Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Ma már volt arról szó, hogy az ország lakosságának a szociális helyzete romlik. Engedjék meg, hogy én néhány szót az okokról szóljak, illetve arról, hogy milyen ívet is írt le az elmúlt évtizedekben a magyar szociálpolitika. Különösen a kisnyugdíjasok, a többgyermekes családok, a munkanélküliek és a leendõ munkanélküliek létbiztonsága kerül ma veszélybe. A nemzetközi válság ennek csak részben oka, a fõ felelõs a rossz gazdaság- és társadalompolitika. Emiatt érint minket súlyosabban a válság, és emiatt vették fel a következményekkel járó hitelt is.
<--more-->
Nézzük, milyen ívet írt le a szociálpolitika az elmúlt évtizedekben! Hadd kezdjem a Kádár-rendszernél: mit adott és mit vett el a személytõl az a rendszer? Adott teljes foglalkoztatottságot, szerény, de garantált munkabért, viszont elvett munkamorált, hiszen a lógás elfogadott volt, kezdeményezõkészséget, vállalkozó kedvet és persze a szabadságjogokat. Aztán jött a rendszerváltás, ami megadta a szabadságjogokat és a vállalkozó kedv sikerének a lehetõségét, viszont elvette a munkahely biztonságát, s helyette különféle segélyeket adott. Ez szükséges volt, de ezzel utat nyitott a segélyre berendezkedõ életformának.

A polgári kormány megtette az elsõ lépéseket az önerõ megmozdítására, mint a szociális problémák kezelésére. Hadd említsek három példát: munkajövedelemhez, iskolalátogatáshoz kötött támogatásokat, illetve a segély és a bér közötti különbséget jelentõsen növelte, három-négyszeresére. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány mind a három elemet lenullázta, szociálpolitikája munkakerülésre ösztönöz, családpolitikája pedig megélhetési gyermekvállalásra. Ez a politika kudarcot vallott, falba ütközött, olyan társadalmi ellenállásba, amelynek részesei voltak a baloldali polgármesterek is. És mit tett a kormányzat? 180 fokos fordulatot. Ma munkáról beszélnek, tanulási kötelezettségrõl, az együttmûködés komolyan vételérõl, arra fordulnak, amiért minket hosszú évekig gyaláztak.
Baj ez? Nem ez a baj. Az a baj, hogy az események sodorják õket, ötletelés, kapkodás, tûzoltás folyik. Pedig egyszerû a képlet: a jó szociálpolitikának biztos eszmei alapokon kell nyugodnia, ebbõl táplálkozó hiteles ember- és társadalomképen, s erre épülhet a kormányprogram. Az sem baj persze, ha ezt a cikluson át ugyanaz a személy hajtja végre. Talán nem illik, ha én mondom, de valakinek mondania kell, emlékeznek, nyolc éven keresztül két kereszténydemokrata miniszter vezette a tárcát. Most pedig hat év alatt hányan? És hányféle kormányzati struktúrában valósult meg mindez? Talán nehéz is lenne egy kézen összeszámolni az élen levõket.

De beszéljünk néhány mondatot a jövõrõl is! A válság szociális kihívásaira megfelelõ választ kell adni, az emberek problémái iránt érzékeny választ, és nem a kisemberekkel fizettetni meg a válság számláját. A legfontosabb kérdés a munkanélküliség növekedésének a megakadályozása. Tudom, hogy azt fogják mondani, készen áll a program. Erre nagyon sok pénzt kell szánni, de sokféleképpen el lehet költeni ezt a pénzt. El lehet költeni úgy, hogy kormánybarát vállalkozásokat támogatunk vele, de el lehet költeni hatékonyan is. Remélem, hogy a kormány hatékonyan fogja elkölteni ezt a pénzt.

Azt látjuk, hogy az igazi válság 2007-ben kezdõdött, amikor csökkent a foglalkoztatás, a reálbér és a reálnyugdíj, emelkedtek az energiaárak, a nyugdíjasok terhei, különösen a foglalkoztatási akadályok az idõsotthonok ellehetetlenülése és a gyermekszegénység további növekedése.

