(A megfigyelési ügy heves parlamenti vitája után)

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!

Öt perc kampánycsend következik, és elnézést kérek, hogy olyanokról szólok, akiket valószínûleg senki nem figyelt meg. Az idõsek világnapjáról van szó. Úgy gondolom, hogy ez az-az alkalom, amikor nagyobb figyelemmel fordulunk az idõsek felé, ugyanakkor tiszteletünket fejezzük ki irántuk. Mit jelent a tisztelet? Nem csupán azt, hogy életüket leélve a teljesítményük elõtt fejet hajtunk, hogy azt a világot, amit õk örököltek apáiktól, továbbadták nekünk, a gyermekneveléstõl, a munkán keresztül az áldozaton át. De azt is jelenti, hogy mi akkor vagyunk a helyünkön, ha megadjuk ezt a tiszteletet. A zsidó-keresztény kultúrkörben van egy normagyûjtemény, amit úgy hívunk, hogy tízparancsolat. Ennek egyik tétele azt mondja, hogy apádat és anyádat tiszteld. Ez nem csupán a szüleinkrõl szól, hanem az elõzõ nemzedékrõl is, arról a nemzedékrõl, akiknek sok mindent köszönhetünk. Ha mi ezt megtesszük, akkor rendben van körülöttünk a világ, akkor a helyünkön vagyunk, és akkor megvalósítottuk önmagunkat.
<--more-->
De azt látjuk ma, hogy a világban körülöttünk ez nem valósul meg. Mi lehet ennek az oka? Hármat mondanék. Az egyik a demográfiai helyzet. Az idõsek részaránya növekedett, és már lassan ott tartunk – néhány évet jósolnak a demográfusok -, hogy a járulékfizetõk és a járulékfelhasználók aránya megváltozik, ez olyan feszültséget jelent az aktív és inaktív korosztály között, amit már kezelnünk kell. A másik az a magatartás, amit a társadalomban tapasztalunk, a tisztelet hiánya, az önzés, azok a cselekedetek, amelyek vagy erõszakosak, vagy csak tiszteletlenek, de semmiképpen nem szolgálják azt, amirõl szóltam. Van egy harmadik is, és legyünk önkritikusak, ez a politika világában található, mert akkor, ha a szavazat maximálása kizárólagos szempont, nem az embert, csak a szavazatát nézik, akkor bizony megint csak a tiszteletlenség jelenik meg.

Egy szakértõt szeretnék idézni errõl a magatartásról, olyan szakértõt, aki nemrég mondta a következõ mondatokat. Így hangzik: “Minden szavazat számít. Az meg, hogy hogyan szerezzük meg, soha ne derüljön ki. Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettõl mennek el az emberek.” Ismerõsek ezek a mondatok? Egy kormánypárti képviselõ mondta nemrég Erdélyben. Úgy gondolom, hogy ezt manipulációnak hívják; egy olyanfajta magatartás, amely elsõsorban az inaktív réteget célozza meg, különösen az idõs embereket, és semmiképpen nem a tisztelet, hanem a legnagyobb tiszteletlenség jele.

Az idõsek világnapja nem a nyugdíjról, a nyugdíjrendszerrõl szól. De néhány mondatot engedjenek meg errõl is, mert az emberhez méltó élet biztosítása a mi feladatunk. Ha a nyugdíjrendszerrõl van szó, akkor annak a fenntarthatóságáról is szó van, a biztosítási és a szociális elem együttes jelenlétérõl is szó van, és még valamirõl: ki kell vonni a pártküzdelmek területérõl ezt a rendszert. Ezt a három szempontot egyszerre érvényesíti a KDNP nyugdíjkoncepciója, amit letettünk az asztalra, és amit kár volt elsõ menetben lesöpörni. Nem adjuk fel, újból le fogjuk tenni, mert reményeink szerint ez olyan megoldást jelent, amely a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú létét fogja biztosítani.

Az idõsek világnapjának közeledtével még egyszer mindnyájunk nevében szeretném kifejezni tiszteletemet és elismerésemet az idõs nemzedéknek, hogy megteremtették azt a világot, amit mi ma – jól vagy rosszul – kezelni tudunk.

Köszönöm a figyelmüket.