Tizennegyedik alkalommal rendezték meg a keresztény civil szervezetek találkozóját pénteken a fővárosban, a tanácskozás fókuszában nemzetpolitikai és szomszédságpolitikai kérdések álltak. Köszöntőbeszédemben úgy fogalmaztam: a jószomszédi viszony a normális emberi élet része, amelynek feltétele az emberi méltóság tisztelete. Ehhez járul még hozzá, hogy gesztusokat kell tenniük a feleknek egymás felé, ugyanakkor a tűrőképesség határait is figyelembe kell venni. Hasonló a helyzet az egyes államok közötti kapcsolatoknál is: a problémák számtalan esetben abból adódnak, hogy a szomszédos országokban, az elszakított területeken élő nemzettársaink sokszor úgy kénytelenek létezni, mintha albérlők lennének

Kiss Gy. Csaba történész előadásában rámutatott: a nemzetté válás sajátos útja különbözteti meg Közép-Európát Európa nyugati és keleti részétől. Véleménye szerint a magyar tudományosság keveset foglalkozik azzal, hogy mit is jelent számunkra a nemzet fogalma, amelynek megformálásában az irodalom játszott kulcsszerepet.  Felvetette azt is, hogy nem ismerjük eléggé a szomszédos államokban élő többségi népeket, ahogy az ottani magyarságot sem. A szomszédos országokról szólva kiemelte: Ausztriában, Horvátországban, Szlovéniában, ahol alapvetően szórványmagyarság él, nincsenek feszültségek, megoldatlan problémák. Komoly helyzetek, stratégiai megoldást igénylő gondok Romániában, Szlovákiában, és Ukrajnában merülnek fel, de ezeket az államokat sem lehet egy kalap alá venni. A történész jónak látná, ha a szomszédos országok nem magyar partneri szervezeteivel is keresnénk a kapcsolatokat önkormányzati és civil szinten, és a szomszédos népek és a határon túli magyarok kultúrája a közoktatásban is megjelenne. Kitért arra is, hogy az utóbbi évtizedekben a baloldal és a liberálisok egyre inkább kétségbe vonták a modern nemzetek létezését, de a nemzeti identitástudatunk fontos része, és ez a jövőben is így marad. Globális gazdaságról lehet beszélni, de globális ember nem lesz a jövőben sem – összegzett.

Gordos Árpád főtanácsadó a magyar szomszédságpolitika stratégiai kérdéseiről beszélt. A legnagyobb problémát abban látja, hogy bár a kisebbségi jogok az egyetemes emberi jogok részét alkotják és a kisebbségvédelmi keretegyezmények is világosak (pl. Helsinki záróokmány), a gyakorlatban ezek nem mindig érvényesülnek. Gyakran még az alapvető jogokért (például már visszaadott ingatlanok újbóli államosítása) is ellenszélben kell értük küzdeni, mivel az európai politika liberális fősodra igyekszik a szőnyeg alá seperni a kérdést annak ellenére, hogy az európai lakosság közel 10 százalékát nyelvi-kulturális kisebbségek alkotják.

Surján László, a Charta XXI Megbékélési Mozgalom alapítója szerint Közép-Európa sikeréhez nem a megoldatlan problémák szőnyeg alá söprése vezet. A régióban a közösen átélt történelem hiteles megismerésére, egymás kulturális értékeinek megbecsülésére és őszinte párbeszédre van szükség, hogy megszűnjön a gyanakvás és a félelem. Hozzátette: az emberi jogok teljességének kell érvényesülnie, hogy senki ne érezze albérlőnek magát a szülőföldjén. A kereszténységből fakadó megbocsátás és bocsánatkérés szellemét az egyházak mellett a civil szervezeteknek is képviselniük kell – közölte.

Hoffmann Rózsa korábbi oktatási államtitkár, a KDNP országgyűlési képviselője kiemelte hogy  a reformkor nagyjai, köztük Kazinczy Ferenc, Széchenyi István már kétszáz évvel ezelőtt világosan látták, hogy a megmaradás legfontosabb feltétele az anyanyelv használatának joga és gyakorlata az egyéni és a közösségi élet minden területén. Amikor a szomszédságpolitikánk kapcsán az anyanyelvi oktatásról vagy a nyelvhaszná
lat egyéb területeiről beszélünk, nemzeti sorskérdéseinket taglaljuk – mutatott rá. A magyar kormány a határon túli közoktatásra mintegy 300 millió forintot, a felsőoktatásra 1,5 forintot fordít, aminek következtében sokat javult a helyzet. Persze a kisebbségi jogok azért továbbra is gyakran sérülnek, példaként említette az irodalmi művek kétnyelvűségének kötelező előírását Szlovákiába, az utcanévtáblák törvényes kihelyezésének rendőrégi úton történő megakadályozását Romániában, vagy hogy az új ukrán kisebbségi törvénytervezet csak kéttannyelvű középiskolákat tenne lehetővé a kisebbségek számára.

Käfer István, a Gál Ferenc Főiskola hungaroszlovákiai kutatócsoportjának vezetője a magyar és a szlovák püspöki kar megbékélési nyilatkozata jegyében egymás kultúrájának alaposabb megismerését sürgette, felhívva rá a figyelmet, hogy a jelentős részben közös történelem és kulturális gyökerek okán ez mindkét nemzet önmegértését tovább gazdagíthatja.

Kacsó András és Ury Ágnes a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány 25 évre visszatekintő történetéről beszélt, mely eleddig közel 1 milliárd forint adományt juttatott el a leghátrányosabb helyzetben lévő határon túli magyarok lakta területre, s mindezt a legnagyobb diszkrécióval és átlátható gazdálkodással.

Gaál Gergely a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnöke röviden ismertette a 10 beltéri és 1 kültéri változatban román, lengyel, angol, olasz, spanyol nyelven is hozzáférhető vándorkiállítás útját, mely Székelyföldtől Argentínáig és az Egyesült Államokig ívelt. Kiemelte, hogy a programsorozat nemcsak a szent életű székely püspök valóban inspiráló példáját igyekezett bemutatni – aki az üldözött zsidóságért vagy a román görög katolikusokért ugyanúgy kiállt, mint az elnyomott magyarságért -, hanem a kommunizmus embertelen működését is igyekezett közelebb hozni az erről kevesebbet tudó nyugati közvéleményhez.