Köszönöm figyelmüket.

A Hét Határ Önkormányzati Szövetség konferenciát rendezett november 14.-én a Parlament Vadásztermében. Dr. Becsey Zsolt a szövetség elnöke bevezetõjében utalt arra, hogy a konferencián a 15 éve alakult euró-régiók mûködésének tapasztalatait kívánják megosztani egymással, illetve remélik, hogy az érintett önkormányzatok ötleteket kaphatnak a határ menti együttmûködési munkájukhoz. A konferencián kiemelt vendégként megjelent Harrach Péter a parlament alelnöke, Dr. Virág Rudolf az Önkormányzati Minisztérium szakállamtitkára, továbbá a miniszterelnöki hivatal részérõl Dr. Törzsök Erika.
<--more-->
A konferenciát Harrach Péter nyitotta meg, aki egyéni képviselõként is érintett, hiszen választókörzete az északi határ mentén húzódik.
– Öröm, hogy itt a Parlamentben kerül megrendezésre ez a konferencia, hiszen egy ilyen lényeges ügynek az országházban a helye. Adott a Trianoni örökség, egy határokkal szétszabdalt nemzet, az évtizedekig félretájékoztatott tömeg, és a magára hagyott határon túli magyarság. Ma az anyaországban másfélmillió ember érez felelõsséget a határon túl élõ honfitársaiért, ez szép szám… csak nézõpont kérdése.

Az unió lehetõséget teremtett a nemzet „újraegyesítésére”, amelynek keretében felléphetünk az elszakított részeken élõ magyarokért, hogy megõrizhessék a nemzettudatukat. Fontos azonban, hogy a szomszédos országokkal jó kapcsolatot ápoljunk. Napjainkban megfigyelhetõ egyfajta romboló nemzettudat, amely nem szolgálja ezt a célt. A jó nemzettudat, elfogadja a másik nép nemzettudatát. A határ menti együttmûködésekben ki kell használni az unió adta lehetõségeket. – mondta el megnyitójában az alelnök. A konferencián ezt követõen tematikus elõadások hangzottak el, majd bemutatkoztak az euró-régiók.

B.T.E.

Szociális Expot rendeztek az Angyalföldi József Attila Mûvelõdési Központban, amelynek keretében egykori szakminiszterek, Harrach Péter, Csehák Judit, Kökény Mihály és Lévai Katalin szólaltak fel, értékelve az eltelt húsz év szociálpolitikai, család és foglalkoztatáspolitikai döntéseit, a szakágazatok sikereit és kudarcait.
<--more-->
Mint Harrach Péter bevezetõjében kiemelte, az egyik legnagyobb probléma, hogy hiányzik a szakmai munka folytonosságának fenntartása, amelyet függetleníteni kell a kormányzati ciklusoktól, s ez nem csak a szociálpolitika területére értendõ. Hozzátette a személyi kontinuitás nem elsõdleges, de megnehezíti a munkát, ha egy kormányzati érában három-négy minisztert cserélnek a szociális poszton.
 
– Minden szociális intézkedés mögött, ott kell lennie a hiteles társadalomképnek. – folytatta a kérdésre reagálva. – Magyarország legnagyobb szociális problémája, hogy közel egymillió ember esik ki a foglalkoztatottak, illetve a rendszeres ellátásból részesülõk körébõl, amely problémát elsõsorban az oktatás- és foglalkoztatáspolitika eszközeivel lehetne kezelni, de mindez jó gazdaságpolitikai hátteret kíván. A közmunkaprogram jó irány, fontos, hogy késztetést adjunk igénybevételére. A romapolitika nem hatszázezer, hanem tízmillió ember ügye, nemzeti sorskérdés. Elõítélettel nem lehet megközelíteni a problémát, de a liberális jogvédelem egyoldalúsága is akadályozza az ésszerû megoldások bevezetését. Az önkormányzatoknak nem mindegyike tudja a szociális problémáit kezelni, de kihagyni a döntésbõl a helyi tapasztalatokat ismerõ embereket, nagy hiba lenne. – fejtegette Harrach Péter. – A gazdasági válság egy legyengített országot ért, már tavaly, amikor a nemzetközi válság még sehol nem volt a bérekben és nyugdíjakban jelentõs reálértékvesztés történt.

