Harrach Péter

KDNP országgyűlési képviselő

Miskolc és választókerületem néhány településén elmondott beszédem

Share Button
Történelmünk során két politikai magatartás jelent meg. Az egyikre István adott példát. Ennek jellemzõ vonásai az államférfiúi adottságok és az ország sorsa iránti felelõsség. Eredménye pedig egy rendezett és kiszámítható világ, amely világos normák szerint mûködik.
<--more-->
A másik politikai magatartásra markáns példákat történelmünk mélypontjain, például a mohácsi csata utáni idõben találunk. A török elöl menekülõ Mária királyné hajóit éppúgy kifosztották, mint a pécsi káptalan szekereit. Tették ezt azok, akikre az ország sorsa volt bízva. Az utóbbit például maga az ország nádora. A hozzá hasonló figurák hangyaszorgalommal hordták váraikba a nemzet vagyonát. Tevékenységük eredménye egy rendezetlen világ, ahol a normák nem mûködnek és minden kiszámíthatatlan.
A két példa ma is elõttünk áll. Magyarországnak újból felelõs politikusokra és rendezett világra van szüksége.

Ülésezett a KMAT. Budapesten

Share Button
A parlamentben ülésezett május 15.-én a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT). A Kárpát-medencei magyar autonómiatörekvések segítésére 2004-ben létrehozott szervezetnek, határon túli magyar politikai és civil szervezetek a tagjai.
 
Ülésezett a KMAT. Budapesten
 
<--more-->
A vajdasági, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, burgenlandi vendégeket Németh Zsolt a parlament külügyi bizottsága elnöke, és Harrach Péter a parlament alelnöke fogadta. A megbeszélést az autonómiatörekvések és a kisebbségi jogvédelem mellett, az európai parlamenti választás tette idõszerûvé. Harrach Péter néhány mondattal köszöntötte a határon túli szervezetek képviselõit.  Többek között ezt mondta:
Nem csak a barátság köt össze minket, hanem az a tény is, hogy hasonlóan látjuk a világot. Az a politikai erõ, amit képviselek Önökhöz hasonlóan a nemzet újraegyesítésén dolgozik.

Orbán Viktor az ülésen meghívottként szólalt fel. Az erõs anyaország érdekérvényesítõ képességérõl beszélt.

Tõkés László királyhágó-melléki református püspök az EP. választásról szólva kifejtette, az erõs európai képviselet 13-15 millió magyar közös ügye. A KMAT.-ról szólva elmondta, hogy az nem pártpolitikai egység, hanem demokratikus összefogás, amely egyre erõsebben intézményesedik. Megköszönte Orbán Viktornak és Harrach Péternek, hogy jelenlétével támogatta az összefogást.

– Az erõs magyar képviselet az Európai Parlamentben elõsegítheti az autonómiatörekvéseket- összegezte a KMAT. zárónyilatkozatában.

A megbeszélést követõen Harrach Péter alelnök fogadást adott a vendégek tiszteletére.

B.E.

Sztehlo Gábor utcakeresztelési ünnepség

Share Button
Budapest XII. kerület Vasvári Pál gyermekotthon kertje

Harrach Péter ünnepi beszéde

Sztehlo Gábor igaz ember volt és hiteles keresztény. Méltó arra, hogy emlékét õrizzük, és utcát nevezzünk el róla.

