Napirend elõtti felszólalás az október 27.-i parlamenti ülésnapon
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!
Valóban, a pénzügyi válság az ország legnagyobb problémája, amit egy legyengített ország fogadott. Ezzel kapcsolatban csak egy megjegyzést engedjenek meg: a kormányzati felelõsséget nem lehet szétteríteni, azt vállalni kell, és nem szabad a kisemberekre hárítani e válság terhét.
<--more-->
De én ma nem errõl szeretnék beszélni, hanem egy múlt heti eseményrõl, méghozzá október 23-ról. Nemzetünk történelmének vannak nagy pillanatai, és ezek között tartjuk számon 1956. október 23-át is. Ezek az események mindig a nemzeti egység megteremtésének kiváló alkalmai voltak. Az ’56-os forradalom és szabadságharc emellett a legtisztább forradalom a szó morális értelmében is, a zsarnokság alóli felszabadulás élménye, és természetesen a nemzeti függetlenség megteremtésének szándéka is megjelent.
De a kérdés az most számomra, hogy hogyan készítette elõ a kormányzat ezt az ünnepet, mirõl adott hírt a baloldali sajtó. Rövid a válasz: a rendõri elõkészületekrõl. És hogyan zajlottak a hivatalos állami ünnepségek? Itt is egyszerû a válasz: a nép kizárásával. Mi volt utólag az értékelés fõ híre? Néhány vitatható hatékonyságú robbanószerkezet, egy megfigyelt személy úgynevezett meglepetésszerû elfogása.
Ahhoz, hogy a problémát lássuk, és a megoldás felé elmozduljunk, különböztetnünk kell három réteg közül. Azt a három réteget kell megkülönböztetnünk, amit a kormányzati kommunikáció mindig összemos. Az egyik a nemzeti radikálisok csoportja, a másik a rendbontók és a harmadik a provokátorok. Én ugyan nemzeti gondolkodású vagyok, de nem tartozom a nemzeti radikális csoportok tagjai közé. Mégis azt mondom, hogy nem tõlük kell félteni ezt az országot, mert ha õk az ünnep igazi szellemiségét hiteles emberek közvetítésével látják megjeleníteni, akkor ezt lelkesen fogadják. Hogy van véleményük a kormányról, szívük joga. Hogy ezt kimondják, így mûködik a demokrácia. De a rendbontók és a provokátorok csoportja már sokkal kisebb. Nehéz lenne persze megmondani, hogy melyikük van többségben ebben a csoportban. Azt viszont tudni lehet, hogy egy tisztességes kormány nem használ provokátorokat, és egy hatékony rendõrség rövid úton és könnyedén megfékezi a rendbontókat.
Ezzel szemben a kormány politikai befolyás alatt tartja a rendõrséget, nem létezõ veszéllyel riogat, ezzel árasztja el a hírpiacot, hogy aztán õ legyen a nagy megmentõ. Pedig lenne feladata a rendõrségnek. Vidéken a közbiztonság sérül, vérszemet kapnak a deviáns csoportok, a törvénytisztelõ polgárok védtelenek, az ország egészének állapota romlik, és nem tehetünk mást ebben a helyzetben, mint hogy kérjük a kormányt, hagyja a rendõrséget, hadd végezzék azt a feladatukat, amire felesküdtek, és ne a kormányzat meggyengült hitelének helyreállításán dolgozzanak.
Köszönöm a figyelmüket.