HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Március 25-én Rómában aláírtak egy nyilatkozatot az Unió tagállamainak vezetői. Ez emlékezett a 60 évvel ezelőtti eseményre, amikor 1957. március 25-én, szintén Rómában megszületett az a nyilatkozat, amely később az Európai Gazdasági Közösség megalapításához vezetett.

Mi van ebben a most aláírt nyilatkozatban? Szó van természetesen az Unió egységéről. Igaz, szó van a többsebességes Unióról is, de tegyünk különbséget. Mi a kétsebességest nem tudjuk elfogadni; a többsebességes egy összetett kérdés, és azt hiszem, ez ad al­kalmat például a visegrádi együttműködésre is. Ter­mészetesen a migráció is szóba került, és ami ör­ven­detes, a külső határok védelmének erőteljes hang­súlyozása. Szó van benne a foglalkoztatás növeléséről, a biztonságpolitikáról, ami nagy kérdés ma Európában, valamint természetesen a versenyképességről, ami meghatározhatja Európa gazdasági jövőjét.

(11.30)

Játsszunk el a gondolattal, hogy mit jelentene, mondjuk, a következő 60 évben utódainknak visszagondolni arra, hogy a 2010-es években milyen korszakváltó események voltak. Nyilván kettő biztosan szóba kerülne: az Unió helyzete, illetve a migránsáradat kérdése. Már ebben a nyilatkozatban is fontos számunkra a külső határok védelme, ami reményre ad okot, hiszen nemcsak kétségek, hanem remény is megfogalmazódhat ebben a nyilatkozatban.

Ahogy mondtam, az Unió helyzete biztosan kiderül rövid időn belül. Két irány kínálkozik számunkra, hogy a megújulás vagy a szétesés folyamata erősödik fel. Ha a megújulásé, akkor mindenképpen a gyors és hatékony határozathozatalra, döntéshozatalra kell gondolnunk, mert az Unió ma erre nem képes. Kell gondolnunk a védelemre, hiszen a biztonságpolitika kérdése kulcskérdés ma, különösen a szigetország kiválása után. Kell szólnunk a gazdasági növekedésről, a versenyképesség alakulásáról; és hozzátenném még azt, hogy annak a dekadens világnézetnek a gyengüléséről vagy visszaszorulásáról, ami sajnos ma az uniós országok egy részét, társadalmát illeti.

A másik kérdés, hogy sikerül-e ezekben a 2010-es években a migránsáradatot megállítani, ezzel megmenteni a kultúránkat, vagy pedig majd, amikor visszatekintenek erre az időszakra utódaink, akkor azt fogják mondani, hogy akkor adta fel a hazáját és akkor szolgáltatta ki a polgárait Európa. De ha már említettem a migráció kérdését, nem lehet ezzel eleget foglalkozni, még akkor sem, ha sokaknak unalmasnak tűnő kérdés. Eddig inkább a politikai oldalával foglalkoztunk eleget, vagyis azzal, mit jelent az önvédelem, és talán szóba került az is, hogy van-e olyan nagyhatalmi érdek, amely Európa fellazítását szolgálja.

Úgy gondolom, ha nem is egy napirend előtti felszólalásban, de többet kell foglalkoznunk az emberi oldallal, azzal, hogy az európai emberek jóléte hogyan hat erre a migránsáradatra, azzal, hogy az afrikai szegénység milyen hatással van erre, és a közel-keleti üldözöttség megint csak milyen hatással van. És ha már ezeket összehasonlítjuk, akkor talán azt az áldozatot, amit a nyugati civilizáció polgárainak meg kell hozniuk, hozzuk meg minél előbb és minél távolabb határainktól, hogy ezzel tudjuk szolgálni a szülőföldön maradás szándékát is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Takács Szabolcs államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Államtitkár úr, öné a szó, ötperces időkeretben.

TAKÁCS SZABOLCS FERENC, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót ismét. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, két nappal ezelőtt az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői, illetve az uniós intézmények vezetői egy fontos dokumentumot írtak alá, amely a 60 évvel ezelőtt aláírt római szerződések évfordulóján ismét hitet tett Európa egysége és egy közös, stabil és pozitív jövő víziójáról.