<--more-->
A hiteles keresztény embernek több figyelemreméltó jellemvonása van. Én önkényesen hármat emelek ki, mindegyik jelen van ezekben az emberekben, de a kor kihívásai valamelyiket dominánssá teszik.
A boldog békeidõben a teremtett világ szépsége örömöt és hálát ébreszt bennük. Egy ilyen korban ez a keresztény ember meghatározó élménye. Olyan idõben, mint amilyenben ma is vagyunk, amikor az általa képviselt értékrendet kérdõjelezik meg, akkor ennek – vagyis a hagyományos értékeknek – a védelme a feladat iskolában, médiában és a politika világában.
Abban a korban, amelyben Sztehlo Gábor élete legaktívabb éveit élte, az embertárs veszélyeztetettségének korában, a szolidaritás volt a hiteles keresztény ember domináns jellemvonása. Ez az emberi személy méltóságának feltétlen tiszteletébõl táplálkozott.
Sztehlo életének nagy tette a 32 gyermekotthon létrehozása, az 1500 zsidó származású gyermek és 500 felnõtt megmentése volt. Ennek a tettnek azonban életében voltak elõzményei is.
A népfõiskolai mozgalom megszervezése az alacsony képzettségû, és ezért gazdálkodásra kevésbé alkalmas parasztfiúknak adott esélyt. De folytatása is volt az életmentõ tevékenységnek. Otthont nyújtott az árván maradt gyermekeknek. Késõbb idõs és fogyatékos otthonokat szervezett.
Sztehlo Gábor élete és munkássága igazolja számunkra, hogy a hiteles keresztény magatartás képes védelmet nyújtani a veszélybe került embernek, és megteremteni a társadalmi békét, lebontva, ha kell a vallási és etnikai korlátokat is.

Beszéd 2008. augusztus 20-án a KDNP megelmlékezésén a Budai várban

Share Button
DSCN2475.JPGHonfitársaim! Magyarok!

Szt. István napja a mi hivatalos állami ünnepünk. Ezen a napon fejet hajtunk a nagy király elõtt és felidézzük tetteinek ma is érvényes példáját.
Ha a mai magyarok Istvánra tekintenek, az államférfit látják, aki tudott kormányozni, reformot végrehajtani és egységet teremteni. Ma mindhárom hiányát érezzük. Mielõtt errõl szólnék, a fõhajtáshoz segítségül hívom azt a törvényszöveget, amit halálának 900. évfordulóján fogadott el az Országgyûlés.
<--more-->
„Mélységes tisztelettel emlékezik meg a nemzet elsõ királyunknak, a szentnek, az államalkotónak, az uralkodónak és a hadvezérnek máig ható, dicsõséges tetteirõl és maradandó történelmi alkotásairól. Ezek a tettek és ezek az alkotások örök idõkre hírdetik az õ csodálatos emberi nagyságát, kimagasló uralkodói erényeit és mélységes államférfiúi bölcsességét. Új szellemi és társadalmi formát adott a magyarság életének, de ugyanakkor tisztelte és óvta az õsi értékeket…Megalkotta a nemzet mai alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedésének elsõ kereteit s a nemzet gondolatának kifejlesztésével a magyarság egymást követõ nemzedékeinek lelkébe mélyen belevéste a magyar állam szuverenitásának, a magyar nemzet szabadságának s a magyarság magasabb európai küldetésének tudatát és akaratát.”
A nemzet mindig is megadta elsõ királyának a tiszteletet. Már László – akinek pedig nagyapját, Vazult István vakíttatta meg – Dekrétumainak Elsõ Könyvében elrendeli István király ünnepét.
Nézzük Istvánt, a példaképet.

Amit tett több volt, mint reform. Kezdet és fordulat. Az európai keresztény állam kezdete és fordulat a magyarok életében. Mindezt sikeresen. Keményen, de bölcsen. Mindig többet adott, mint amennyit elvett. Pásztorkodás helyett földmûvelést, pogány életforma helyett keresztény normákat, törzsi szervezet helyett központosított államot. Ismerte a kormányzás mûvészetét, intézkedései megoldották a jelen problémáit és elkerülték a jövõ feszültségeit. Mûve idõtálló lett.
Mai problémáink többsége abból adódik, hogy az országot nem kormányozzák. Az õsi ének ma fokozottan aktuális: „Hol vagy István király, téged magyar kíván…”

István európai volt és magyar. Felesége, Gizella bajor volt, sógora német-római császár, német papok hozták az európai kultúrát, német katonák a sereg erejét, gyermekeinek német nevet adott ( Ottó, Henrik ). Viszont keményen kiverte Konrádot, megvédte az ország függetlenségét, nem lett hûbéres. Fiát is arra tanította : „ Aki az elõdei és az õsei rendelkezéseit semmibe veszi, az isteni törvényekkel sem törõdik.”
Az akkori Európa egységes értékrendet követett. A mai Európában az értékcentrikus gondolkodás mellett jelen van az un. értéksemleges, valójában értékközömbös szemlélet. Az élet kultúrája mellett az önpusztítás kultúrája. Ennek szomorú aktualitása van. Aki drogliberalizációt hirdet, az a droghalált készíti elõ.

