Harrach Péter

KDNP országgyűlési képviselő

Napirend előtti felszólalás (2016. 07. 20.)

Share Button

liget3

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

A Liget történetében sok szempont jelenik meg a szakmai ambíciótól kezdve a politikai haszonszerzésig. Mindezek hátterében azonban ott vannak a környezetvédelem elvi szempontjai; engedjék meg, hogy néhány szót erről is szóljak!

 

Az emberiséggel egyidős a környezetünkről való gondolkodás, és hogy ne menjünk messzebb, már az ókori görögök is így tették ezt, amikor a harmonikus kozmoszról úgy gondolkodtak, hogy ennek szépsége és harmóniája az emberi viselkedést is befolyásolja.

A keresztény kultúra megszületésekor annak képviselői azt mondták, hogy ez a világ a Teremtőtől az emberre van bízva, az ember nemcsak ura a természetnek, de felelős gazdája is, aki aztán ezt a kölcsönkapott értéket úgy kell hogy őrizze, hogy el tudjon számolni róla.

Az újkorban azonban komoly problémák kezdődtek, hiszen az ember a saját rövid távú céljai érdekében kihasználta a természetet, látjuk, mi lett a vizekből, a levegőből, a fák, a tengerek, a folyók állapota romlott, de ezzel az ember egészsége is veszélybe került. Ez kitermelte azt az ellenállást, ami a radikális környezetvédők magatartásában jelent meg, és ez az a különbség, ami a radikális környezetvédők, és mondjuk, a kereszténydemokrata környezetvédők között van. Mi az elvi különbség?

Ha röviden meg kell fogalmaznunk a mi álláspontunkat, akkor azt mondanám, hogy látva a teremtett világ szépségét, gazdagságát, harmóniáját, a felelősség érzése jelenik meg bennünk. Ez a felelősség a jó gazda szempontjait ébreszti fel, de hozzáteszünk egy nagyon fontos dolgot: bármilyen szép is ez a világ, még gazdagabb lesz azáltal, ha az ember az alkotásaival gazdagítja. Ilyen értelemben az embernek a maga méltóságával, gazdag világával a kultúra és a természet harmonikus egységét kell megvalósítania, és ez a harmónia adja azt, amire mi vágyunk.

Mi az, amit én hiányolok a radikális környezetvédőknél? Azt látom, hogy ugyanaz a magatartás van bennük, mint a radikális környezetszennyezőkben, vagyis egyszempontúak. A környezetet szennyezők nem veszik figyelembe a természet értékeit és szépségét. A radikális környezetvédők viszont nem veszik figyelembe, hogy az ember nem csupán egy része a természetnek, hanem bizonyos szempontból fölötte áll, felelős gazdája is annak. Ilyen értelemben sok esetben sajnos azt kell látnunk, hogy egy ritka bogárfaj talán értékesebb az ő szemükben, mint az ember.

Amikor környezetvédelemről beszélünk, akkor mindent a helyére kell tenni, és úgy kell értékelni. Egy pillanatra hadd térjek vissza a Liget-projektre! Én úgy látom, hogy akkor, amikor a Liget egyes részei ma egy gigantikus romkocsmához hasonlítanak, akkor ezt rendbe kell tenni. Úgy kell rendbe tenni – ahogy elhangzott -, hogy ne legyen kevesebb fa, mint amennyi most van, hanem lehetőleg több legyen, és megjelenjen benne az emberi kultúra teljesítménye is. És ha ott egy olyan kulturális egység épül fel, ami ezt a harmóniát, az emberi alkotásnak és a természet világának a harmóniáját mutatja, akkor nemhogy nem probléma ez, hanem ennek örülnünk kell. Valóban gondoljunk arra, hogy a történelemben voltak nagy pillanatok, amikor kiépült Budapest, és ez a millenniumi ünnepségsorozat előtt történt meg. Ehhez a kulturális építkezéshez hasonló az, amit most a Ligetben a projekt során tervezünk.

Éppen ezért úgy gondolom, hogy itt nincs környezetvédelmi probléma, hanem ez annak a harmonikus egységnek a megjelenítése, amiről az előbb szóltam. Köszönöm a figyelmüket.