„A keresztény Európa jövője – Mit adhat Magyarország Európának?” címmel tartott tanácskozást a Keresztény Civil Szervezetek Országos Fóruma a Parlamentben. A kérdésre a rövid választ: Európa lelkét kell visszaadnunk, amely a kereszténységből és a szabad nemzetek önkéntes szövetségéből fakad!

Lehet-e még szobrot állítani Európában Hunyadi Jánosnak? – ezzel a címmel tartott bevezetést Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési frakcióvezetője, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke A keresztény Európa jövője – Mit adhat Magyarország Európának? című konferencián az Országház Felsőházi termében. A tanácskozáson előadást tartott Trócsányi László igazságügyi miniszter, a Fidesz-KDNP EP-listavezetője, Márfi Gyula veszprémi érsek, Hölvényi György, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője, Juhász Hajnalka, a KDNP országgyűlési képviselője, és Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért, azaz a KINCS elnöke.

Harrach Péter kereszténydemokrata politikus a Parlament Felsőházi-termét teljesen megtöltő közönséget köszöntve fölvette, előadásának azt a címet is adhatta volna: Ötven év múlva mi lesz Európa neve?, ez a témamegjelölés is érzékeltette volna a mai folyamatok hatalmas kockázatait. Ma azt tapasztaljuk, hogy önmagukat megkérdőjelezhetetlennek feltüntető véleményformálók, noha ateisták, megingathatatlan magabiztossággal mondják meg e keresztény közösségeknek, hogy hogyan kell kereszténynek lenni, mi az igazi kereszténység. E mai magatartás egykori előzménye volt a jakobinus diktatúra, a kommunista vallásüldözés, ezek már megpróbálták elvágni a kereszténység kulturális gyökereit. A mai liberalizmus címkézi, megbélyegzi a keresztény embereket, és ahonnan csak tudja: eltünteti a keresztény jelképeket. Az úgynevezett „nyílt társadalom” rögeszme gyengíti a társadalom önvédelmi reflexeit, aláássa a kontinens jövőjét.

A hit, a vallás és a kultúra hármasából a hit teljesen személyes belső élmény, nem közügy – noha egyes véleményformáló ezt is megkérdőjelezik. A vallás kultúrateremtő érték. A kultúra valláson alapozódik, ezért is mondhatta Antall József miniszterelnök, hogy Európában az ateisták is keresztények. A kultúra is fölragyogtatja azt az örömhírt, amely a hívő embereket közösséggé formálja.

A mai kultúra-meghatározó erők nem veszik figyelembe a keresztény gyökereket, az úgynevezett „felvilágosodás” egyes mozgalmait viszont igen, ezért hat mindmáig a jakobinus diktatúra, a kommunizmus, a 68-as anarchizmus, és az úgynevezett „nyílt társadalom” téveszméje. A véleményformálók ezeket akarják láthatóvá, olvashatóvá, hallgathatóvá tenni. Ha nem működik az önvédelmi reflex, beláthatatlan, hogy pár évtized múlva milyen lesz a világ.

Lényeges a felelősség értékének felmutatása, mert ez óv meg a jogok torzító túlterjeszkedésétől – amit a liberalizmus erőltet. A szolidaritás szavatolja, hogy a lehetőségekhez képest emberhez méltó életet kínáljon a társadalom minden polgárnak. Fontos egyértelművé tenni, hogy az ember közösségi lény, ezért a közösségeket meg kell erősíteni. A családot, amely az egészséges gyermek felnövését garantálja, az egyházat, amely emberi normákat mutat fel, a nemzetet, amelynek tagjaként az ember otthonra lel a világban.

Ezzel szemben a liberalizmus egyfajta mesterséges kultúrát akar ráerőltetni az emberiségre, ebben a család helyett úgynevezett „alternatív együttélést” erőltet, az egyházat eltünteti, egy nemzetek feletti világbirodalmat akar kialakítani a földkerekségen. A demokrácia három irányzata közül kettő, a baloldali és a liberális mára összeolvadt, balliberális törekvések érvényesülnek, és erőt gyűjt vele szemben a kereszténydemokrácia. Sajnos, Nyugat-Európában az egykori kereszténydemokraták megfeleléskényszerből átveszik a baloldali dogmákat. Ezekkel szemben az emberi méltóságot kell megerősíteni, a szolidaritást kell gyakorolni, mert ezek az egészséges társadalom kialakulásának a feltételei. A nemes értelemben vett emberi léthez szükség van a családra, az egyházi közösségekre és a nemzetre – rögzítette Harrach Péter.