Végül: István egységet tudott teremteni. Biztos volt abban, hogy a magyarok fennmaradásának útjára egységesen kell lépni. Fájdalmas volt, de meg kellett válnia Koppánytól és nagybátyjától, az erdélyi Gyulától, késõbb Vazultól. A küzdelem kemény volt, de István a kor szokásaihoz képest kíméletes. Ezért írhatták róla: „ Sosem hallottam még másról, aki ennyire kímélte volna a legyõzötteket.” Nem kellett minden törzsi vezetõvel megküzdenie, volt, akivel meg lehetett egyeznie békésen.
Az egységteremtõ Istvánnak komoly üzenete van számunkra. Akivel nem lehet együttmûködni a jó cél érdekében, azt le kell gyõzni, akivel lehet, azzal meg kell egyezni. Ezt várja el tõlünk ma minden hazája sorsáért aggódó magyar ember.
Az együttmûködés és a nemzeti egység akadálya a partner hiánya. Kiárusítókkal és hataloméhes szerepjátékossal nem lehet együttmûködni. Szükség lenne egy hiteles szociáldemokrata pártra. Ezt kívánjuk Szt. István ünnepén baloldali érzelmû honfitársainknak és mindnyájunknak.

Tisztelettel és hálával gondolunk a szent királyra, aki helyes útra vezette a magyarokat és akinek útmutatását nekünk is követnünk kell.
Isten áldja Magyarországot!

Trianoni megemlékezés

Share Button
elhangzott Zebegény, Pécs-Vasas és Veresegyház ünnepségein

A parlamentben 1920. november 13-án olvasták föl a következõ deklarációt:

„A Nemzetgyûlés midõn a trianoni béke törvénybe iktatását elhatározza, és annak ratifikációjához beleegyezését adja, az isteni igazság színe elõtt s az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak, s az emberiség közös érdekeibe ütközõnek tartja, hogy az nem a tények és érdekek kétoldalú megvitatásának és ebbõl eredõ megegyezésnek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akaratnak reánk való erõszakolása; hogy a Nemzetgyûlés tehát csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához; hogy e tényével nem róhat kötelezettséget azokra a területekre, amelyek benne képviselve nincsenek, s nem szûnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapultával beálló jogbelátás utat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó igazságtalanságok jóvátételéhez.”