Bebizonyosodott, hogy a neoliberális államkép hamis, a társadalomnak sokkal nagyobb állami felelõsségvállalásra van szüksége. Napjainkban a rossz gazdaságpolitikát szenvedi meg a szociálpolitika is. Átgondolt egyeztetett tervezésre, és nem ötletelésre van szükségünk. – tette hozzá a parlament alelnöke. 

Részlet a Magyar Hírlapban megjelent cikkbõl:

Tizenötödször rendezték meg az országos családkongresszust a katolikusok, ezúttal Máriabesnyõn, ahol az Országgyûlés alelnöke a családpolitika aktuális kérdéseirõl értekezett.
<--more-->
„A családügy hasonló a nemzetközi pénzügyi válsághoz. A folyamat önmagában is rossz irányba megy, de a hibás kormányzati intézkedések tovább súlyosbítják. A házasság és család általános válságán túl szétverték a kiegyensúlyozottan mûködõ családtámogatási rendszert. Az új intézkedések munkakerülésre és megélhetési gyermekszülésre ösztönöznek. Ezt tetézi az a törekvés – amit az új Ptk. is tükröz – hogy az egynemûek kapcsolatát házasságrangra emeljék. Ezzel a házasság intézményét degradálják. Olyan családpolitikára van szükség, ami egyrészt megteremti a gyermeknevelés biztonságát, másrészt a kép alapvetõ intézmény a házasság és a család fontosságát, sõt nélkülözhetetlenségét erõsíti a társadalmi tudatban. Ez utóbbi feladatban a politikának az értékhordozó közösségek támogatására van szüksége. Ilyenek többek között az egyházi közösségek is.” – mondta el Harrach Péter.

A Katolikus Kereszt Alapítvány 1995-tõl hirdette meg idõs embereknek, hogy 3-5 millió forintért és a nyugdíjuk 80 százalékáért otthont, biztonságot és színvonalas ellátást nyújt számukra. / A nevével ellentétben az alapítványnak semmi köze az egyházhoz. / Az alapítvány 2003.–ban csõdbement, és nem biztosította tovább a lakók ellátását a váci, verõcei, zebegényi, szobi, és gödöllõi idõsek otthonában. A jogszabály szerint a Pest Megyei Önkormányzat köteles a mûködésképtelen magánintézmények lakóinak ellátását normatív támogatás formájában finanszírozni, így „ideiglenesen” megoldódott az otthonokban élõ 144 ember ellátása.
<--more-->
Harrach Péter idén júniusban kétségbeesett levelet kapott a verõcei idõsotthon 28 lakójától, amelyben leírják, hogy december végéig ki akarják költöztetni õket az ingatlanból. A Pest Megyei Önkormányzat által felajánlott befogadó intézményekben, azonban csak 2-8 ágyas szobákban tudnak helyet biztosítani, így az alapítvánnyal kötött szerzõdés szerinti egyszemélyes, fürdõszobás lakrészeket, és az emeltszintû ellátást megvonják tõlük, amelyért anno sok millió forintot fizettek.

Harrach Péter megkereste Szûcs Lajost a Pest Megyei Közgyûlés Szociális és Kisebbségi Bizottságának elnökét, és kifejtette azon véleményét, hogy a szociális rendszer ellátási kötelezettségébe beletartozik, hogy fenntartótól függetlenül, biztosítsa a szerzõdésben rögzített feltételeket az idõsek számára.
A Pest Megyei Közgyûlés Alelnöke Wentzel Ferenc 2008. szeptember 9.-én válaszlevelében leírta, hogy Pest Megye Önkormányzata 2003 óta „ideiglenesen intézkedik az ellátásról” úgy, hogy az ingatlanok nem az önkormányzat tulajdonában vannak, sõt ez idõ alatt azok többször gazdát cseréltek. A váci ingatlan új tulajdonosa beperelte az önkormányzatot, mert véleménye szerint, az önkormányzat jogalap nélkül tartja az idõseket az épületben. A verõcei ingatlant végrehajtási jog terheli, ezért azt árverésre bocsátották. Errõl Pest Megye Önkormányzata tájékoztatta az idõseket, akik viszont nem akarnak költözni, mivel az önkormányzat a saját fenntartású intézményeiben csak 3-5 férõhelyes szobákat tud felajánlani.

