Harrach Péter

KDNP országgyűlési képviselő

A KDNP tavasszal várhatóan benyújtja a családi csődvédelemről szóló javaslatát

Share Button

A tavaszi ülésszakban az Országgyűlés elé kerülhet a kormánypárt családi csődvédelemről szóló javaslata – mondta Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakcióvezetője az MTI-nek adott évértékelő interjújában. A választási sikerekről szólva kifejtette: a kampányban az ellenzék rossz témát választott, a demokrácia hiányáról szóló kritikát.

Harrach Péter

Bővebben…

A széthúzás korszaka lejárt

Share Button
A KDNP szerint az egyházak visszatartott támogatását az államnak folyósítania kell

Megszületett egy centrális politikai erõ, amely idejétmúlttá tette a politikában a bal és jobb fogalmát, és ezzel megteremtette a nemzeti egység lehetõségét. A széthúzás korszaka után az együttmûködés kora következik. Mellesleg ennek a nemzetnek ez az egyetlen esélye – mondta lapunknak Harrach Péter, a KDNP parlamenti frakciójának vezetõje. A kereszténydemokrata politikus szerint az MSZP-t megkaparintó, gátlástalan figurák még most is manipulálni próbálják az embereket.

 
 A széthúzás korszaka lejárt
 
<--more-->
– Miként értékeli az új parlament és kormány felállása óta eltelt idõszakot?

– Örömmel gondolok vissza az elmúlt hónapokra, kifejezetten élveztem a munkát. Nem volt könnyû feladat, de végre nyolc év után átgondoltan és jó irányba tettünk lépéseket, nem kis tempóban. Nyilvánvalóvá vált, hogy pénz nélkül is lehet lényeges változásokat elérni, új szemlélet kell hozzá és felelõs magatartás. A legfontosabbak a nemzetpolitikai törvények voltak, a kettõs állampolgárságról és a trianoni emléknapról szólók. A kormány az IMF-fel határozottan és bátran viselkedett, a bankadóról szóló döntés pedig a társadalmi igazságosság minimális követelményét valósította meg.

– Milyen fõbb irányvonalakban folytatódik a törvényalkotói munka, mire számíthatunk az õsszel?

– Mindegyik tárca készül az õszi törvényalkotásra. A pénzügyi tárgyú törvények közül a legnagyobb figyelmet természetesen a költségvetés fogja kivívni, de az egykulcsos jövedelemadó bevezetése vagy a lakás-takarékpénztár vonzóbbá tétele és a kilakoltatásokat megelõzõ Nemzeti Eszközkezelõ Társaság alapítása is jelentõs lépés lesz. Fontos módosítás még a közigazgatás átszervezésérõl, egyebek mellett a megyei kormányhivatalok létrehozásáról szóló elõterjesztés. A vidék számára különösen jó hír lesz a mezõgazdasági támogatások változásáról intézkedõ döntés.

– Mely témákban kíván hangsúlyosan állást foglalni a KDNP-frakció?

– Képviselõcsoportunknak különösen fontosak a nemzetpolitikai témák, ezek közül várhatóan a határon túli magyarok támogatásának egységes rendszerbe foglalása kerül leghamarabb napirendre. Nem kevésbé fontosak a szociális és családpolitikai módosítások, különösen a gyes és a gyed újraszabályozása. Természetesen támogatni fogjuk az egyházi intézmények visszatartott normatív támogatásának rendezését, de a nyugdíjügy is kereszténydemokrata téma.

– Október 3-án lesz az önkormányzati választás. Mirõl fog szólni a kampány?

– A kormányoldal okkal mutat rá az elmúlt nyolc év kártételeire és az új kormány teljesítményére. Az MSZP-nek már nincs vesztenivalója, úgy vélem, nem lesznek gátlásai. A Jobbik merész ötletekkel próbálja visszaszerezni megnyirbált népszerûségét, az LMP tovább gyûjti a „lehet más”-okat. Az eredmény nem kétséges, csak a mértéke kérdés.