Ez a jegyzõkönyvi részlet segít átélnünk, amit elõdeink éreztek: A megdöbbenést, a megalázottságot és a fájdalmat. Hosszú évekig nem gyászolhattunk, nem mondhattuk ki az igazságot, nem fogalmazhattuk meg feladatainkat. Pedig az emlékezés nem öncélú búsongás, hanem közös múltunk nemzetformáló erejének érvényesítése, és identitásunk megerõsítése. Az új helyzet új lehetõséget kínál. 1920-ban jól õrzött, testvéreinktõl elválasztó határokat húztak. Az Únio ezeket lebontotta. Új indítást kaptunk, hogy Kárpát-medencében gondolkodjunk. Ma könnyebb a nemzethez tartozónak tekinteni az elszakított nemzetrészeket. Az õ gondjuk a mi gondunk is. Elég, ha székelyföld autonómiájára gondolunk. Kisebbségi jogok védelmére is új lehetõségeket kaptunk. Mindezt akkor tudjuk eredményesen megvalósítani, ha a régió legerõsebb országa leszünk. Ma a leggyengébbek vagyunk.
Miért van ez? Három okot említenék. Alkalmatlan kormányunk van. Tehetsége a hatalom megszerzésére és az emberek manipulálására futja. Másik ok a társadalom betegsége. Fogy és öregszik, reményvesztett, meggyengültek a közösségei, különösen a családok, csökkent a normák tisztelete, elszaporodtak a deviáns jelenségek. Nagy szükségünk lenne egészséges szemléletû kormányzatra, iskolára és médiára. És végül: megosztottak vagyunk. Igaz, hogy mindenkivel nem lehet együttmûködni, de tény az is, hogy az együttmûködés igénye elemi erõvel jelentkezik. Ha Magyarországot egy nagy támogatással bíró politikai erõ fogja vezetni, ereje és felelõssége tudatában kezdeményeznie kell a széles társadalmi és politikai együttmûködést. Ez lesz hitelessége egyik bizonyítéka. Akkor Teleki Pállal együtt mondhatjuk:
„Én nem hiszem, hogy reményvesztetten kellene itt állnunk. Ebben a nemzetben életerõ van. Ez a nemzet élni akar, ez a nemzet dolgozni akar. Ez a nemzet megmutatta azt, hogy önmagát fegyelmezni, rendben tartani tudja.
És ez az egyetlen, amibõl a demarkációs vonalon túl lévõ honfitársaink erõt meríthetnek, a mi egyetértésünkbõl és megerõsödésünkbõl.”

Isten áldja Magyarországot!

Részlet Harrach Péter napirend elõtti felszólalásából

Share Button
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem tudok eltekinteni attól, hogy az elõzõ felszólalásra egy mondattal ne reagáljak. A polgári kormány idején nõtt a nyugdíjak reálértéke (Zaj az MSZP padsoraiban.), és mi mindig elkötelezett… (Fokozódó zaj az MSZP padsoraiban.) Igen, 22 százalékkal emelkedett. Az önök reagálásából arra következtetek, hogy a KSH adatait nem tekintik pontosnak, de egy félrevezetés áldozatai a képviselõk is, amit nagyon sajnálok.

<--more-->
Engedjék meg, hogy hivatkozzam a pénzügyi elemzõkre, akik szerint sokat költünk szociális támogatásra. Hadd mondják, ez a dolguk, amit viszont hozzátesznek, sajnos igaz. Ezek a támogatások munkakerülésre ösztönöznek. A kérdés a polgári és a balliberális oldal szociálpolitikai vitájának a lényegét érinti. Szerintünk a jó támogatás célja kettõs: az egyén valódi érdekét szolgálja, és az egészséges társadalmat építi. Az egyén érdeke, hogy kisegítsék a szegénységbõl, a krízishelyzetben kezet nyújtsanak neki, és önerejét megmozdítva saját lábra állítsák.
Az egészséges társadalom építése többek között a normák érvényességének biztosítását jelenti, például a munka becsületét. A rossz támogatás folyamatosan és feltétel nélkül segélyez, lehetõleg úgy, hogy a segély és a munkabér között ne legyen különbség.