Trócsányi László igazságügyi miniszter Örökség és lélek címmel, Emlékezet és azonosság – azaz identitás – alcímmel mondta el gondolatait a Felsőházi teremben. Hangsúlyozta, hogy minden nemzet attól érdekes, amit ad a többi nemzetnek. De Gaulle elnököt idézte, aki szerint minden nemzet érték, megbecsülést érdemel, és más nemzetek által nem helyettesíthető. Minden népnek meg kell őriznie magát.

A miniszter fölvetette: hol van a lélek? Lélek nélkül értelmét veszti a gazdasági munka. A piac-fundamentalizmus anarchiához vezet. Nem véletlen, hogy az európai közösséget annak idején katolikus emberek alapították: Adenauer, Schumann, De Gasperi. Kifejezték, hogy nélkülözhetetlen a párbeszéd, szükségesek az értelmes kompromisszumok. Ők még komolyan vették az értékeket: béke, emberi méltóság, testvériség, igazságosság, szociális piacgazdaság. Ezekre mondott nemet az osztályharcos marxizmus.

De Gaulle – az előbbiekkel ellentétben – nem volt híve az euro-atlanti gondolatnak, egyértelműen a nemzetek Európáját akarta, keresztény erkölcsiséggel, szubszidiaritással. Ezt az elemien fontos elvet XI. Pius pápa a harmincas évek elején kiadott Quadragesimo anno – A negyvenedik év – kezdetű enciklikában fogalmazta meg, s azt jelenti, hogy ha egy döntést adott közösség helyben meg tud hozni, akkor arról a kérdésről nem szabad magasabb szinten – s főleg az érintettek kihagyásával – határozni. Ezt az alapelvet legalábbis szavakban azóta is az Európai Unió egyik alappilléreként hirdetik. A hatásköröket azonban a fasiszta, bolsevik totalitarizmus elvonta a helyi közösségektől. Ma ezt a történelmi tanulságot taglalva kell átgondolni, elegendő-e az európai integrációt bebetonozó négy szabadság – a személyek, a munka, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása – a kontinens közösségének egyben tartásához, vagy a mai és jövőbeli kihívások régi értékek újrafelfedezését követelik.

Trócsányi László felidézte: a Notre-Dame leégése után gyorsan 700 millió eurónyi adomány gyűlt össze, mert a földrész érzi, hogy keresztény örökség nélkül nem lenne az, ami. A kereszténység szerepéről ma szögesen szembenálló nézetek fogalmazódnak meg. Vannak európai államok, melyek a teljes laicitást – azaz világiasítást – hangsúlyozzák, mint például Franciaország, vannak, amelyekben az államvallás jellege mutatkozik, ilyen például Nagy-Britannia, vagy Görögország – ez utóbbi tagállamban az ortodox egyház élvez különleges jogokat. A harmadik megoldás, amellyel hazánk él: az állam és egyház közötti partnerség. Az állam szavatolja a vallásszabadságot, és egyes közfeladatok ellátása végett együttműködik az egyházakkal – mondta a Fidesz-KDNP EP-képviselő-jelöltje.

A XXI. századi Európa lelke azt is fénybe állítja, hogy az üldözött keresztényeknek segíteni kell világszerte, ezt szolgálja a Magyarország segíti – Hungary Helps program.

Mindamellett szembe kell néznünk azzal, hogy a kontinenst kulturális különbségek „szabdalják fel”, s ez politikai megosztottságot is okoz. A tagállamoknak tisztelniük kell – kellene – egymást. A tagállamok egyenrangúak, azonos tiszteletet érdemelnek. Elfogadhatatlan, hogy évezredes keresztény múlttal rendelkező országot „új demokráciának” bélyegeznek meg az úgynevezett „régi demokráciák.”

