A kampányhazugság természete
Normális emberi reakció a bosszankodás, amikor hazugságot sütnek valakire. A kampány világát azonban különleges játékszabályok irányítják. Ilyen esetben így szól: „nem kell vele törődni, a harcot folytatni kell” Annyit azért megér a dolog, hogy a hazugságok természetével általában foglalkozzunk egy keveset.
Van direkt és egyértelmű hazugság, amit egy „nemmel” el lehet intézni. (ezt magam is ismerem) Van ferdítés, ami egy valós, de semleges tényből indul ki, és abból kreál negatív jelenséget. (ilyen az ismert vadásztéma) Ezt egyre cizellálja, és egyre súlyosabbnak láttatja. A torzításban vannak sejttetések, de direkt hazugságelemek is. Harmadik változat, amikor a kiindulás nem semleges, de jelentéktelen, mondhatjuk emberi hiba vagy gyengeség. Ilyenkor veszik elő az erős nagyítót.
Az egyéni támadások mellett működik a politikai közösség lejáratása is. Kezdték a demokráciadeficittel, ez nem jött be. Most az van műsoron, hogy „a szegénység növekszik, a korrupt politikusok gazdagodnak”.
A kérdés az, van-e hatása ennek. Van. De nem javítana a helyzeten, ha vitát generálnánk belőle. Leragadnánk a témánál, újabb hazugságokat vonnánk magunkra. Nem lenne jobb a helyzet. Az ember tudomásul veszi a politikusi lét velejáróját, hordja a hamis bélyeget, amit az ellenfelek tovább terjesztenek, a barátok pedig tudják, hogy hamis, idővel meg úgyis halványul. Közben az ember dolgozik, végzi azt a munkát, amiért érdemes politikusnak lenni.