– Megkezdõdött az alkotmányozás folyamata. A kritikusok azt is vitatják, hogy egyáltalán új alaptörvényre lenne szükség. Minek kell szerepelnie feltétlenül a preambulumban? Helyénvalónak tartja-e, hogy legyen benne utalás a kereszténységre és a Szent Koronára?

– Alkotmányunk rossz idõben született, s bár hosszú és eredményesnek mondható módosítási folyamaton esett át, hiányzik belõle egy emelkedett hangú és hiteles preambulum. Ennek tartalmaznia kell ember- és társadalomképünket, a nemzetrõl, a hazáról és a történelmünkrõl vallott gondolatainkat, európaiságunkat, az értékek és normák tiszteletét, közösségeink megbecsülését. Mindezt nehéz úgy megtenni, hogy ne szóljunk a kereszténységrõl és ne utaljunk a Szent Koronára. Természetesen a megfogalmazás egyértelmûsége mellett tekintettel kell lennünk arra, hogy sokszínû világban élünk. Célunk a nemzeti egység megteremtése.

– Szanyi Tibor kampányfõnök szerint az MSZP a becsületes emberek pártja, Hagyó vagy Hunvald csupán „sztereotípiák”, akiket a Fidesz–KDNP az egész pártra kíván vonatkoztatni. Mit szól ehhez a véleményhez?

– Tegyünk különbséget az egy­szerû baloldali emberek és az MSZP-t megkaparintó gátlástalan figurák között. Az utóbbiak irányultságukban liberálisok, törekvéseikben önzõk. A hatalom megszerzése érdekében manipulálják a tömegeket, átgázolnak ellenfeleiken, a közvagyont sajátjuknak tekintik, a normákat cinikusan semmibe veszik. A baloldali kisember elõször nem hitt a szemének, aztán csalódott, majd dühös lett. Csalódottságában nem ment el szavazni, vagy dühében jobbra szavazott. Itt van az a pont, ahol egy percre meg kell állnunk. Megszületett egy centrális politikai erõ, amely idejétmúlttá tette a politikában a bal és jobb fogalmát, és ezzel megteremtette a nemzeti egység lehetõségét. Számunkra, akik ennek a szövetségnek tagjai vagyunk, ez a tény nagy felelõsséget tesz a vállunkra. Sokkal nehezebb együttmûködésben gondolkodni, mint küzdelemben. Pedig a széthúzás korszaka után az együttmûködés kora következik. Mellesleg ennek a nemzetnek ez az egyetlen esélye.

– A KDNP már évekkel ezelõtt elindította a Szabad vasárnapért elnevezésû mozgalmat, amelyhez több civil- és érdekvédelmi szervezet is csatlakozott. Hogy áll ez a kezdeményezés?

– A multinacionális cégek éppen mostanában indítottak egy igen jól pénzelt ellenkampányt, a liberálisokra jellemzõen a szabadság nevében, de egy hagyományos érték ellen. A vásárlók szabadságára hivatkoznak, és légbõl kapott adatokkal manipulálnak. Közben profitéhségükben saját alkalmazottaikat kihasználják, és erõfölényükkel visszaélve tönkreteszik a magyar kisvállalkozásokat. Ha a munkaügyi felügyelet határozottabb lenne, javulna a helyzet. Olyan javaslatot tettünk az asztalra, amely védi a munkavállalókat és családjukat, esélyt ad a családi vállalkozásoknak, és közben biztosítja a vásárlás lehetõségét. A kisboltok mindig, míg a nagyok évente tizenkét vasárnapon lehetnének nyitva – üdülõhelyen szezonban, vagy ünnepek elõtt a városokban. A korlátozás természetesen nem érinti például a benzinkutakat, a virágüzleteket és az éttermeket. A mozgalmat támogatják a szakszervezetek és több, kisüzletekkel dolgozó üzletlánc.