Ezzel arra készteti a segélyezettet, hogy munkajövedelem helyett társadalmi jövedelembõl éljen, ideszámítva a gyermekek utáni támogatást is.
Egy történet és egy adatsor kívánkozik ide. Egy férfi, aki egész nap otthon lógatja a lábát, megkérdezte korán kelõ szomszédját: mennyit keresel? Az illetõ kicsit szégyenkezve vallotta be az összeget. A láblógató az arcába nevetett, és azt mondta: amíg te gályázol, én gyereket nemzek – nem így mondta, persze –, és többet keresek, mint te. Milyen élete lesz annak a gyereknek, akit azért vállalnak a szülei, hogy ne kelljen dolgozniuk?
Az adatsor pedig a következõ: Magyarországon a teljes termékenységi mutató 1,3. Két réteg tér el ettõl az adattól: az egyik a középiskolai végzettségûek, ott 1,1 – tehát lefelé térnek el; a másik a 8 általánost el nem végzetteké, ott 2 és 3 között, tehát messze a reprodukciós szint fölött van a gyermekvállalás. Aki ma európai polgárként nem végzi el az általános iskolát, milyen nevelést fog adni a gyermekének?
Állítom, hogy a Gyurcsány-kormány szociálpolitikai intézkedései munkakerülésre és megélhetési gyermekszülésre ösztönöznek. Konkrétan: az iskoláztatási támogatást eltörölték. Ezt akkor kapta a család, hogyha a szülõk járatták iskolába a gyermeküket. Most akkor is kapja, ha ezt az elemi kötelességüket nem teljesítik. A gyerek védelmét természetbeni juttatásokkal kell biztosítani, ez nyilvánvaló.
Másodszor: a családi adókedvezményt eltörölték, illetve beolvasztották a családi pótlékba. Ez a kedvezmény ott ösztönzött gyermekvállalásra, ahol a legszükségesebb volt, az adatokra utalok: az alsó középosztályban. Ennek összegét a családi pótlék emelésére fordították, amit a láblógató is megkap. Ezzel ott késztet újabb gyermekszülésre, ahol inkább a megszült gyermek nevelésére kellene indítást adni.
Végül a segély és a munkabér közötti különbség. A polgári kormány a minimálbért 19 500 forintról 50 000 forintra emelte, a segélyezést is, de szerényebben, végül 14 650 forint lett. Így a minimálbér közel négyszerese volt a segélynek. Ma ez a különbség eltûnt. Tudom, hogy azt a választ fogom hallani, hogy az „Út a munkához” program elkészült. Ez szöveg; egy ötlet, amit egy újabb ötlet ki fog oltani – ez a Gyurcsány-kormány gyakorlata. Azt látjuk viszont, hogy nemcsak a kormány egészségpolitikája bukott meg, hanem a szociálpolitikája is.


Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF padsoraiból.)

Köszöntõ Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Párt kampánynyitó rendezvényén

Share Button

Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

A Kereszténydemokrata Néppárt köszöntését tolmácsolom a Magyar Polgári Párt elnökének és csapatának, a párt tagjainak és támogatóinak. Sok közös vonás van a két párt között. Hasonlóan ítéljük meg a politikai tevékenység két alapvetõ követelményét, a hitelességet és a hatékonyságot.

<--more-->
A hitelesség egyrészt tetteink és szavaink összhangját, a kimondott ígéret betartását jelenti. Ebben nagy hiány van otthon és itt is. Másrészt a hitesség érinti szavaink tartalmát is. Megfelelnek-e azok a hiteles értékrendnek, vagyis európai kultúránk évezredes értékeinek, vagy annak az eltorzult eszmeiségnek közvetítõi, amely a neoliberális dogmák formájában terjed. Otthon a szociáldemokrácia hiánya miatt baloldalon a neoliberális politizálás kizárólagosságával találkozunk. Erdélyben is nagy szükség van egy olyan pártra, amely a keresztény-nemzeti-polgári értékek képviseletét tûzi zászlajára. Ezt a hiányt pótolta a Magyar Polgári Párt.
Ma a hitelesség biztosítása az elsõdleges feladat. A hatékonyság a politikai szakszerûség, ha úgy tetszik technika kérdése, ami az erdélyi magyar politikai szervezetek együttmûködését is igényli. Megnyugtatott Elnök úr tájékoztatása, hogy ott indított a párt jelöltet, ahol ez a magyar képviseletet nem veszélyeztette. Reméljük azt is, hogy a partnerszervezet belsõ megtisztulásával alkalmassá teszi magát az együttmûködésre.
Kívánom, hogy a párt hitelesen és hatékonyan képviselje Erdélyben a keresztény-nemzeti-polgári értékeket.
Isten áldja Székelyföld népét!

2008. május 2.

Napirend elõtti felszólalás 2008. április 28.

Share Button

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem egy klasszikus idézettel, az elõbb hangzott el: “Az MSZP és az SZDSZ érdekelt az önálló szocialista kormányzás sikerében.” Ezek után fel kell tenni a kérdést, vajon ki a kárvallottja, és ki a haszonélvezõje annak a helyzetnek, hogy koalíciós partnerbõl alkupartnerek lettek.

