Amint felszólalásom címe is mutatja, az Alaptörvény módosításában két otthon védelméről van szó, a családi otthon és a nemzeti otthon védelméről. Aki tudja, mi a család, és mi a nemzet, az egyetért ezzel.

Az otthon több, mint lakóhely. Ott él a család, ott nőnek fel a gyermekek, ott tanulják meg az egymás iránti felelősséget, ott fogadhatjuk a barátainkat, jó oda hazatérni, az otthon biztonságot nyújt. Ezt a biztonságot kötelessége az államnak védeni. A másik közösség, a nemzet is rendelkezik otthonnal. Ez az ország, amiért megküzdöttek, akik előttünk éltek, amiért mi is megdolgoztunk, aminek megvan a rendje, az ünnepei, a szokásai, amiben biztonságosan élhetünk. Ezt a biztonságot meg kell védeni. Aki bekopog hozzánk, mert súlyos veszélyben van, azt megvédjük, de akik tömegesen, a jobb élet reményében be akarnak hatolni, azt nem engedjük. Ők veszélyeztetik életformánkat, szokásainkat, ünnepeinket és a biztonságunkat.

Beszéljünk az otthonvédelem kapcsán az emberi jogokról! Két lényeges szabályt nem szabad elfelejtenünk: egyik a jog és felelősség egyensúlya. Ez esetben a családokért és a nemzetért érzett felelősségről van szó. Másik a joggyakorlás határai – ha úgy tetszik, korlátai. A korláton túl visszájára fordul a szabadság, az emberi jog eltorzul. A konkrét törvénymódosítás példájára visszatérve: gyülekezési és véleménynyilvanítási szabadság létezik, ezt meg is kell védenünk, de a zaklatás joga nem létezik, ezt meg kell akadályoznunk. Az ország védelmének kérdésében felelősségünk a vendégszeretet és a veszélyeztetett élet védelme, de az országfoglalás joga nem létezik. Az emberi jogok helyes értelmezése a biztonságunkat is erősíti.