Interjút adtam a német választásokról a Gondolának. Ebben a történetben engem a CSU és a bajor helyzet különösen érdekel, hiszen ez a párt áll hozzánk, magyar kereszténydemokratákhoz a legközelebb. Nemcsak azért, mert egy erős pártszövetség kisebbik pártjáról van szó, hanem azért is, mert értékrendünkben is hasonlóak vagyunk.

Egy hete tartották a Bundestag-választásokat Németországban. Bár a voksolást az Angela Merkel kancellár vezette kereszténydemokrata-keresztényszociális uniópártok (CDU/CSU) 32,9 százalékos eredménnyel megnyerték, és komoly (több mint 12 százalékos) volt a fölényük első számú kihívójuk (és eddigi koalíciós partnerük), a szociáldemokraták (SPD) előtt, így is 8,5 százalékkal kevesebben szavaztak a kormányzó jobbközép pártszövetségre, mint négy évvel ezelőtt – hangsúlyozza bevezetőjében a GONDOLA cikke. Mint emlékeztetnek, a parlamentbe magabiztosan, 12,6 százalékkal jutott be a bevándorlás-ellenes, a német politikában radikálisan jobboldalinak számító Alternatíva Németországnak (AfD), mely a felmérések szerint csak a CDU/CSU-tól több mint egymillió szavazót szívott el.

Miután az SPD a második világháború óta leggyengébb eredményét elérve katasztrofális vereséget szenvedett, s közölte, hogy ellenzéki szerepre készül, a várakozások szerint a CDU/CSU két kisebb párttal, a bevándorlás kérdésében keményebb húrokat pengető liberális szabaddemokratákkal (FDP) és a migránspártinak számító Zöldekkel (Grüne) kezdhet koalíciós kormányzást – ismerteti a hírportál.

S hogy mindez milyen esélyt jelenthet a valódi kereszténydemokrata politizálásnak az Európa vezető gazdasági hatalmának számító Németországban? Erről is faggatta a GONDOLA hírportál Harrach Pétert, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportjának vezetőjét.

– A német parlamenti választások óta eltelt egy hétben volt lehetőség a helyzet mélyebb elemzésére. Ön hogyan értékeli az eredményeket?

– Az eredménynek két értelmezése lehet. Az egyik értelmezés – ami más országokban is magyarázat lehet – a hagyományos, nagy pártok gyengülése és új erők megjelenése. Gyengült a CDU és a SPD, miközben jelentős támogatást kapott az AfD, és felerősödött a megújult FDP. A másik – szerintem is helyes – értelmezés, hogy az eredmény a bevándorlásra adott válasz. Egyértelműen ez magyarázza az AfD előretörését. A kevésbé radikálisok az FDP-re szavaztak, hiszen elnökük a kampányban a migránsok hazaküldéséről beszélt. Az más kérdés, hogyha ez több volt mint kampányszöveg, nagy naivitásra vall.

A német választások listás eredménye. Az uniópártok (CDU/CSU) győztek, az AfD harmadik legerősebb pártként került a Bundestagba

– A CDU bajor testvérpártja, a CSU– még ha jobban is szerepelt, mint természetes szövetségese – saját korábbi eredményéhez képest ugyanúgy meggyengült, és támogatottsága 39 százalék alá süllyedt Bajorországban. Ez a legrosszabb eredménye 1949, az NSZK megalakulása óta. Pedig a bevándorlás terén ők is sokkal keményebb fellépést követeltek, és szolidárisak mutatkoztak Orbán Viktor kormányának politikájával. Mégis, mivel magyarázható a párt visszaesése?

– Engem a CSU és a bajor helyzet különösen érdekel, hiszen ez a párt áll hozzánk, magyar kereszténydemokratákhoz a legközelebb. Nemcsak azért, mert egy erős pártszövetség kisebbik pártjáról van szó, hanem azért is, mert értékrendünkben is hasonlóak vagyunk.

Mondhatjuk, hogy Bajorországban is a nagy pártok veszítettek, és a kisebbek erősödtek. Én mégis a másik magyarázat felé hajlok. A CSU elnöke, Seehofer bajor miniszterelnök igyekezett visszafogni Merkelt a migránscsalogatásban, nem nagy eredménnyel. Úgy gondolom, a konzervatív bajor választók ezt gyengeségnek fogták fel, és 10 százaléknyian elpártoltak. Többségük az AfD-re szavazott. Mások pedig a FDP-re annak migránsellenes megnyilatkozásai miatt. Így történhetett meg, hogy a CSU gyengült, az AfD és a FDP erősödött.

– A CSU-t emelte ki, miközben a CDU is kereszténydemokrata párt…

– Nem tudom, hogy Konrad Adenauer, ha betoppanna a CDU-hoz, ráismerne-e pártjára. Elfogadom, hogy változik a társadalom, a közgondolkodás és a politikai környezet, de az alapelveink és a politikai hitvallásunk nem változhat. A CSU mindig is markánsabban képviselte a keresztény társadalmi tanítást. Kevésbé hatott rá a liberális dogmák és tabuk rendszere.

– Most mindenki fekete-sárga-zöld (uniópárti-szabaddemokrata-zöldpárti), a karibi ország zászlaján látható színek alapján Jamaika-koalíciónak nevezett együttműködést vizionál. Működőképes lehet ez a konstrukció?

– A formálódó koalíció nagy belső feszültségekkel terhelt. Ma még nehezen lehet elképzelni – a megjelent nyilatkozatok fényében – hogyan fér meg egymás mellett az öntudatosodó CSU és az anarchiába hajló zöldek.

– Miből gondolja, hogy öntudatosabbá válik a CSU?

– A nyilatkozatokból, ami a koalíciós feltételekről szól. A párt több vezetője is kifejtette, hogy ragaszkodik a befogadás 200 ezer fős felső határához. Az általuk megjelölt többi kérdés is azt mutatja, hogy a CSU a koalíciós nyomás ellenére az önvédelem kérdésén túl ragaszkodik a kereszténydemokrata politizálás hangsúlyos elemeihez a biztonságpolitika, a családpolitika, a lakáshelyzet, a nyugdíjrendszer, az időskori gondozás és ami nekünk szintén fontos, az EU-politika terén. A következő időszak számunkra is izgalmas lesz. Kérdés, hogy a formálódó koalícióban kik lesznek erősebbek, azok, akik a lakosság józanságát, vagy azok, akik a politikai elit dekadens gondolkodását képviselik.

GONDOLA