– Megértjük képviselõ úr aggodalmát, de önkormányzatunknak nincs olyan intézménye, amely a jelenleginek megfelelõ ellátási formát tud biztosítani. Amit tehetünk, tovább egyeztetünk Vácott, Verõcén és Szobon az idõs emberekkel, hogy elfogadják a felajánlott helyeket. Kérjük a képviselõ urat, hogy az alapítvány felelõtlen és embertelen magatartása miatt kialakult helyzetben, segítsen megértetni az idõsekkel, hogy segíteni kívánunk nekik. –fogalmazott Wentzel Ferenc.

 

A Pest Megyei Önkormányzat fõjegyzõje dr. Szép Tibor október 10.-én újabb levélben kereste meg Harrach Pétert, hogy beszámoljon az ügyben történt változásokról.
 

– A Pest Megyei Önkormányzat által ajánlott befogadó intézmények vezetõi megkeresték az idõseket, hogy alaposabban tájékoztassák õket az átköltözési lehetõségekrõl. A lakók egyrészt azt kifogásolták, hogy a felajánlott helyeken nem tudják a jelenlegi feltételeket biztosítani, másrészt azt, hogy az ellátásért magasabb összeget kell fizetniük. Az önkormányzat ezután azt ajánlotta, hogy ha magasabb térítési díjakat kell fizetniük mint eddig , akkor azt kiegészíti. Reméljük, hogy megoldódik a helyzet, hiszen az idõsek öt éve tisztában vannak az ellátás ideiglenességével. – tájékoztatott dr. Szép Tibor.

B.T.E.

Téma: az október 23.-i nemzeti ünnep

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!

Valóban, a pénzügyi válság az ország legnagyobb problémája, amit egy legyengített ország fogadott. Ezzel kapcsolatban csak egy megjegyzést engedjenek meg: a kormányzati felelõsséget nem lehet szétteríteni, azt vállalni kell, és nem szabad a kisemberekre hárítani e válság terhét.
<--more-->
De én ma nem errõl szeretnék beszélni, hanem egy múlt heti eseményrõl, méghozzá október 23-ról. Nemzetünk történelmének vannak nagy pillanatai, és ezek között tartjuk számon 1956. október 23-át is. Ezek az események mindig a nemzeti egység megteremtésének kiváló alkalmai voltak. Az ’56-os forradalom és szabadságharc emellett a legtisztább forradalom a szó morális értelmében is, a zsarnokság alóli felszabadulás élménye, és természetesen a nemzeti függetlenség megteremtésének szándéka is megjelent.

De a kérdés az most számomra, hogy hogyan készítette elõ a kormányzat ezt az ünnepet, mirõl adott hírt a baloldali sajtó. Rövid a válasz: a rendõri elõkészületekrõl. És hogyan zajlottak a hivatalos állami ünnepségek? Itt is egyszerû a válasz: a nép kizárásával. Mi volt utólag az értékelés fõ híre? Néhány vitatható hatékonyságú robbanószerkezet, egy megfigyelt személy úgynevezett meglepetésszerû elfogása.

Ahhoz, hogy a problémát lássuk, és a megoldás felé elmozduljunk, különböztetnünk kell három réteg közül. Azt a három réteget kell megkülönböztetnünk, amit a kormányzati kommunikáció mindig összemos. Az egyik a nemzeti radikálisok csoportja, a másik a rendbontók és a harmadik a provokátorok. Én ugyan nemzeti gondolkodású vagyok, de nem tartozom a nemzeti radikális csoportok tagjai közé. Mégis azt mondom, hogy nem tõlük kell félteni ezt az országot, mert ha õk az ünnep igazi szellemiségét hiteles emberek közvetítésével látják megjeleníteni, akkor ezt lelkesen fogadják. Hogy van véleményük a kormányról, szívük joga. Hogy ezt kimondják, így mûködik a demokrácia. De a rendbontók és a provokátorok csoportja már sokkal kisebb. Nehéz lenne persze megmondani, hogy melyikük van többségben ebben a csoportban. Azt viszont tudni lehet, hogy egy tisztességes kormány nem használ provokátorokat, és egy hatékony rendõrség rövid úton és könnyedén megfékezi a rendbontókat.