– Az elmúlt nyolc évben rengeteg, az egyházi fenntartású oktatási intézményeket diszkriminatívan érintõ intézkedésrõl hallhattunk. Lát-e lehetõséget arra, hogy az állam visszaadja a felekezeti iskoláktól igazságtalanul megvont támogatást?

– Arra van lehetõségünk, amit fontosnak tartunk. A kiéheztetés kora lejárt, a visszatartott támogatást folyósítani kell. A liberálisok gyakran emlegetik az egyház és az állam szétválasztását. Erre hivatkoznak mindig, amikor az egyházak társadalmi tevékenységét korlátozzák. Pedig a szétválasztás már régen megtörtént. Az egyházak és a társadalom szétválasztását viszont nem szabad megengedni, hiszen ezzel mindnyájan rosszul járnánk. Egy felelõs kormányzat megteremti az emberekért dolgozó egyházak társadalmi tevékenységének lehetõségét. A viszony normális lesz, olyan, amilyennek lennie kell.

– Többször felvetõdött már az egyház-alapítási feltételek szigorí­tása. Miként látja ezt a kérdést?

– Különböztessük meg a nemzetünk történetében és mai életünkben komoly szerepet játszó történelmi egyházakat, a kisebb vagy fiatalabb hívõ közösségeket és az egyházi státusban rejlõ lehetõségeket kihasználó ügyeskedõket. Az utóbbiakat ki kell szûrni, és eltávolítani ebbõl a körbõl. Az egyházalapítás feltételeit szigorítani kell, és az egyenjogúság mellett érvényesíteni kell az eltérõ súlyú közösségek különbözõségét.

Kacsoh Dániel
FORRÁS: MAGYAR HÍRLAP

A KDNP nem állít önálló jelöltet a Fideszével szemben

Share Button
Az önkormányzati választások közeledtével a balliberális média leplezetlen érdeklõdéssel fordul a Fidesz-KDNP jelöltjei felé. Az egyes jelöltek gyengéinél is jobban érdekli õket, a két szervezet esetleges vitája. Nemcsak nekik, de sajátjainknak is érdemes néhány kérdést tisztázni.
<--more-->
Egy politikai erõ számára az elsõ, és mindenek feletti szempont az értékrend kérdése. A két párt esetében ez közös, a különbség annyi, hogy a Fidesz egy néppártra jellemzõ rugalmassággal kezeli, a KDNP, mint világnézeti párt radikálisan képviseli azt. Második szempont a politikai cél, és az ezzel összhangban lévõ magatartás, ami az említett eszmei alapból és az ország mai állapotából következik. Alapvetõ nemzeti érdekrõl van szó, jelenünkrõl és jövõnkrõl. Silány pártsoviniszta szempontok nem veszélyeztethetik, jöjjenek ezek bármely párt részérõl. Miután tudjuk, hogyan gondolkodunk, kik vagyunk, és mit akarunk, beszélhetünk a harmadik szintrõl, a szervezetekrõl. A politikai szervezet, a párt arra való, hogy az említett lényeges szempontokat érvényesítse. Ha a szervezeti vagy egyéni érdeket ezeknek elébe helyezi, alkalmatlan a szerepére. Pártszövetségben a helyzet kissé bonyolultabb, a Fidesz-KDNP esetében még inkább. Ehhez ismerni kell a Kereszténydemokrata Néppárt történetét és ebbõl fakadó jelenlegi helyzetét.

Rendszerváltáskor – idõben kissé lemaradva a többi párt mögött – történelmi pártként alakult meg a KDNP. Tagsága a hiteles, de vegyes politikai rátermettséggel rendelkezõ, fõleg idõsebb és egyházi kötõdéssel bíró rétegbõl került ki. 6-7 százalékos stabil támogatottsággal rendelkezett. Egy vezetési váltást igénylõ pillanatban a naiv és manipulált választmányi tagok hiteltelen vezetés kezébe adták a pártot, amit azok rövidesen padlóra küldtek. A frakció többsége az önkormányzati képviselõkkel együtt a Fidesznél talált politikai menedéket létrehozva az MKDSZ-t. Szavazóinkat a Fidesz vezette szövetség mögé állítottuk. Amikor a pártot a bírósági döntés újból talpra állította, a helyzet annyiban változott, hogy a szövetségben már nem egy, hanem két párt lett.

