Viktorral lehetővé teszi, hogy én is kivegyem a részemet ebből a harcból, hogy segítsem Önöket (és Önök is segítsenek engem) egy olyan Európa alapjainak a lerakásában, mely méltóbb lesz az evangélium örökségéhez. Egy tízmilliós kis ország egymagában aligha képes erre, de négy, öt vagy hat ország szövetségben, százmillió emberrel már igenis képes lehet. Fontos, hogy ez az új Európa újragondolja kapcsolatait Oroszországgal és az egész ortodox keresztény világgal, amelynek én is a része vagyok [Boulad atya melkita rítusú bizánci katolikus – a szerk.]. Véleményem szerint így lehetne megmenteni és újra felvirágoztatni Európát gazdag történelmi és spirituális értékeivel együtt. A jövő természetesen Isten titka, de az biztos, hogy én szívesen dolgoznék ezért Orbán Viktorral, a kairói magyar követtel és bárkivel, aki a szívén viseli ezt az ügyet. Talán egyfajta mediátor lehetnék Önök és a keleti kereszténység között, Orbán Viktor és földim, el-Sisi elnök úr, Egyiptom elnöke között, aki maga is fontos szereplője ennek a globális játszmának; valamint közvetíthetnék Önöknek a franciák és a belgák felé is [Boulad atya francia anyanyelvű, írásai is elsősorban a frankofón világban terjedtek el – a szerk.]. Csak Isten tudja, mit tervez pontosan, de én kész vagyok mindig az ő akaratát keresni és szolgálni.

– Ön szerint a „keresztény Európának” tényleg van jövője? Mégis milyen lenne ez?

– Ezt nagyon nehéz megválaszolni, nem utolsósorban azért, mert amikor Ön „keresztény Európáról” beszél, csak a katolikus Európára és esetleg a protestánsokra gondol. Az én szememben a kereszténység sokkal szélesebb és átfogóbb valóság ennél. Én az „Egyház” alatt sem csak a Vatikánt, Rómát és a katolicizmust értem, hanem mellé az egész ortodox világot, amelynek Kelet-Európa is a része. Én valóban hiszem, hogy a kereszténység két ősi ágának szoros összefogásával újjá lehetne alkotni Európát, megszilárdítani identitását és távolságot venni a baloldali-liberális gondolkodástól, mely lelki kiüresedést eredményezett.

– Ön szerint mi a jelenlegi menekültválság kezelésének politikailag legkielégítőbb módja?

– Nem űzhetjük csak úgy el, de nem is kell vakon, megkülönböztetés nélkül befogadni őket. Az lenne a jó, ha minden esetet külön-külön meg lehetne vizsgálni, ha szakértők által készített alapos dokumentáció készülhetne arról, kik is ezek az emberek, mik a céljak és a szándékaik. Be tudnak és akarnak-e tagozódni az európai társadalomba vagy sem? Nem azzal a rejtett szándékkal érkeznek-e, hogy megszállják, vagy legalábbis destabilizálják Európát? Közöttük élve, a kultúrájukat ismerve én ki merem jelenteni, hogy egy részüknek (nem mindenkinek, de egy jelentős százalékuknak) a szíve mélyén igenis ez a szándéka. Jó lenne egyszerre emberségesen és bölcsen állni ehhez a dologhoz: nem hagyni, hogy a tengerbe vesszenek, de nem is tárni szélesre előttük Európa kapuit meggondolatlanul. Vendégül látni őket néhány hétig vagy hónapig, és közben kiválogatni azokat, akik valóban integrálódni akarnak, akik hajlandóak tanulni és nyitottak arra, hogy megosszuk egymással az értékeinket. A többieket viszont egyszerűen vissza kell küldeni a hazájukba.

– Ön szerint milyen szerepet játszhat egy kereszténydemokrata párt ma Magyarországon?

– Úgy gondolom, egy ilyen pártnak nem szabad félnie a keresztény gyökerek, a keresztény identitás felvállalásától, bármilyen szelek is fújjanak a politikában. Erős pozíciókat kell felvenni (a fanatizmus túlkapásai nélkül) azokkal az üzleti körökkel szemben, akik a társadalom hagyományos szövetének lebontásán dolgoznak. Magyarországon van történelmi hagyománya annak, hogyan lehet keresztény módon politizálni fanatizmus és a békétlenség, a társadalmi széthúzás felerősítése nélkül. Ehhez mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, hogyan valósítható meg az evangélium tanítása ebben a mélyen keresztény gyökerű országban – amely több mint ezer évig megőrizte a hitét – a 21. századi viszonyok között.