Márfi Gyula veszprémi érsek egy nagyszerű szerzetes alakját idézte föl: őt a Rákosi-korszakban kommunista terrorral kivonták az egyházi szolgálatból és az Ikarusnál dolgozott műszaki fordítóként. El kellett neki titkolnia, hogy pap, így egyszer fölkérték arra, hogy egy társadalmi temetést vezessen le. Elvállalta, és a feladat teljesítése után egy idős asszony odament hozzá, és megdicsérte: „Pataki elvtárs, magából nagyon jó pap lett volna…”

Komolyra fordítva a szót az érsek az iszlám vallás veszélyeit elemezte. Ez a vallás támadó jellegű: az egész világot Allah és a próféta, Mohamed alá akarja hajszolni, ezért épülnek Európában sorra a mecsetek. „Asszonyaink méhe az, ami minket diadalra visz” – ez már a középkorban megfogalmazta egy muszlim bölcs. „A gyermekszülés a muszlim nők dzsihádja” – ez a jelszó, és ennek megfelelő a muszlim szaporulat. „Ha egy muszlim nem dzsihadista, akkor nem muszlim” – ezt is az iszlám ideológiájának része. Az iszlám vallás és politika egyben, ha nem volna politika, nem volna iszlám. E tekintetben kétféle terület van: iszlám terület és harci terület. Európa ma harci terület – azaz meghódítandó.

Mindezt értelmezve: a migrációnak nem okai, hanem céljai vannak – mutatott rá a veszprémi érsek. Az egyik cél maga az iszlám területfoglalás. Ma fegyver nélkül jönnek be, de a no-go övezetekben már iszlám fennhatóság működik. Ezt a folyamatot megkönnyíti, hogy a természet irtózik a vákuumtól – „horror vacui” –, és ma földrészünkön vallási vákuum, demográfiai légritka tér uralkodik – ez vonzza magába az iszlám tömeget.

A migráció másik célja a keresztény vallás eltörlése. „Tapossátok el a gyalázatost” – „Ecrasez l’infâme!” – írta a „felvilágosodott” Voltaire a Katolikus Egyházra utalva már a XVIII. században. Ahogyan Jézus gyilkosai két évezrede összefogtak esküdt ellenségükkel, a Rómát képviselő Pilátussal, ma a „felvilágosodottak” összefognak az ortodoxokkal, azaz a véleményformálók az iszlámmal – Krisztus követőinek eltaposásáért.

A kereszténységet azonban nehéz eltörölni, hiszen a mai európai kultúrát át- meg átszövi a keresztény érték. Az úgynevezett „felvilágosodás” három értéke, a szabadság, egyenlőség, testvériség a kereszténységben gyökerezik, abban valósult, és valósulhat meg. Világi zeneművek vannak tele a gregorián elemeivel. Emlékezetes, hogy XIII. János Pál pápát nem engedték be egy római egyetemre, mondván, hogy az világi intézmény, oda vallási vezető nem teheti be a lábát.

Ez hatalmas bunkóság – fogalmazott a főpap, a közönség nagy tetszésnyilvánítása közepette.

Elképesztő lenne, ha a római Szent Péter bazilikába csak a keresztlevél, a bérmálási okmány és az egyházi adó befizetését tanúsító irat felmutatásával engednék be az embereket. „Saját hibáikat mibennünk ostorozzák” – fogalmazott az érsek, megemlítve a melegházasságok gyakorlatát, amelyekből nyilván „meleg gyerekek születnek.”

További célja a migrációnak Európa „kolhozosítása” – világított rá Márfi Gyula veszprémi érsek a Parlament Felsőházi termében. Ezt azt jelenti, hogy a nagytőke el akarja felejtetni az európai emberekkel a nyelvüket, a hazájukat, és egy könnyen manipulálható masszát akar létrehozni a mostani társadalmak ledarálásával. Könnyen lehet, hogy csalódni fog az a nagytőke, amely most olcsó munkaerőt lát a beözönlő muszlim tömegben – vetette föl a főpap.