Ezzel szemben a kormány politikai befolyás alatt tartja a rendõrséget, nem létezõ veszéllyel riogat, ezzel árasztja el a hírpiacot, hogy aztán õ legyen a nagy megmentõ. Pedig lenne feladata a rendõrségnek. Vidéken a közbiztonság sérül, vérszemet kapnak a deviáns csoportok, a törvénytisztelõ polgárok védtelenek, az ország egészének állapota romlik, és nem tehetünk mást ebben a helyzetben, mint hogy kérjük a kormányt, hagyja a rendõrséget, hadd végezzék azt a feladatukat, amire felesküdtek, és ne a kormányzat meggyengült hitelének helyreállításán dolgozzanak.

Köszönöm a figyelmüket.

Harrach Péter körzeti képviselõ azzal nyitotta ünnepi beszédét, hogy jó ide jönni, ahol az emberek mély gyökerekkel kötõdnek szülõföldjükhöz, és ez a színvonalas ünnepeiken is átérzõdik.
<--more-->
– 1956 tiszta forradalma által megroppant az-az õrült eszme, amely egy torz társadalmi rendet honosított meg, és a szabadság tiszta levegõje áramlott szét. – mondta Harrach Péter, majd egy Illyés Gyula idézettel érzékeltette a II. világháború utáni politikai zsarnokságot. Ezután áttért napjaink eseményeire.
– Ma két ünnepségen vettem részt. A Köztársasági Elnök olyan idõs embereknek nyújtott át állami kitûntetéseket, akik maguk is részt vettek a forradalomban. Megrendítõ volt látni a megtört, ugyanakkor a megtiszteltetéstõl boldog, idõs embereket. A Nagy Imre házban tartott ünnepen, bepillantást nyerhettünk a kommunista miniszterelnök mindennapi életébe.

Vannak történelmi pillanatok, amikor a nép egységesen képes fellépni, ezeket a pillanatokat ünnepeljük ilyen alkalmakkor. Magam is el tudom képzelni az együttmûködést egy tiszta baloldallal, egy olyan emberrel, mint Nagy Imre, aki képes volt az utca embere, és a politikai vezetés szándékát összehangolni. Ma lehetetlen egy ilyen nemzeti együttmûködés, mert színjátszás, válságmenedzselés, képmutatás, és hazugság uralja a politikát. A kormány nem legyõzni, hanem megsemmisíteni akarja az ellenfelét. Remélem lesz egyszer nemzeti egység, és eredményes kormányzás. Végezetül, ebben a teremben is köszönthetünk forradalmi túlélõket, Isten éltesse õket, és Isten éltesse Magyarországot. – zárta szavait az alelnök.

Az ünnepségen felszólalt Petrovics László polgármester, valamint meghallgathattunk Erdélyi György színmûvész ünnepi elõadását. Zárásként az ünneplõk elhelyezték a megemlékezés koszorúit, és gyertyáit a Fõ téri emlékmûnél.

B.T.E.

