A kommunizmus áldozataira emlékeztek
B.T.E.
B.T.E.
Boldogon mutatkozott be Szabó Zsolt a Heves megye 04-es választókerületének képviselõjelöltje.
A rendezvény vendége Harrach Péter a KDNP alelnöke volt. Többek között elmondta, váltani kell, szemléletben, személyekben, és célban. Ha a jelenlegi kormány számára az ületi nyereség volt a cél, azt most ki kell cserélni a nemzeti érdekre.
A kezdetben bátortalan közönség végül sok kérdést intézett a politikusokhoz, például a szabad vasárnap, a korrupció és számonkérés, vagy a nyugdíj kapcsán.
B.T.E.
B.T.E.
-A körzetemben jelenleg nincs szocialista színekben induló jelölt, de ez bizonyos értelemben közömbös is, hiszen mi a saját programunkat képviseljük. Sok helyi probléma ismert, így a Börzsöny menti települések megoldatlan csapadékvíz elvezetése, az utak rossz állapota, a természeti adottságok hiányos idegenforgalmi kihasználása, az elõvárosi közlekedés megoldatlansága a körzet keleti felében. A vidék problémáinak kezelésében is ütközik a két politikai szemlélet. Egyrészt a liberális szándék a kistelepülések elsorvasztására, másrészt az élhetõ vidék megtartására, mi ez utóbbi célt tûztük ki magunk elé. Az új kormány a korábbinál nehezebb feltételekkel fog munkához látni. Nem minden politikai szereplõvel lehet együttmûködni, de a normák mentén a nemzet érdekében, meg kell és lehet találni a közös hangot az MSZP szavazókkal is. Magyarországon ma rendezetlen világ van. Mi kiszámíthatóságot, és biztonságot szeretnénk nyújtani. Hiteles, õszinte idõszaknak kell jönnie, és ehhez megfelelõ politikusok kellenek. A nehéz gazdasági helyzet miatt, olykor kemény döntéseket kell hozni, például a szociális ellátórendszerek célzottságát javítani. Nem a segély, hanem a munka nyújt megoldást a bajba jutott családoknak, régióknak. A segély krízis helyzetekre való, és nem arra, hogy életeket rendezzenek be rá. – fogalmazott Harrach Péter. Végül hozzátette, sajnos, amit az elmúlt nyolc évben tapasztaltunk, a történelembõl már ismert, amikor az ország vezetõi a saját váraikba hordják az ország vagyonát.
Brockhauser Edit
Harrach Péter az országgyûlés alelnökeként fogadta a delegációt, amelyben a chilei kongresszus valamennyi frakciója képviseltette magát. Az alelnök köszöntõjében kiemelte, hogy a két ország között jók a kapcsolatok, amelyek most tovább bõvülnek.
A chilei delegáció válaszában kifejtette európai utazásuk során jártak Brüsszelben, és más uniós tagállamok fõvárosaiban is, ahol a Lisszaboni szerzõdésrõl esett szó. Magyarországon most járnak elõször. Úgy vélik, fõleg az innováció területén van lehetõség bõvíteni a két ország kapcsolatait. Fontos, hogy Magyarországon lesz az unió innovációs központja. A megjelent képviselõk valamennyien tagjai a chilei-európaiuniós vegyes bizottságnak. 2011 elsõ felében Magyarország veszi át az elnökséget az Európai Unióban, ezért örülnének, ha Magyarország jelenléte megerõsödne Chilében. Végül megemlítették, hogy Latin-Amerika több országa idén ünnepli függetlensége 200 éves évfordulóját.
Ezt követõen Harrach Péter tájékoztatta a delegációt a magyar parlamenti viszonyokról.
-Alapvetõen kétféle politikai értékrend polarizálódott hazánkban is, mint a legtöbb országban, ugyanakkor fontos, hogy a nemzeti érdeket közösen képviseljük, ahogy ezt Önök is teszik. Magyarországon jelenleg baloldali kormány van, áprilisban lesz a választás, amely elõreláthatólag a polgári oldal gyõzelmét hozza. A jobbközép erõ a gazdaság élénkítését tûzte ki célul, és rendezett társadalmi viszonyokat kíván teremteni. – ismertette röviden a politikai helyzetet az alelnök. Végül a parlamenti sétára készülõ vendégeknek elmesélte, hogy az ország házának születése arra az idõre esett, amikor Magyarország még nagyobb területtel rendelkezett, és ezek a tájak és oda köthetõ történelmi események visszaköszönnek a faliképeken, gobelineken, festményeken. Hozzátette, Magyarország az elsõ világháború után területének kétharmadát elveszítette, ezért sok magyar származású ember él a határainkon kívül.
