Tisztelgés az aradi vértanúk előtt
Az aradi vértanúkról a Batthyány-mauzóleumnál tartott ünnepségen emlékeztem meg.
Nehéz ma már közhelyek nélkül emlékezni az aradi vértanúkra, sorsuk egybeforrt a magyar hazával. Nem érezzük a csatatér kavalkádját, a szabadságharcosok felfokozott izgalmát, nem a hasba szúrt szurony borzalmas görcseit, az elmetszett tagok hasító fájdalmát. Nem érezzük a vezérek roppant felelősségét, a katonák örömmámorát egy-egy jól sikerült hadicsel után, mely kezükbe ejtette ellenségeiket. Nem érezzük a honvédtisztek kemény tartását, amikor a biztos halállal néznek farkasszemet. Nem érezzük már a golyók vak suhanását, az akasztás kínjait, az elviselhetetlen várakozást; nem a kimondhatatlan megaláztatást, hogy a hazájukat védő volt császári és királyi tiszteknek köztörvényes bűnözők módján kell elveszniük. Mindezt már nem érezzük, mert áldozatuk egybeforrt a magyar hazával. A korai és erőszakos halál fájdalmát a hű emlékezet sem törölheti el, de újra és újra bizonyíthatja, hogy az áldozat nem volt hiábavaló. Tisztelet a hősöknek!