Parlamenti frakciónk létszáma és minõsége, tagságunk erõsödése és a nyelv, amin egyedül mi beszélünk, alkalmassá tenné a pártot az önálló megmérettetésre, de a szövetség hiteles irányvonala és a nemzeti érdek elsõbbsége arra késztet minket, hogy ez utóbbit ne kockáztassuk. A két párt együttmûködését a felelõsség és a kölcsönös tisztelet jellemzi. Így van ez akkor is, ha mindketten úgy érezzük, mint az öreg  házasok, hogy õk hozzák a nagyobb áldozatot. A helyi szervezetek szintjén is, az esetek elsöprõ többségében sikerült megegyezni a jelöltek személyében. Van néhány település, ahol az egyik fél képviselõi a párt országos népszerûségét maguknak tulajdonítják, és megalázó ajánlatokat tesznek a partnernek, vagy a másik fél lép fel vélt, vagy valós erkölcsi fölénye tudatában, aránytalan elvárással. Ezeket kellõ önuralommal és felelõsséggel kezeljük.

A KDNP álláspontja a következõ: ahol nincs más megoldás, jelöltjeinknek lehet önálló képviselõi listát állítani, viszont a szövetségnek csak egy polgármesterjelöltje lehet, ezért a KDNP a Fidesz jelöltjével szemben nem állít önálló jelöltet. Ez áldozat? Igen. Annak tudatában hozzuk, hogy része vagyunk annak a politikai erõnek, amely egyedül képes megteremteni a nemzeti egységet, ami ma a legfontosabb.

Harrach Péter

Magyar Nemzet

„A politikus nem áll szakszervezeti védelem alatt”

Share Button
Harrach Péter: A cigánypasztoráció szép eredményeket hozott, Fotó: Móricz SimonHarrach Péter az állami közmunkaprogramokról és a vasárnapi sajtótájékoztatókról

– Amikor keresztényszociális gondolatról beszélünk, akkor nemcsak a szegényekrõl, hanem az össztársadalom mûködõképességérõl is szólunk – mondja lapunknak Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetõje, aki szerint a rászorultsági elv a szociális ellátórendszer egészében érvényesíthetõ, nem feltétlenül a családi ellátások keretében. Harrach kiáll a romák integrációja mellett, de szerinte ezt a problémakört meg kell szabadítani az ideológiai terhektõl. Az interjúban egyebek közt bejelenti: olyan állami közmunkaprogramok lesznek, amelyek töltések és tározók építését célozzák.
<--more-->
– A családi pótlék átalakítását megszavazták, de vajon milyen kísérõ törvénymódosítások követik majd ezt? Lesz-e több gyerekjóléti támogatás? Jobb lesz-e az iskola, s ha igen, mitõl?

– Egy sokszínû családtámogatási rendszer fontos eleme a családi pótlék. Viszont az elõzõ kormány súlyos szakmai hibát követett el, amikor kizárólagossá tette. Ezzel negatív hatást ért el.Mondjuk ki: ez a megélhetési gyerekvállalásban jelentkezett. A családok támogatása a következõ években jelentõsen növekedni fog, és ismét sokszínûvé válik, az iskolákon pedig sokat fog segíteni egy józan és felelõs oktatási kormányzat.

– A gyerekvállalásnak nem a pénzhez van köze, hanem a mélyszegénységhez. Bangladesben is egy fészekalja gyerekük van a szegényeknek, pedig nincs családi pótlék. Magyarországon is sokan emlékeznek dédszüleikre, ahol nem volt ritka a hatnyolc testvér.