A 60 éve Rómában kötött gazdasági megállapodás teremtette meg a mai Európai Unió alapjait. A szerződésnek 60 évvel ezelőtt az volt a célkitűzése, hogy a tagállamok egy közös piacot hozzanak létre, amelyben az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabadon mozoghat. Az európai vezetők 60 éve a béke megőrzésére, a gazdasági és társadalmi fejlődésre, az életszínvonal emelésére és az erős nemzetállamok együttműködésére kívánták alapozni az európai egységet.

Most, 60 évvel később, a britek kilépését követően, a brexit által életre hívott önreflexiós vagy reformfolyamat során, azt gondolom, meg kell őriznünk az alapításkori elveket és az integráció hat évtizedének eredményeit, olyan eredményeket, mint például a schengeni rendszer, a belső szabad mozgás, a négy alapszabadság és a kohéziós politika, annak érdekében, hogy Európa tovább erősödhessen és versenyképessé válhasson ismét a nemzetközi színtéren is.

Ezért is rendkívül nyugtalanító, hogy az Európai Bizottság egyes nyugati tagállamokkal karöltve korlátozni akarja a munkavállalás és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, illetve olyan forgatókönyveket vizionál, amelyek azoknak a szerződéseknek a módosítását vetítik előre, amelyek betartására éppen az Európai Bizottság lenne hivatott. Azt gondoljuk magyar részről, hogy a leghatározottabban fel kell lépni a protekcionista intézkedések, a személyek szabad mozgásának korlátozása vagy a schengeni belső határokon visszaállított határellenőrzések ellen.

Úgy gondoljuk, hogy az Unió nyugat-balkáni bővítését is napirenden kell tartani, a térség stabilitása ugyanis elengedhetetlen európai érdek, és az EU-csatlakozás a tartós béke és biztonság legerősebb záloga kell legyen a Nyugat-Balkánon is. Azt is látjuk, hogy az a dokumentum, amit Rómában aláírtak, bizonyos értelemben előremutató, hiszen kimondja, hogy a belső határok szabad átjárhatósága csak addig működik, amíg a külső határokat megvédjük. Ma már ezt szinte mindenki látja, ami nem kis részben, azt gondolom, Magyarország sikere, a magyar kormány rendkívül következetes és konzekvens politikájának sikere. De azért azzal vigyáznunk kell, hogy egy ilyen dokumentumból túl hosszú következtetéseket ne vonjunk le, hiszen közben azt látjuk, hogy Brüsszelben az Európai Bizottság továbbra is olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyek a migránsok betelepítésére, a relokációra vonatkoznak. Tehát ez a küzdelem még messze nem lezárt. A dokumentum jó kiindulópont, de még sok vita van előttünk.

A tagállamok és az uniós intézmények vezetői által szombaton aláírt nyilatkozat hitet tesz tehát a polgárok szabad mozgása és az Unió külső határainak megvédése mellett, a dokumentum elfogadható kiindulási alap a további tárgyalásokhoz az Európai Unió jövőjéről, de azt gondoljuk, hogy az abban lefektetett elveket mindenkinek be is kell tartania, és nem szabad megengednünk, hogy az egyes területeken az előrelépés visszalépéshez vezessen a már elért vívmányok területén. Előremutatónak tartanánk azt, ha a 60 évvel ezelőtti célkitűzést, a gazdasági és társadalmi fejlődést folytatva a bővítési folyamat is mehetne előre, mindenekelőtt Montenegróval és Szerbiával, majd a többi nyugat-balkáni országgal is, amely a fejlődésen túl napjainkban egyre inkább a biztonság zálogát is jelentheti.

Az eurózóna vagy a schengeni rendszer révén az Európai Unióban már most is jelen van a több sebesség. Ezért készek vagyunk elfogadni, ha más tagállamok előre kívánnak haladni egymás között, ezt nevezzük megerősödött együttműködésnek, ami alkalmas lehet a nemzeti sajátosságok összehangolására. A visegrádi négyek március 2-ai közös nyilatkozatával összhangban magyar részről támogatni tudjuk, hogy az uniós alapszerződések által meghatározott feltételek tiszteletben tartása mellett megerősödött együttműködések alakuljanak ki egy-egy területen, a tagállamok különböző csoportjainak részvételével.

Hazánk az erős eurózónában érdekelt, így továbbra sem szeretnénk akadályozni annak mélyítését, azonban mind a valutaunió, mind a jövőbeli együttműködés tekintetében fontos, hogy egyik tagállamot se érje diszkrimináció ez alapján, hogy részt vehessenek később a megerősödött együttműködésben, saját szabad akaratuk alapján. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)