Aktuális kérdésekről készített velem villáminterjút a GONDOLA. Témák: az álcivilek, az egyirányú jogvédők, a migrációs krízis, a CEU-ügy és a Brüsszellel fennálló konfliktus.

– A kampányüzemmódhoz nem illik a higgadt értékelés. Kérhetek mégis tárgyilagos véleményt a belpolitikai jelenségekről?

– Tegyünk rá kísérletet.

– Mi a véleménye a tüntetésekről?

– Az utcai nyomásgyakorlás demokratikus eszköz, a rejtőzködő kormánybuktató kísérlet viszont támadás a demokrácia ellen. Ugyanis a négyévenként esedékes parlamenti választásra is érvényes, hogy nem tökéletes, de nincs jobb. Ezért vitathatatlanul ez a demokrácia legbiztosabb érvényesülése.

– És a népszavazás?

– Egy-egy kérdésben kifejezi a többség akaratát, de a kormányzati munka természetéből adódóan a népszavazás nem írhatja felül a választást.

– Mi a helyzet a kisebbségi véleménnyel?

– Ennek szabad megnyilvánulása demokratikus követelmény. Ezt szolgálják az ellenzéki pártok jogosítványai, a médiumok tevékenysége, a jogállami működést felügyelő intézmények, a valódi civil szervezetek hangja és természetesen az utcai tüntetések. Ez így van rendjén. Azonban furcsa olvasni a kemény kormánykritikát arról, hogy sérül a sajtó és véleménynyilvánítás szabadsága.

– Térjünk vissza a tüntetésekre!

– Nem a tüntetéssel van baj, hanem az agresszív kevesekkel és azokkal, akik mögöttük állnak. Az ő szándékuk nyilvánvaló: a többség akarata ellenére eltávolítani mindenkit, aki a hagyományos értékeket és közösségeket képviseli, és helyzetbe hozni azokat, akik a „politikailag korrekt” jelszava mögé bújtatott dogmákat és tabukat hirdetik. Nem akarják tudomásul venni, hogy ezek a gondolatok működésképtelen világot teremtenek. Azonban nem csak a szándékukkal van baj, hanem az eszközeikkel is. A valódi demokratikus intézmények mögé rejtőzve erőszakosan küzdenek és hatékonyan alkalmazzák az egyébként jól kidolgozott manipulációs eszközöket.

– Noha csak néhány fő részvételével, de volt demonstráció a bevándorlók érdekében is. Hogyan ítéli meg a migrációs krízist?

– A migrációs válság mögött valós háborús, környezeti és szociális problémák rejlenek. A nyugati politikának nagy mulasztása van, aminek pótlására nem csak általános emberbaráti, de globális politikai felelősségünk is kötelez. Hathatós segítséget kell adnunk a valódi üldözötteknek, például a közel-keleti keresztény közösségek tagjainak, és elősegíteni a szülőföldön maradás feltételeit.

A migrációs hullám elindításában nagy felelőssége volt azoknak, akik a gát szerepét betöltő, demokratikusnak ugyan nehezen nevezhető, de stabil rendszereket felszámolták, függetlenül attól, hogy ez része volt vagy sem az Európa destabilizálását célzó törekvésnek.

Sajnos tény, hogy a migrációs folyamat fenntartását szorgalmazó erők szolgálatában is álcivil szervezetek dolgoznak, együttműködve az embercsempészekkel.

– Valóban olyan nehéz a bevándorlók integrálása?

– Több, mint nehéz. A multikulturális társadalomnak ez a formája megbukott. Az csak akkor életképes, ha egymást elfogadó és a helyi kultúrát tiszteletben tartó csoportok alkotják. Látunk erre is példát. A ma bevándorló tömegek sajnos többször bizonyították az együttélésre való alkalmasságuk és szándékuk hiányát.

– Mit szól a betelepítési kvótához?

– Semmiféle betelepítést és határvédelmi lazítást nem fogadhatunk el.

– A közelmúltban a legnagyobb vihar a CEU körül támadt. Ön szerint miért?

– A tiltakozások első szakaszában sokan elhitték, hogy a felsőoktatási törvény módosítása sérti az egyetemi autonómiát. Erről szó sincs. Sokan azzal sem voltak tisztában, hogy két egyetemről van szó, egy magyar és egy amerikai alapításúról. Mivel a módosítás nem vonatkozik a magyar egyetemekre, a Közép európai Egyetem változatlanul működhet tovább. Változás legfeljebb az egyetem amerikai „lábánál” lehet. Ők azzal a kiváltsággal rendelkeznek, hogy az Egyesült Államokban is érvényes diplomát adhatnak. Sokan úgy gondolják, hogy ez hátrányos helyzetbe hozza a többi hazai intézményt.

Szerintem a CEU-ügyet és az annak kapcsán fellépő, már többször szóba került nemzetközi és hazai erőket külön kell kezelni.

– Sok vita van a civiltörvényről is.

– Az átláthatósággal szemben nincs demokratikusnak nevezhető ellenérv. Egy valóban civil szervezetnek nincs oka titkolni a forrásait. Az viszont okkal tiltakozik, aki elrejti a külföldi támogatást, mert az sanda politikai célt szolgál. Természetesen nem minden külső támogatásra érvényes ez. Egy kisebbségi közösség kulturális céljait például joggal támogatja az anyaország. A migránsokat szállító „civilek” humanizmusa viszont meglehetősen átlátszó, az egyirányú jogvédőké nem különben. Az ő tevékenységük támogatóit is világosan látnunk kell. Ha a farkas báránybőrbe bújik, attól még farkas marad.

– A fenti kérdésben is konfliktusba került Magyarország Brüsszellel, de a kormány szerint veszélybe került a rezsicsökkentés eredménye is. Valóban komoly veszély ez?

– Amíg az energiaszolgáltatás az akkori kormányzat által támogatott multinacionális cégek kezében volt, az árak elszabadultak. A polgári kormány a hatósági árszabályozással rendezte ezt a helyzetet, megvalósította a rezsicsökkentést. Ma az energiaárak megfelelnek a magyar viszonyoknak. Ha kiveszik nemzeti hatáskörből és uniós szabályozást vezetnek be, az ismét áremelkedést eredményez. Ezért fontos, hogy a kormányzat megfelelő társadalmi támogatással tudja folytatni a küzdelmeit.