Napirend előtti felszólalás a migráció ügyében
.
Napirend előtti felszólalásom a magyar emberek segítőkészségéről szólt.
.
A hiteles egyháziak, amikor a menekültek támogatására szólítanak fel, lelkipásztorként nyilatkoznak, és az egyénről szólnak. A felelős politikusok országaik és polgáraik védelmében a beáramló tömegekről beszélnek. A kettő között nincs ellentmondás.
A másik ember iránti felelősségünk a keresztény tanítás szerint koncentrikus körökben írható le. A legbelső körbe nyilván a családunk tartozik, majd közvetlen környezetünk, nemzetünk és végül minden ember, akivel találkozunk. A magyarok akkor is, amikor védekeznek a migráns beáramlás ellen, teljesítik humánus kötelességüket. Ezt tették az embereket ellátó hatóságok, és a karitatív szervezetek is.
A nyugati világ elsődleges felelőssége békét teremteni a kibocsátó országokban, és szülőföldjükre visszavezetni az onnan elmenekülteket. Eközben nem feledkezhetünk el azokról, akik felelősségünk belső köreihez tartoznak, többek között a határon túli magyarokról, most elsősorban a kárpátaljaiakról.