Téma : Prohászka Ottokár

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

 

150 éve született Prohászka Ottokár, a keresztényszociális, vagy ahogy akkor mondták, a keresztényszocialista mozgalom vezéralakja. Sok egyoldalú és torz kép született Prohászkáról, ilyen is, mint például a klerikális reakció, az ellenforradalmi rendszer egyik vezetõ egyénisége. Én megpróbálok ez alatt a rövid idõ alatt néhány vonást felrajzolni a hiteles Prohászka-képbõl a püspökrõl, az egyetemi tanárról, a nevelõrõl, a Tudományos Akadémia tagjáról, a nemzetgyûlési képviselõrõl, a lapszerkesztõrõl, kiváló szónokról, teológiai és lelki íróról, de elsõsorban a keresztényszociális vagy -szocialista mozgalom vezetõjérõl, aki a Rerum Novarumot elsõként fordította magyarra, Marx Tõkéjének elsõ magyar kritikusa volt, a reformok híve, például a földosztásé, a polgári forradalom elsõ szakaszában annak támogatója, a világháború nagy kritikusa, aki ki merte mondani abban az idõben ezt a kritikát, megalapítója a Szociális Misszió Társulatnak és folytathatnánk tovább, de talán leginkább az õ mûveibõl, az õ szavaiból érdemes idézni.
<--more-->
Azt mondja a reményrõl, amire ma is nagy szükségünk lenne: „Szükségem van a reményre, hogy éljek, hisz életem pulzusa ez, hogy erõs legyek, amilyen volt Rafael angyal, aki mint útrakész, kedves ifjú jelent meg Tóbiásnak, vállalkozó, fiatalos erõben, zavartalan tiszta szemmel nézett az út elé a jövõbe. Ez az a lelkület, amely friss, üde, erõs életet sugároz, s ezt megérzik mások is, mert valamint árnyékot vet testünk, úgy befolyást gyakorol lelkünk. Kell a remény, hogy menedékem legyen, bajok, kétely, gúny, üldözés fölött elvágtatok, magasból nézek le a nyüzsgõ világra, ezért aztán a remény nagy stílben dolgozik, nagy terveknek és elhatározásoknak él. Mennyi erõ meg bizalom van e szóban, mindent megbírok abban, aki megerõsít, az isteni mindenhatóságot semmi sem dicsõíti meg annyira, mint az, hogy mindenhatókká teszi azokat, akik benne bíznak. Ez a reményteljes lelkület hasson ki belõlünk, hogy másokat is ébreszthessünk, s nevelhessünk.”

De Prohászkának emberi arcát is érdemes megnézni. A Pilis nagy turistája volt, gyalog ment Esztergomból Pestre gyakran, így ír az élményeirõl: „Mennyit jártam-keltem, mennyit méláztam én is a Pilis hegyén, akár Szántóról, akár Esztergomból vagy Pomázról jövet, s mikor a hajdan híres pilisi apátságnak forrásánál, ott a diófa alatt megálltam, úgy éreztem, hogy nekem is meg kellene valamit látnom: Meg kellene látnom Clairvaux-t, s ami vele kapcsolatos, a középkori Párist, Sorbonne-t, s meg kellene éreznem a filozófia elsõ ébredését s annak harcait Nyugat-Európában; mert ami itt állt s itt élt, az onnan jött… A Pilisnek történeti levegõje van, mert telepe volt annak az antidialektikus szellemnek, amely ütközött az aristotelesi elõnyomulással, s ugyanakkor szent berke volt a XII. századbeli misztikának, mely a szeretet fölényét hirdette ész és tudás fölött. Ez a testvérpár, vagyis a még meg nem bolygatott realizmusnak s a misztikának szelleme járta itt karonfogva a hegyet és völgyeit, s beszélt franciául s latinul a bükkfákkal s tölgyekkel, vonzotta a hegy barlangjaiba a remete pálosokat. Mikor erre gondolok, nem nézem a Pilist mélázó alkonyban; nem nézem holdvilágos éjben, mikor az energiák pihenõre térnek, hanem inkább akkor mereng rajta a szemem, amikor energiák járják. Nézem a júliusi napsütésben, mikor a tölgyek, a bükkök, a kõrisfák sejtjeiben millió rokka pendül, s mikor a millió szövõszéken a természet sejtszövetté szövi a napsugárt. Ez a csendes s mégis belsõ energiáktól átjárt erdõ a lelki elmélyedésnek legalkalmasabb képe.”