– MagyarországonaNagycsaládosok Országos Egyesületét vagy száz értelmiségi házaspár alapította. Õk tudatosan vállalták és gondosan nevelik gyermekeiket, az egyesület céljai között pedig szerepel az értékfelmutatás is. A felelõs gyermekvállalás érték, de sajnos létezik az az életforma is, amelyet a megélhetési gyermekvállalással jellemeztem. Biztos vagyok benne, hogy a családi pótlék kizárólagossá tétele, a munkajövedelemhez kötött támogatások visszaszorítása ilyen hatású. Tény, hogy a segélyezési rendszer alakulása segítette azt az életformát, amely egy életen át a munkanélküliségre, segélyezésre, alacsony képzettségi szint elfogadására késztet embereket.

– Nem fordítva van? Nem a rossz minõségû közoktatási rendszer termeli tömegével a munkanélkülieket?

– A nyolc általános el nem végzése nem a képzési rendszer problémája. Visszatérve: fontosnak tartom, hogy az iskoláztatási támogatás bevezetését kövessék azok az intézkedések, amelyek a családtámogatás egészét alakítják át, s egyúttal a hátrányos helyzetû gyerekek ellátásának rendszerét is át kell gondolni. Az átgondolt és átfogó intézkedéseknek minden élethelyzetre megoldást kell adniuk, vagyis minden gyermeknek valódi esélyt kell nyújtanunk.

– Ez így rejtélyesen hangzik. Tervezik-e, hogy a szociális törvény ne a lakosságszám, hanem a feltárt probléma alapján juttassa forrásokhoz az önkormányzatokat? Hiszen most a borsodi falvakban ugyanannyi gyerekjóléti szolgálatos dolgozik, mint a Rózsadombon.

– 1993-ban, a szociális törvény megalkotásakor egészen más problémákra kellett válaszokat adnunk. Ezek egy része ma bürokratikusnak tûnik. A rendszert egyszerûsíteni kell, és hatékonnyá tenni. Ez vonatkozik a források elosztására is. A hatékonyságra jó példa a vállalkozások bekapcsolása a közmunkába. Jelenleg ha az önkormányzat nem tud élni ezzel a lehetõséggel, akkor az embereket látszattevékenységre kényszeríti, ami joggal váltja ki az érintettek és a lakosság tiltakozását. Egy vállalkozás vagy egy állami beruházás alkalmat teremt az embereknek arra, hogy hatékonyan dolgozzanak. A munka szempontja megjelenik a családtámogatási rendszer átalakításánál is. A munkajövedelemhez kötött támogatás nem adókedvezmény formájában jelenik meg, hanem a gyermekneveléshez szükséges összeg kikerül az adózással terhelt jövedelem körébõl. Csupán az összeg meghatározása a kérdés. Ez kivédi majd a gazdag, nem gazdag vitát is, hiszen minden gyermek egyforma, és az ehhez szükséges pénz is ugyanakkora.

– A különbözõ jövedelmû családoknak mást jelentenek ezek az állami támogatások. A gazdag meg sem érzi, a szegénynek meg létszükséglet. Nem merült fel, hogy rászorultságelvû legyen például a családi pótlék?

– A rászorultság kérdése a szociális ellátórendszer egészében érvényesíthetõ, nem feltétlenül a családi ellátások rendszerében. A családpolitika célja a gyermek fejlõdésének és nevelésének biztosítása, illetve a családnak mint a társadalom legkisebb közösségének a megerõsítése.

– Az árvíz szinte a szociális térképet követve öntötte el az ország legszegényebb falvait, azokat, ahol az önkormányzatok a fõfoglalkoztatók, és azÚt amunkához program többnyire csak a látszatmunkát finanszírozza. Nem lehetne ezeket az erõforrásokat államilag koncentrálni, az önkormányzatoktól elvenni a közcélú munka szervezését, és árokpucolás helyett inkább megerõsíteni a töltéseket?

