A nemzeti összetartozás ünnepénél nincs jobb módja a trianoni fájdalmak gyógyításának, mert ez az ünnep a jövőről szól – fogalmazott Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője szombaton Zebegényben, ahol újraszentelték a felújított országzászlót és az első világháborús Hősök emlékművét. A megemlékezésen a politikus Boross Péter volt miniszterelnököt idézve azt mondta: amikor az ország sikeres volt, akkor mindig egy mérsékelt jobboldali kormányzat vezette az országot.

Ezeket a kormányokat minden időben a patriotizmus, a stabil gazdaság és a hagyományoknak, a múltnak a tisztelete jellemezte. Harrach Péter kiemelte: a fájdalmon túl emlékezni kell arra is, hogy az az ország, amelyet megcsonkítottak, néhány év múlva képes volt talpra állni, és sikeres lett. Emlékezni kell arra is, hogy az egyik legnagyobb magyar miniszterelnök, Bethlen István vezetésével sikerült rendbe tenni az országot, nemcsak a gazdaság jutott mélypontra, de a társadalom is olyan mély depresszióba került, amiből ki kellett emelni. Bethlen István először a belső stabilizációt teremtette meg, majd a gazdasági-pénzügyit, s végül a nemzetközi elzártságból is kihozta az országot.

Szintén Boross Pétert idézve arról is beszélt, mindig fontos volt, hogy egy összefogásnak az élén állt egy olyan ember, akinek megadatott, hogy hosszú ideig kormányozza ezt az országot, s ez az összefogás egy erős pártot is jelentett és egy nemzeti támogatottságot. Hozzátette: arra is büszkék lehetünk, hogy egy nagy támogatottságú, viszonylag hosszú időt kapó és olyan személy által vezetett kormányzat van, amelyik képes a nagy elődök útján járni, és amelyik a különböző okokból nehéz helyzetbe került országot ismét talpra tudta állítani.

Harrach Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani hármas megemlékezés szól a tisztelgésről az első világháború – köztük Zebegény – áldozatai előtt, a nemzeti tragédia fölött érzett fájdalomról, amely minden ma élő magyar emberben jelen van, hiszen a trianoni békediktátum tragédiája beleivódott a nemzeti tudatba, de szól a jövőbe vetett reményekről is.

Hutter Jánosné (független), a település polgármestere a Kálváriadombon álló emlékműegyüttes történetét felidézve elmondta: az országos közadakozásból létrejött emlékmű 1935 és 1938 között épült meg, de befejezni nem tudták. 1945 után egyre pusztult, míg 1964-ben “mentőötletként” kilátóvá alakították, s 50 évig üzemelt így, elfedve eredeti funkcióját. Az emlékmű területét 2000-ben nemzeti emlékhellyé szentelték, s egy újabb, 2014-es összefogásnak köszönhetően megújult.

Az emlékmű megálmodóját és tervezőjét, Maróti Géza (1875-1941) építészt, szobrászt méltatva kiemelte: a megemlékezés tisztelgés a világban megbecsült építész előtt is, akinek nevéhez köthető például a Mexikói Opera és Nemzeti Színház belsőépítészeti és díszítőszobrászati munkái, Detroit épületeinek bronz- és gránitszobrai, valamint épületplasztikái, Magyarországon egyebek mellett a Zeneakadémia homlokzatának szobrai. Zebegényben 80 év elteltével fejeződött be Maróti Géza alkotása, az építész születésének 140. évfordulóján a megálmodott emlékhely teljessé vált.

A rendezvényen Bródy János Kossuth-díjas zenész, Maróti Géza dédunokája előadásában elhangzott a Ha én rózsa volnék című szerzeménye, majd a művész virágot helyezett el az emlékműnél.

Az ünnepségen Beer Miklós váci megyés püspök felszentelte az emlékművet, majd a református, az evangélikus és az unitárius egyház képviselőivel közösen megáldották az első világháború tíz zebegényi hősi halottjának emlékhelyeit.