S befejezésképpen, talán azoknak szól, akik nem értik meg Prohászkát, néhány gondolata: „Ne ítéljetek ellenséges indulattal, ne ily szubjektív szempontokból, így sok-sok tévedésnek és igazságtalanságnak mentek eléje. A ti érzéstetek s egyéniségtek szürönközik bele az ítéletekbe. Hogyan lehetnétek így igazságosak? Ezért, ha ítéltek, tegyetek elõbb szert nemes, emancipált, elfogulatlan lelkületre, akarjatok jót és jól, ne ítéljetek szigorúan! Emlékezzetek meg saját gyarlóságaitokról s arról, hogy mennyi kellett ahhoz, hogy míg valamire jutottak, ha ugyan jobbak vagytok másoknál.”

Köszönöm figyelmüket.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!

A közszereplõk többségének házastársa politikai özvegy, ebbe az állapotba általában belenyugszanak, de néha feltesznek egy-egy kérdést – például a színházi évad végén –, hogy idén se mentünk színházba, miért van ez. Akkor mi nem tudunk mást válaszolni, mint hogy: elegem van a színházból, mert abban a mûintézményben, ahol dolgozom, hetenként premierre van lehetõségem, és a fõszerepet ebben mindig a társulat direktora játssza – mert õ kiváló színész. Most egy külhoni produkció magyar változatának fõszerepét osztotta magára, ez pedig a válságmenedzser szerepe.
<--more-->
De vegyük komolyra a figurát! Akirõl szó van, az valóban kiváló színész. Néha a világot jelentõ deszkákat összetéveszti a valósággal. De nemcsak jó színész, hanem jó hatalomtechnikus is. Mindenre rárepül, amire érdemes; a célja rövid távú, egyéni politikai cél: kezdetben a hatalom megszerzése, késõbb megtartása, most a túlélés biztosítása. Ehhez a célhoz ez esetben nem egy adekvát eszközt választott, hiszen a nemzeti csúcs néven ismert összejövetel tulajdonképpen a hosszú távú tervezés feladatát kellett volna, hogy felvállalja. Ezért az eredményesség ígéretével nem is kecsegtetett, arról nem szólva, hogy a megrendezés kissé teátrális volt, a válságmenedzser szerepének eljátszását biztosította csupán. Pedig a hosszú távú tervek kidolgoztatása, az egyeztetések lefolytatása nagyon fontos feladat lenne.

A politikai egyeztetés színtere a parlament, a társadalmi egyeztetésé pedig a már kialakult, parlamenten kívüli területek. De ez sajnos nem történt meg akkor, amikor itt lett volna az ideje. Amikor a sikertelen reformok ötletelése megtörtént, akkor csak látszategyeztetések voltak, és nem történt sem politikai, sem társadalmi egyeztetés. Pedig akkor lett volna itt az ideje.

A válság valóban súlyos kérdés. Az elsõ, amit rögtön észre kell vennünk, hogy az állami felelõsségvállalás igénye hitelteleníti a neoliberális államképet. De felvet néhány kérdést is ez a válság. Felveti azt az alapvetõ kérést, hogy növekedési program vagy megszorító csomag – ez a hagyományos ellentét a kormánypártok és az ellenzék között.

Ha megszorító csomagról szólunk, akkor nézzük meg az új költségvetés számait az eredetihez képest: 60 milliárddal csökken a családok támogatása, 65 milliárddal a nyugdíjasoké. Ez akkor történik, amikor a családok támogatásából az évek során elvették a gyermekek utáni adókedvezményt, és gyakorlatilag a dolgozó családok helyett a nem dolgozókat támogatják. A nyugdíjasok tavaly reálértékvesztést szenvedtek el, aminek következtében 30 ezer forintos évi veszteség ért egy-egy nyugdíjast. És egy mondattal utalnom kell a frakcióvezetõ asszony szavaira a családi pótlékról: a fogyatékos gyermekeket nevelõ szülõk családi pótlékát radikálisan emeltük. Tehát nem igaz az, hogy nem emeltünk családi pótlékot és a szegények kiegészítõ családi pótlékát szintén. Ezt is hozzá kell tenni az elmondottakhoz.