– Terveink közt szerepel a megelõzõ árvízvédelmi program, ami azt is jelenti, hogy olyan közmunkaprogramok lesznek, amelyek töltések és tározók építését célozzák.

– Az Út a munkához keretei között, vagy inkább átcsoportosítják az ottani forrásokat, és központilag határozzák meg a munkákat?

– Az Út a munkához program jó irányba tett lépés volt, két nagy hibával. Téves volt a cél, a normálmunkaerõpiacra történõ visszavezetés. Százezer ember vett részt tavaly ebben a programban, de csak ezernél bizonyítható, hogy a munkaerõpiacra vissza is kerültek. Ez egyszázalékos hatékonyság, ami elfogadhatatlan. Másrészt az önkormányzatokra koncentrál a vállalkozások helyett.

– Kell-e a romáknak egy külön közmunkaprogramot fenntartani?

– A romaintegráció kulcskérdés, romaprogramra szükség van, de önálló roma-közmunkaprogramra nincs. Ennek is integráltnak kell lennie, ahogy az oktatásnak is. Az integrált oktatást igenis elõ kell segíteni, de erõltetni, ahogy az elmúlt években történt, nem szabad. Nem szerencsés, ha a felzárkóztatást szegregációnak nevezik. A felzárkóztatás segítségével a gyereknek önbizalma lesz, nem válik frusztrálttá, de a közösségben helyt nem álló, elõmenetelt felmutatni nem tudó gyerek sokkal inkább válik hátrányos helyzetûvé. Vagyis az integráció a cél, ez a közmunkaprogramokra is igaz. De ezek a programok ne legyenek ideológiailag terheltek.

– Ön azt nem látja veszélyesnek, hogy a képesség szerint elkülönített gyerekek szinte csak szegény cigány diákok?

– Igen, ez veszély, de kezelhetõ, ha a pedagógus tisztességes, és a célt valóban meg akarja valósítani. Ha sok a roma gyerek a felzárkóztató képzésben, akkor tételezzük fel, ez nem a megkülönböztetés miatt alakult így, hanem ténylegesen a felzárkóztatás igénye miatt. Rossz megoldás az is, ha csak azért kerül ilyen osztályba egy gyerek, mert cigány származású, de éppúgy rossz, ha csak azért nem kerül be, mert cigány származású. Ha kivesszük a káros ideológiai szempontot, akkor a szakmai standardok érvényesülésében ott rejlik az esélyegyenlõség õszinte szolgálata. Az alapvetõ emberi együttérzés esélyt akar adni a roma kisgyereknek is. Így érdemes szerintem a közmunkaprogramokat is nézni. A hátrányos helyzetben lévõ embereket be lehet vonni ezekbe a programokba. Ha történetesen többségben vannak a romák ebben a körben, akkor õk vannak többségben. Úgy érzem, ha kifejezetten roma-közmunkaprogramokat szerveznénk, az káros lenne. Annak idején én megpróbálkoztam ezzel, útépítést és vasútpálya-karbantartást szerveztünk, és a munkát szervezõ roma származású vállalkozó, aki hozta a közmunkásokat, maga is azt mondta, hogy ha nem kizárólag cigányokkal, hanem vegyesen, azaz a többségi lakossághoz tartozó közmunkásokkal dolgoznának, az sokkal hatékonyabb lenne.

– Igen, ez lenne az integráció lényege. Az oktatásban azértmintha ezt mégsem így látnák.

– A sokat dicsért és sokat is bírált iskoláztatási támogatásra azért volt szükség, mert az elõzõ kormány nem teremtett kiutat a mélyszegény családok gyerekeinek. Márpedig ha az össztársadalom és a saját érdekeket nézzük, akkor nem szabad hagyni, hogy egy növekvõ réteg tartós és többgenerációs munkanélküliségben maradjon. Elsõ lépésként nem feltétlenül az értelmiségi foglalkozások és értelmiségi lét felé kell terelni õket. Egyelõre nagy eredmény lenne, ha minden cigány származású fiatalnak szakmunkás-bizonyítványt tudnánk adni, mert akkor már megjelenhetnének a munkaerõpiacon. Nyolc általánossal erre semmi esélyük nincs.

