Alultervezték az Út a munkához program költségeit
<--more-->
Ennek következtében elõreláthatólag azok a családok járnak majd a legrosszabbul, ahol mindkét szülõ alkalmas lenne dolgozni, de – munkalehetõség híján – kénytelenek az úgynevezett rendelkezésre állási támogatásból (RÁT) élni. Még rosszabb a helyzet, ha gyerekeket nevelnek. Ott viszont nem változnak a bevételek, ahol az egyik aktív korú családtag segélyt kap (azért, mert valamilyen oknál fogva nem alkalmas közcélú munka végzésére, s ezért kiesik az Út a munkához programból), a másik pedig rendelkezésre állási támogatást. A szociális tárca harminc-harmincötezerre becsüli azoknak a felnõtteknek a számát, akiktõl jövõre megvonnák a rendszeres jövedelmet, vagyis a 28 500 forintos RÁT.-ot. Úgy tudjuk, az intézkedés mögött valójában az Út a munkához program költségvetésének alultervezése áll, s a helyzetet kétségkívül tovább rontja a válság.
Szociális szakemberek aggódnak a tervezet miatt. Úgy vélik, annak a felnõttnek, akitõl az állam elveszi az utolsó bevételét is, valószínûleg nem jelent majd komoly vigaszt, hogy képzési programokban és a Közmunka Tanács által szervezett közmunkában vehet részt, illetve vállalhat közhasznú munkát is a Regionális Munkaügyi Központok szervezésében.
A mélyszegénységben élõk helyzetét ráadásul tovább nehezíti, hogy a munkanélküliség a válság miatt már tíz százalék körüli, és a segélyezettek száma 210 ezerrõl egy év leforgása alatt közel háromszázezerre nõtt. Vagyis: jól képzettek tömegei is beáramlanak az állásukat vesztettek világába. Õk feltételezhetõen lekötik azokat a kapacitásokat, amelyekre az állam közmunkát szervez. Az Út a munkához keretében szervezett közcélú munka sem képes felszívni az összes, dolgozni akaró embert, így nem világos az sem, hogyan lenne képes az onnan kiszoruló tízezres tömeg beleférni a közmunka- és a közhasznú munkaprogramokba.
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetõ-helyettese azt mondja: az Út a munkához jó irány a szociálpolitikában, mert a munka jobb eszköz a létfenntartáshoz, mint a segély. Az ellenzék már régóta ebbe az irányba terelné a rendszert. Ugyanakkor nem tagadja, hogy a program feszültségeket okoz: sok, minimálbéren foglalkoztatott ember azt látja reggel a munkába menet, hogy mások, ugyanannyi pénzért csak a kapát támasztják, és “laza munkafegyelem mellett ugyanazt a bért keresik meg”, míg nekik a túlórával terhelt rengeteg munka, és a munkahely elveszítése miatti félelem jut. Harrach szerint tökéletesíteni kellene az Út a munkához programot, nem kellene ilyen szélesre tárni a közcélú munkára alkalmasak körét: annak kell biztosítani a közcélú munkát, aki valóban akar és tud dolgozni, de számára értelmes munkát kell találni. Harrach az “egy család egy segélyezett” elvre azt mondja: a válság megoldását nem a legszegényebb embereken kellene kezdeni. – Ez a lépés növeli a szegénységet, és a szegény gyerekek számát – jelenti ki.
Népszabadság cikk
2009. október 5.
Ónody-Molnár Dóra írása
(a honlap terjedelméhez átszerkesztve)