Aztán olyan kérdéseket is fel kell vetnünk, hogy hogyan készültünk fel a válság fogadására: 1 százalékos gazdasági növekedéssel? Vagy 9000 milliárd forintos hitelfelvétellel? És meddig finanszírozható az államadósság a drága hitelekbõl? Ez az alapvetõ kérdésünk.

(Egy megállapítás még ide a végére kívánkozik: …)
cai/Hende-Török/Szili (Harrach Péter)/bl
Egy megállapítás kívánkozik még ide a végére. A válság oka a pénzvilág profitéhsége, viszont úgy tûnik, az árát itt, Magyarországon a kisemberekkel próbálják megfizettetni. Ne tegyék ezt!

Köszönöm.

Téma: Lesz-e iskolája Csörögnek?

Hegedûsné Kripák Ildikó Csörög polgármestere júniusban írt levelet Harrach Péternek a körzet képviselõjének, a megoldatlan csörögi oktatási helyzetrõl.

<--more-->
A polgármesterasszony kifejtette, hogy az önkormányzatnak a jövõ tanévre 50 millió forintot kell kifizetnie Szõd és Vác felé az iskolás és óvodás korú gyermekek elhelyezése után. (Felhívta a figyelmet arra, hogy néhány éven beül egy gyermek egymillió forintba fog kerülni Vácott, az állami hozzájárulással együtt.) A csörögi önkormányzat évente 130 millió forintból gazdálkodik, értékesíthetõ önkormányzati tulajdona nincs, épületeinek vagyonértéke 80 millió forint. A településen 450 roma él, a lakók egyharmada nyugdíjas. Az önkormányzat két éven belül mûködhetetlenné válhat, ha az óvodások, és iskolások után befizetik a hozzájárulásokat. Idén Vácott és Szõdön is elutasították a csörögi gyerekeket. Felvetette, hogy az önkormányzatnak van egy „Forfa” típusú épülete, amelynek felújításával megoldható lenne az alsó 4 osztály helyben maradása, az iskola bõvítésével pedig, a felsõsöknek sem kellene ingázniuk. Óvodai férõhelye nincs a településnek, de egy fémszerkezetes gyorsépületet, száz férõhelyes óvodának, konyhával, 140 millió forintból meg tudnának építetni, hitelfelvétel nélkül – amelyre nincs is fedezete az önkormányzatnak – és így hosszú évtizedekre megoldódna az oktatási probléma. Az óvodát önállóan mûködtetné az önkormányzat, az iskola kistérségi oktatási társulásban mûködhetne.

Harrach Péter válaszlevelében leírta, hogy a problémafelvetést a miniszterhez továbbítja, és hangsúlyozta, hogy sajnos intézkedési jogköre nincs, ezért csupán közvetíteni tud. Megígérte, hogy továbbra is segíteni fogja a csörögi gyermekek ügyét, ezért a parlamenti szünet miatt,  haladéktalanul levelet ír a miniszternek.

Hiller István Oktatási és Kulturális Miniszter szeptember 15.-én válaszolt Harrach Péter írásos megkeresésére.

Csörög települése Szõddel határozatlan idejû közoktatási megállapodás keretében, Váccal egyedi megállapodás útján látja el közoktatási feladatát. Így megfelelõ garanciák állnak rendelkezésre a csörögi tanköteles korú gyerekek jövõbeni iskoláztatására. Az együttmûködés garancia arra is, hogy a halmozottan hátrányos helyzetû tanulók is megfelelõ integrált oktatásban részesüljenek. Ebben a beiratkozási évben a csörögi gyermekek felvételt nyertek a váci óvodákba és iskolákba. A helyi önkormányzatok beruházásainak közvetlen támogatására központi források nem állnak rendelkezésre. A Közép-Magyarországi Regionális Operatív Program két pályázatot hirdetett intézmény felújításra és bõvítésre, e lehetõségeket a csörögi önkormányzat nem használta ki. Kívánatos lenne, hogy a meglévõ ingatlan (egészségház) óvodává történõ átalakításával, és a pályázati lehetõségeket kihasználva megteremtõdjön az óvodások helyben történõ ellátása.

B.T.E.