– Miért nem az érettségi a cél inkább, ahelyett hogy gyerekrõl már igen kis korban eldöntjük, mire alkalmas, és mire nem?

– Az érettségi szakma nélkül nem sokat ér. A szakma akár érettségi nélkül is többet jelenthet.

– E folyamatban a KDNP ösztönzi majd az egyházakat? A közpénzen fenntartott egyházi iskolákba ugyanis alig jár szegény gyerek.

– Szerintem két intézmény segíti a roma gyerekek esélyeinek növelését. Az egyik az óvoda, amely szocializációs terep. Láttam ilyen jól mûködõ egyházi intézményeket, az egyiknek magam tettem le az alapkövét. A másik a kollégium. De harmadiknak említhetjük a szakképzõ iskolákat. Ilyen például a gödi piarista szakképzõ iskola, amely igen színvonalas. Tény, hogy több hasonlóra lenne szükség. Szeretnénk az egyházakat ebbe az irányba terelni, már csak azért is, mert a cigánypasztoráció szép eredményeket hozott.

– Nem érzi úgy, hogy az örökösödési adó eltörlése a gazdagokat gazdagítja tovább? Gyárakat, részvényeket, nagy értékû ingatlanokat lehet majd anélkül örökölni, hogy legalább valamekkora részt visszaadnának a közösbe. Pedig az evangéliumi tanításból, így a keresztényszociális elvekbõl nem ez következne.

– Amikor keresztényszociális gondolatról beszélünk, akkor nemcsak a szegényekrõl, hanem az össztársadalom mûködõképességérõl is szólunk. Amikor egy családban vagyon vagy vállalkozás van, annak átöröklése azt jelenti, hogy a családban marad, biztosítja a tulajdon megmaradását, és ez a családon keresztül épp a társadalmat erõsíti. A család az alapegység, amely így kapcsolódik a gazdasághoz. Ebbõl a szempontból közömbös, hogy kis vagy nagy vagyonról van-e szó. Jó, ha a tulajdon több generáción keresztül, a felelõsséget jobban megélõ család tulajdonában van. A család szempontja más törekvésünkben is megjelenik, például a szabadvasárnap-mozgalomban is. Ez a munkavállaló és családja védelmét szolgálja.

– Ez GDP-kiesést és munkahelyvesztést jelenthet.

– Ez csak szöveg. A multik ma is többet dolgoztatják alkalmazottjaikat a megengedettnél. Ha a munkaügyi hatóság jobban odafigyelne, kénytelenek lennének bõvíteni a foglalkoztatottak körét.

– A KDNP sem fog sajtótájékoztatót tartani vasárnaponként?

– A politikus nem áll szakszervezeti védelem alatt, a politikai kényszer kiszolgálója.

– Az egykulcsos adóval kapcsolatban van arra terv, hogyan kompenzálják az azzal rosszul járókat?

– Azt ígértük, senki nem jár rosszul. Lesz korrekció.

– Nyugatabbra a kereszténydemokrata pártok a progresszív adózást támogatják.

– Magyarország olyan gazdasági helyzetben van, hogy nehéz ettõl a kényszertõl eltekinteni. Az a változás, amelyet ez a rendszer hozhat, a jobban rászoruló rétegeknek is kedvezõ lesz.

– A cselédtörvény néven elhíresült kezdeményezés ellen nem szándékoznak tenni valamit? Kiszolgáltatott emberekrõl van szó, akiknek a módosítás értelmében nem lesz módjuk biztosításra szert tenni. Ez pedig legalizálja a kiszolgáltatottságot.