Brockhauser Edit
B.T.E.
Engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Öröm számomra, hogy Kolozsváron köszönthetem Önöket, abban a városban, ahová családi gyökereim nyúlnak, és ahol fiatalon sok nyarat töltöttem. Akkor azért jöttünk Erdélybe, hogy erõsítsük nemzeti identitásunkat. Sajnos kevesen voltunk. Ezért történhetett meg a szomorú esemény 2004 december 5-én. Az anyaország nevében ezen az ünnepi alkalmon újból megkövetem Önöket. Láthatják, van mit tennünk otthon.
Olyan Magyarországot szándékozunk építeni, amelynek egészséges társadalma, erõs gazdasága és politikai ereje igazi segítséget képes nyújtani a határon túli nemzetrészeknek. Úgy is fogalmazhatnék, amelyik képes megteremteni a nemzeti egységet. Ha történelmünk sikeres pillanataira tekintünk, a karizmatikus vezetõ és a világosan megfogalmazott cél mellett a megvalósult nemzeti egységet látjuk. Az viszont igaz, hogy ez csak a hiteles normák mentén jöhet létre. Ezért az egységért sokat kell dolgoznunk, otthon és itt is. Mindnyájunknak kívánom, hogy sikeres legyen ez a munka.
Isten áldja Erdély népét, Isten áldja nemzetünket!
Az új hangsúlyok is nyilvánvalóak. Gazdaságélénkítés és munkahelyteremtés, illetve a normák és közösségek megerõsítése. A közösségek közül meg kell említeni a legkisebbet, a családot. Látnunk kell, hogy a magányos életforma terjedése, az elkötelezõdéstõl való félelem, és a gyermekvállalás szándékának háttérbeszorulása komolyan veszélyezteti a társadalom egészségét és a nemzet jövõjét. Egyetlen esélyt a családok megerõsítése jelenthet. Ennek vannak politikai eszközei is, amelyeket nem kell félnünk alkalmazni, bárhogy is tiltakoznak az individualizmus apostolai. A család terhét viselõ szülõket elõnyben kell részesítenünk az élet minden területén.
Végül nem kétséges, hogy a romhalmaz eltakarítása és az újjáépítés nagy erõfeszítést igényel.
Ha van reményünk, erõnk is lesz hozzá.
Harrach Péter
Sokan és sokat elmondtak Wass Albertrõl az emberrõl és az íróról. Ma én elsõsorban a közéleti szereplõrõl szeretnék szólni. Az emberrõl legfeljebb annyit, hogy példaadóan, nagy lelki erõvel viselte élete két megpróbáltatását, az erdélyi tájtól való számûzetését és az ellene felhozott igaztalan vádat. Az írót sok ezer olvasó irodalmi élménye minõsíti. Egy konzervatívnak nem nevezhetõ olvasó így ír a Funtinelirõl: Három napon át éjjel és nappal csak rövid technikai szünetekre tudtam letenni kezembõl a könyvet.
A közéleti szereplõ tudatosan és szavain keresztül akaratlanul is alakítja a társadalmat. Aki komolyan veszi keresztény társadalmi felelõsségét, az nem mondhatja, hogy fogadjunk el minden jelenséget olyannak, amilyen. Wass Albert idõs korában az emigrációban is aggódva figyelte a hazai életet. Írásaiban és elõadásaiban jobbító szándékkal fogalmazta meg gondolatait.
Mûvei ma igen népszerûek. Az a kérdés, mit üzennek a mai magyar társadalomnak, milyen irányba formálják azt? Engedjék meg, hogy egy felmérésre hivatkozzak. A megkérdezettek 76%-a vallotta, hogy az a magyar, aki magyar állampolgár. Ez a szemlélet a Kádár korszak világát idézi, példátlan nemzeti önkirekesztés. Ha mindezt kiegészítjük azzal a morális válsággal, amit az utóbbi évek produkált, látnunk kell, Wass Albert mûveinek világa, amelybõl a tiszta emberség és a szülõföld szeretete árad, olyan társadalomformáló erõ, amelyre nagy szükség van. Így lesz a mûveiben továbbélõ író annak a szemléletnek erõsítõjévé, amelynek fel kell váltania a régit, azt amelyik célként kizárólag a nyereséget, üzenetként a látszatot és eszközként a manipulációt ajánlja. Ehelyett a nemzeti érdek, a rend, a munka, a hatékonyság és az õszinteség képviselete kell következzen.
Az író szavaival fejezem be. „Gond embernek lenni, igaz embernek meg kettõzött gond éppen. Igaz magyar embernek lenni pedig akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerõsödik.”
Kívánom, legyünk mindnyájan erõsek.