A kereszténységnek van jövője, a feltámadás a jövő megerősítője – jelentette ki Márfi Gyula. Az érsek egy tréfás zárással jelezte optimizmusát. Oroszul a voszkreszenyije – vasárnap – szó eredetileg feltámadást jelent. Így Brezsnyev elvtárs egyszer azt mondta a Központi Bizottságnak, hogy „Elvtársak, találkozunk a feltámadás napján a Vörös téren.”

„Szélsőséges individualizmus” – ez Európa betegségének egyik okozója Hölvényi György, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője szerint. A keresztényüldözés globálissá vált. Megdöbbentő, hogy Európa vezető garnitúrája érzéketlen ez iránt a probléma iránt: a közel-keleti térségből százezrével tűnnek el a régi keresztény közösségek mai tagjai, családjai, és Brüsszel közönyt mutat. Közép-Európa és Nyugat-Európa gondolkodása e kérdésben is jelentősen eltér. Minket, magyarokat meglepett, hogy Nyugat-Európa szellemileg lerombolt állapotban volt az 1990-es rendszerváltás idején. Mi azt gondoltuk, hogy ha tőlünk kimennek az oroszok és a kommunisták, a korábban sejtett nyugati szabadság minket is elér – nem gondoltuk, hogy ott nagyobb szellemi degeneráció történt az ottani szabadság évtizedei alatt.

Nyugat-Európának fogalma sincs arról, hogy a keresztények iránt kontinensünknek felelőssége van. A magyar kereszténydemokraták azon dolgoznak, hogy a vallási kérdést visszahozzák Európába. Ehhez jó hátteret jelent, hogy van mögöttük egy erős kormány. Kialakult egy magyar modell, amely hivatkozási alap, sőt elérendő cél. Mindamellett az Európai Parlamentben ma sem lehet beszélni a családról – vagy amiről lehet, azt nem lehet családnak nevezni.

Ma Európa a világ legnagyobb segélyezője – de ez a segélyezés nem hatékony. Ugyanakkor a Hungary Helps – Magyarország segít – program modellé vált, és ennek lényeges sajátossága, hogy felekezeteken keresztül történik: mert ők biztosan benne vannak a társadalomban. Ennek megvalósításához a mai uniós körülmények között: jó értelemben dörzsöltnek és alázatosnak kell lenni. Az a keresztény jelmondat, mely szerint „tegyünk jót mindenkivel, főképp hittestvéreinkkel”, vállalható és hatásos hozzáállás a világban.

Juhász Hajnalka, a KDNP országgyűlési képviselője beszéde elején megköszönte Harrach Péter frakcióvezetőnek az iránta évek óta gyakorolt „óvó atyai szellemiséget.” A képviselőnő a napjainkban világszerte forrongó keresztényellenességről beszélt. A közösségi szolidaritás gyengülése, az erkölcsi hanyatlás egyik fokozója volt a „hatvannyolcas hippi forradalom”, s azt ezt vezető politikusok utóbbi közéleti térnyerése. Ma már jogosan kérdezik a migránsok: Európában „van-e mihez asszimilálódni”… A templomok nagy részéből bárok vagy mecsetek lettek.

Európa elöregedő földrész – mutatott rá a tényre Fűrész Tünde, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért, azaz a KINCS elnöke. E kontinensen a 60 évesnél idősebbek aránya 65 százalék, a 14 évesnél fiatalabbaké 14 százalék – míg Afrikában és Ázsiában az arány fordított. „Európa az üres bölcsők földrésze” – egy új szállóige szerint. Demény Pál híres demográfus szerint fél évszázad múlva Európa mai szemmel felismerhetetlenné válik. Szerinte illúzió azt hinni, hogy a beáramló muszlim tömegek munkaerő-utánpótlást jelentenek majd. Ebben a drámai helyzetben Magyarország a családközpontú gondolkodást adhatja Európának – mondta Fűrész Tünde. Ma „a gyermekvállalás a legszemélyesebb közügy” – fogalmazott a KINCS elnöke.

A keresztény Európa jövője – Mit adhat Magyarország Európának? című konferencia, melyet a Keresztény Civil Szervezetek országos fóruma szervezett, a Miatyánk ima közös elmondásával, és Márfi Gyula veszprémi érsek áldásával ért véget az Országházban.

gondola.hu