Mi kellett ahhoz, hogy valaki közösségbe kerüljön azokkal, akik esküdt ellenségei az általa vallott és képviselt értékeknek?

Hódmezővásárhely kereszténydemokrata polgármestere, Almási István halála miatt február 25-én időközi polgármester-választás tartottak a Csongrád megyei Hódmezővásárhelyen, ahol – meglepetésre – a baloldali, liberális és szélsőjobboldali ellenzék által is támogatott független aspiráns, Márki-Zay Péter a szavazatok 57 százalékát megszerezve legyőzte a Fidesz–KDNP jelöltjét, Hegedűs Zoltánt. Az országgyűlési választások előtt bő egy hónappal a vereség azért is fájó a kormánypártoknak, mert a rendszerváltás óta tartott hét rendes és két időközi polgármester-választáson is mindig KDNP-s vagy fideszes városvezetőt választottak a megyei jogú város polgárai. A mostani választás tanulságainak levonására kértük Harrach Pétert, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetőjét.

– „Hódmezővásárhelyen győzött a baloldal” – harsogja az ellenzéki média, miközben egyik ellenzéki párt sem mert elindulni a választáson, inkább egy jobboldalinak látszó független jelöltet tolt maga elé trójai falóként. Ön hogyan látja a múlt vasárnapi időközi polgármester-választást?

– Az ellenzék gyenge és megosztott. Ha kiállnak a küzdőtérre, vesztenek. Ezért kerestek egy esélyes jelöltet, felfegyverezték és segéderőket adtak mellé, majd a bokorból drukkoltak neki.

Az ellenzéki táborban magas árfolyamon veszik a keresztény-nemzeti-polgári oldalról érkezőket. Rejtőzködő választás céljára az a legalkalmasabb, aki nem kötődik párthoz, de az értékrendet markánsan képviseli. Most is ez történt, egy családcentrikus, hívő emberként fellépő jelöltet sikerült választani.

– Miért lehetett ennyire sikeres az ellenzéki jelölt kampánya egy prosperáló, hagyományosan jobbra szavazó városban?

– A két fél kampánystratégiája különböző volt. Miközben az ellenzéki jelöltet a háttérből támogató ellenzéki pártok és média országgyűlési kampányt és a kormánnyal szembeni gyűlöletkampányt folytatott, addig a kormánypártok önkormányzati kampányt csináltak, a város fejlődéséről beszéltek. Másrészt a győztes jelölt marketingszakember, magas szinten űzi a politikai áru értékesítését is. Ezt lehet szeretni vagy nem szeretni, de a hatékonysága kétségbevonhatatlan. Még egy jellemzője volt a vásárhelyi kampánynak: a hihetetlen aktivitás a közösségi médiában – ennek jelentőségét láthattuk a legutóbbi amerikai elnökválasztás során is.

– A médiát, anyagi és emberi erőforrást nem sajnáló baloldal már be is nyújtotta a számlát: a megválasztott vásárhelyi polgármesternek másfél nappal győzelme után az MSZP volt miniszterelnök-jelöltjénél, Botka László szegedi polgármesternél kellett vizitálnia és nyilvánosan hálálkodnia a kampányban nyújtott segítségért. Kérdés, hogy azok a hódmezővásárhelyi választók, akik sosem szavaznának a bukott baloldalra vagy a Jobbikra, de Márki-Zayban mégis megbíztak, most mennyire érzik átverve magukat…

– Számomra megválaszolatlan kérdés, mi kellett ahhoz, hogy valaki közösségbe kerüljön azokkal, akik esküdt ellenségei az általa vallott és képviselt értékeknek. Azt a magát konzervatívnak és volt Fidesz-szavazónak valló jelölt nem gondolhatta, hogy viszonzatlanul kap támogatást a balliberális pártoktól. Nagycsaládos emberként ezek után mellőzni fogja a családügyet és lelkesen fogja dicsőíteni az alternatív együttéléseket? Hívő emberként úgy hálálja meg a DK támogatását, hogy partner lesz az egyházak pártállami besorolásában? Nemzeti gondolkodású emberként el fogja viselni a „nyílt társadalom” követőinek nemzetellenességét? Annyira nem lehet civil valaki, hogy ne lássa, tábort váltani nem lehet következmény nélkül.

– Alkalmazhatja-e sikerrel a hódmezővásárhelyi stratégiát az ellenzék április 8-án a 106 egyéni választókerületben, ha minden párt összeáll a szélsőjobbtól a baloldalon át az ultraliberálisokig?

– Hasonló jelenségek lesznek, de egy az egyben nem lehet mindenhol eljátszani a vásárhelyi forgatókönyvet. A választóinknak tudatosítani kell magukban, hogy a függetlennek látszó és látszólag helyes értékrendet valló ellenzéki indulók a parlamentbe kerülve az ellenzéki pártok törekvéseit fogják támogatni. A múlt vasárnapi szavazás tanulságait viszont le kell vonnunk. Nekem egyébként tetszett az az írás, ami erről a Gondolán megjelent.

Jenei István