<--more-->
Mielõtt az egyezkedési kényszerrõl szólnék, még két fogalmat hadd említsek, az egyetértést és az együttmûködést. Sokszor halljuk, miért nem értenek egyet a pártok. Erre a kérdésre néha rájátszik a sajtó egy része is. Ilyenkor kedvem lenne azt válaszolni, hogy miért nem ért egyet két szerkesztõség, mondjuk, a Népszaváé és a Magyar Nemzeté. De úgy gondolom, hogy a válasz egyértelmû: mert másképpen látják a világot.

Itt a felelõsség kérdését is meg kell említeni. Van kormányzati és van ellenzéki felelõsség. A kormányzat kap lehetõséget arra, hogy az ország sorsát befolyásolja, az ellenzéknek erre gyakorlatilag nincs lehetõsége, ezért a felelõssége is más; a kettõt nem lehet összemosni. Magyarországon nem azért állnak úgy a dolgok, mert az ellenzék és a kormánypárt nem ért egyet egymással, hanem azért, mert dilettáns kormányzás folyik.
Nézzük az együttmûködést! A mai állapot valóban abnormális. Az, hogy a kormánypártok és az ellenzék között ilyen a viszony, nem normális, azon változtatni kell. De vessünk egy pillantást az okára is! 2002-ben egy újfajta magatartás jelent meg a politika világában, az üzleti világból hozták azok, akik ott az üzleti siker érdekében gátlástalanul törnek elõre, mindent és mindenkit eltaposnak. Ez a politikában a hatalom megszerzése és megtartása célját jelenti. Megszerezni, ha kell, a választók manipulálásával, becsapásával, és megtartani, ha kell, az önkormányzatok megfigyelésével. Ez a fajta magatartás az akadálya az együttmûködésnek. Ezek az emberek – bocsánat a kifejezésért – tesznek az együttmûködésre, és alkalmatlanná is teszik magukat arra, hogy a partner együttmûködjön velük.

Más a helyzet azonban az alkukényszerrel. Ez tulajdonképpen a kisebbségi kormányzást jelenti. De ki a haszonélvezõje? Az ország? Nem valószínû, hiszen még kevésbé lesz kormányzás, mint eddig volt. Az emberek? Õket a gödörbõl csak egy erõs kormány képes kihúzni. Eddig az volt a helyzet, hogy a nagyobbik kormánypárt több kormányzati pozíciót volt kénytelen adni a kisebbiknek, mint amennyit a parlamenti és társadalmi támogatottsága megengedett volna. Azt is mondhatnám, hogy a farok csóválta a kutyát. Most más lesz a helyzet. Most már minden ügybe, nem csak a saját tárcájuk ügyébe szólhat bele az alkupartner. A kutya és a farok alkujában a gyõztes ezentúl is a farok lesz.

Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amely nagy társadalmi és parlamenti támogatottsággal rendelkezik, képes hatékonyan cselekedni, és megállítani a további lecsúszást, kihúzni a szekeret az árokból, és úton tartani azt. Ennek a nagy legitimációval rendelkezõ kormánynak kötelessége is lesz, hogy kormányzati pozícióban nagyvonalúan felkínálja az együttmûködést az ellenzéknek, minden kényszer nélkül, és egy új, normális politikai légkört alakítson ki.

