De térjünk vissza a miniszterelnöki beszédre, hiszen most arról van szó! A gazdasági növekedést örömmel fogadjuk, de engedjék meg nekem, hogy elsősorban annak társadalmi hatásáról szóljak, mert örülünk az államadósság csökkentésének, az államháztartási többletnek, a külkereskedelmi többletnek, a működési tőke beáramlásának, de talán még jobban örülünk annak, hogy ennek megvan a hatása a társadalomra.

Elsősorban a foglalkoztatás növekedéséről van szó, hiszen a szegénység egyes számú kockázatát jelenti a munkanélküliség, és ha csökken a munkanélküliség és nő a foglalkoztatás, akkor nyilván az emberek jobban élnek.

Itt hadd hívjam fel a figyelmet arra, amit sokan nem szeretnek, a közfoglalkoztatásra. Az, hogy ma se­gély helyett munkabért kapnak több százezren, az eredmény. Az is eredmény, hogy egy részük, nem is je­lentéktelen részük visszakerült a normál munkaerőpiacra, és ezzel családok élete került egyenesbe. Örülünk a kiskereskedelmi forgalom növekedésének, ami azt mutatja, hogy a béremeléseknek megvan a hatása. Itt megint csak hadd emeljek ki két olyan cso­portot, amit mi fontosnak tartunk, az ápolók és a szociális ágazat dolgozóinak bérnövekedését, hiszen ez a két terület meglehetősen el volt maradva, és fon­tos az orvosok kétszer százezres bérnövekedése, de ugyanúgy fontos a nővérek bérének a növekedése is.

Az élelmiszeráfa-csökkentésről is szó volt. Ez megint csak azoknak jelent komoly előrelépést, akik kisjövedelműek, hiszen amikor a szegénységről beszélünk és próbáljuk meg ezt talán az adatokra építve tárgyilagosan tenni, akkor azt kell mondanunk, hogy a kisjövedelműek, a különböző társadalmi juttatásra szorulók, a hátrányos helyzetűek különösen megérzik az élelmiszerek, az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentését.

Örömmel fogadtuk a turizmus fejlesztéséről szóló híreket is, és itt két-három mondat erejéig az olimpia kérdésére is engedjék meg, hogy rátérjek. Kétségtelenül fővárosi hatáskörről van szó, de nemzeti érdekről. Miért tartom én ezt nemzeti érdeknek? Azért, mert az országimázs szempontjából ennél jobb lehetőség nem adódik. Akkor, amikor világkiállítástól kezdve sok mindenről lemondanak egyesek, akkor látnunk kell azt, hogy ez nem elsősorban gazdasági kérdés, bár a gazdasági hatásai is jelentősen megvannak, hanem Magyarország hírnevének, Magyarország bemutatásának, vagy ha úgy tetszik, Budapest bemutatkozásának egy nagyon jó eszköze.

(14.10)

Biztos vagyok benne, hogy vannak az aláírók között jó szándékú emberek (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem hazaárulók?), akik meg akarták ezt a kérdést vitatni, de abban is biztos vagyok, hogy a kezdeményezők között sokan vannak, akik direkt politikai szándékkal tették ezt.

Menjünk tovább! Akkor, amikor társadalmi ha­tás­ról beszélünk, akkor a családokra is gondol­nunk kell, ezért a családi adókedvezménynél ‑ amit mi, kereszténydemokraták rendkívül fontosnak tartunk, és ha hosszú évtizedekre visszatekintünk, a prog­ra­munk­ban ott találjuk ezt ‑ azt kell mondanunk, hogy a kétgyermekesek adókedvezményének növekedése megint csak a családok helyzetét javítja, ugyanúgy, mint a CSOK 36 ezres igénybe vevőinek száma. Fon­tos kérdés az, hogy az otthonteremtést hogyan segít­jük elő egy olyan időszakban, amikor a devizahitelek problémája a nyakukba szakadt az embereknek, mert nemcsak a hitelcsapdából kell kisegíteni az embereket, hanem hozzásegíteni ahhoz, hogy tud­janak új, tiszta lappal indulni.

Szóba került többször is a miniszterelnök úr sza­vait követően az élhető környezet kérdése. Engedjék meg, hogy most szubjektív legyek és egy személyes élményre hadd hivatkozzam! Választókerületemhez tartozik a Börzsöny. Ez a hegység önmagában véve nagyszerű lehetőségeket kínál Budapest közel­sé­gé­vel, egy rekreációs lehetőség. A Börzsöny hegységben az utóbbi években igen komoly fejlesztések voltak. Beleértem a kisvasutak fejlesztését (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ajjaj! ‑ Felcsút?), beleértem a turis­taházak fejlesztését vagy például a kilátók építését, tehát azoknak a turistáknak, legtöbbször bakancsos turistáknak a kiszolgálását, amit az állami erdészet képviselői valósítottak meg.

És végül érdemes néhány szót szólnunk az ön­védelem kérdéséről is. Mindig azt mondtuk, hogy a tényleges menekülteken segíteni kell. A segítés mód­ja az a támogatás, amit a kibocsátó országokban való­sítunk meg. De természetesen másodszor felelősségünk van a saját nemzetünk iránt is, hiszen az önvédelem kötelez minket, elsősorban azokat, akik a politika képviselői.

Befejezésképpen hadd mondjam el azt, hogy ami­kor szuverenitásunk egy részét közösen gya­ko­rol­juk, az nem jelenti azt, hogy a maradék részt hagy­juk veszélyeztetni. Ha hasonlatot akarok mon­da­ni, talán azt lehetne mondani, hogy hasonlít minden más együttműködéshez és közösséghez, akár a házassághoz is, hisz ott is lemondunk szu­ve­re­ni­tá­sunk egyéni gyakorlásáról, hogy közösen gyakoroljuk azt, jobb esetben közösen.

Úgy gondolom, hogy az önvédelemnek ez is része, Magyarország függetlenségének a megóvása. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)