Ceglédi beszéd 2008. március 15-én

Share Button

Szerencsés az a nemzet, amelyik olyan sok és szép történelmi pillanatot tud ünnepelni, mint mi magyarok. Nemzeti ünnepeink nagy eseményekrõl, kiváló személyiségekrõl, és felemelõ eszmékrõl szólnak.
Ma 1848-49 eseményeit ünnepeljük, amikor a nemzet lerázta magáról láncait, Széchenyit és Kossuthot állítjuk magunk elé, akiknek útjai szétváltak ugyan, de tudatunkban mégis együtt képviselik az ünnep eszméjét, a szabadság- és hazaszeretetet.<--more-->
Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Cegléden Kossuth városában hajthatok fejet a nagy hazafi elõtt. Különös hangsúlyt ad ennek a gesztusnak az a tény, hogy Széchenyi igen közel áll hozzám. Õ távlatában és összefüggéseiben tudta nézni a jelen tennivalóit. Alkotásai napjainkra is hatással vannak. Kossuth pedig azt adata a magyaroknak, amit csak õ tudott adni, a nemzeti öntudatot. Ezért számomra a kérdés nem így fogalmazódik meg Kossuth vagy Széchenyi, hanem világos állításként Kossuth és Széchenyi.
Hadd idézzem fel ma a lánglelkû hazafi, Kossuth Lajos személyét. Rátermett volt, az önfeláldozásig elkötelezett, mindig minden helyzetben tudta, mit kíván tõle a haza. A rátermettség a politikai szereplõ nélkülözhetetlen vonása, az õ esetében ez elsõsorban szónoki képességet jelentett. Ez az adottság olyan eszköz, ami senkit nem tesz államférfivá, ha nem társul lényeglátással és hitelességgel. Kossuth esetében így volt, de sajnos láttunk olyan példát is, amikor a hiteltelen közszereplõ kiváló kommunikációs képességeit saját hatalmi ambíciója érdekében a tömegek manipulálására használta.
Kossuth 1848. július 11-én kiváló beszédben kérte a képviselõket 200.000 katona és 42 millió forint megajánlására. A rövid megszólítás után „Uraim” bekiabálások hallatszottak: „Üljön le!” Kossuth visszavágott: „engedelmet kérek, majd, ha ki fogok fáradni!” Hosszan és meggyõzõen beszélt a hazánkat fenyegetõ veszélyrõl és a szükséges lépésekrõl. A képviselõk végül helyükrõl felállva éljeneztek. Kossuth ekkor mondta híres szavait: „Ezt akartam kérni, de önök felállottak, s én leborulok a nemzet nagysága elõtt, s csak azt mondom, annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni”.
 A rögtönzés és meggyõzés tankönyvbe illõ példája ez a beszéd. De Kossuth igazi nagysága nem ebben rejlik, hanem hazaszeretetében és abban, hogy képes volt meggyõzni a magyarságot önmaga értékeirõl és erejérõl. Ezért fáradhatatlanul dolgozott. Hol idézzem máshol, mint Cegléden feleségéhez írt szavait: „Ceglédre négy órakor érkeztem. Hat órakor már 300 fõbõl fegyveres csapatot, mely már felbomlott, útnak indítottam Pestre. Holnap reggel ugyanonnan 3000 ember, és 150 lovas megyen vasúton Pestre.”
Amikor Kossuth életmûvére emlékezünk nem az a kérdés, hogy volt-e esélye Magyarországnak függetlensége fegyverrel való kivívására az osztrák és az orosz birodalom szorításában, hanem, mit jelentett a nemzetnek az önmagára találása és az öntudatra ébredése. A válasz egyértelmû. Akkor mindent, a létben maradást, ma pedig példát nekünk is. Hogy soha ne adjuk fel, akkor se ha többen vannak az ellenfelek, akkor se, ha igazságtalan békediktátumok szakítják el hazánk és nemzetünk nagy részét, akkor se, ha vészesen fogy a magyarság, akkor se, ha megosztott az ország, és akkor se, ha becsapnak minket. Mindig van kiút, ha bízunk magunkban, és vannak olyan vezetõink, akik az országért és nem az országból élnek. Kossuth mindig tudta mit kíván tõle a haza.
 Hadd fejezzem be szavaimat a nemzethez intézett kiáltványával, amit 49. augusztus 11-én fogalmazott meg, amikor látta, hogy félre kell állnia, ezzel is bizonyítva nagyságát, és példát adva minden magyar politikusnak.
„A mostani kormány további létezése a nemzetre nézve nemcsak haszontalanná, de károssá is válván…magam s a minisztérium nevében ezennel a kormányról lelépek.”