– Nem arról van szó, hogy a fõfoglalkozásban alkalmazott emberek adómentességét biztosítsuk. Nem akarunk munkahelyeket kivonni az adózás alól. Csupán arról van szó, hogy ha mondjuk valakit megkérek, hogy nyírja le a füvet a kertemben, és az illetõ a saját munkája után, esetleg szombaton lenyírja, akkor ez után már ne kelljen adóznunk. Vagy ha van egy kis gazdaságom, és egyedül nem tudom leszedni a szõlõt, akkor megkérem a barátomat, és õ segít. Ennek részletes kidolgozása nagyon nehéz feladat, mert a kiskapukat valóban megnyithatja, de nekünk a problémák oldaláról kell közelíteni a kérdéshez. Hasonló kérdés a kalákában végzett munka. A felügyelõség bünteti õket, holott nem ezekre az emberekre kellene rászállni, és nem a hagyományokban megjelenõ társadalmi szokásokat kellene üldözni, hanem a nagyarányú, üzletszerû adócsalásokat.

nol.hu – Ónody-Molnár Dóra
fotó: Móricz Simon

Harrach Péter villáminterjúja az Index Internetes Újságban

Share Button
-Mit tart legnagyobb személyes politikai sikerének?
-A polgári kormány szociál- és családpolitikáját. Biztonsággal mûködtek az intézmények, kiszámíthatóvá vált a családi élet, a munkának volt becsülete.
<--more-->
-Mit tart legnagyobb nem politikai sikerének?
-A családomat.

-Ki volt a magyar történelem legnagyobb alakja?
-Szt. István. Tudta, mit akar és volt ereje végrehajtani.

-Van-e valamilyen káros szenvedélye?
-Élni csak szenvedélyesen szabad. Ez nem mindig egészséges. Amit „káros szenvedélynek” nevezünk, azzal nem büszkélkedhetek.

-Hol járt utoljára külföldön?
-Erdélyben, apám szülõföldjén. Oda és Rómába, az európai kultúra bölcsõjéhez gyakran visszatérek.

-Van-e közös fotója Orbán Viktorral?
-A játékosokat gyakran fotózzák a csapatkapitánnyal.

-Melyik a kedvenc tévémûsora?
-A hírmûsorokat feladatként, egy-egy jó filmet pihenésként nézek.

-Milyen könyvet olvas most?
-Széchenyi naplóját, Churchill beszédeit, Babits verseit.

-Bor vagy sör?
-Száraz vörösbor, nyári munka közben sör.

-Kinek szurkol a nyári focivébén?
-Csak magyar csapatnak szoktam drukkolni, a többi meccset érdek nélkül élvezem.

Beszélgetés Harrach Péter képviselõvel

Share Button
(megjelent a Kistérségi Újság legújabb számában)

„Szeretem a körzetemet járni, mert gyönyörû vidék és jóravaló emberek lakják”

Harrach Péter tizenkét éve a Veresegyház- Börzsöny –Ipolymente vidékén élõk (Pest megyei 1.-es választókerület) országgyûlési képviselõje, és bízik abban, hogy felhatalmazást kap a negyedik ciklusra is. A 32 települést magába foglaló körzetet a politikus hetente több alkalommal keresi fel, munkája jelentõs részét a választókerületi ügyek teszik ki.
<--more-->
-Mielõtt a körzeti eseményekrõl beszélgetnénk, néhány szóban értékelje az elmúlt nyolc év kormányzati tevékenységét.  
-Olyan, mint egy rossz álom. Elszenvedõi voltunk a dilettantizmusnak, a csökkenõ gazdasági teljesítménynek, az egekbe szökõ államadósságnak, az elhatalmasodó korrupciónak, és a minden területen eluralkodó rendezetlenségnek. A kormányoldal vezetõit a nyereség centrikus gondolkodás, és az erõszakos hatalomvágy jellemzi, emlékezzünk, Gyurcsány kormányra kerülésére. Változásra van szükség, amely elsõsorban a politikai vezetés magatartására értendõ.
-Milyen változást várható az új kormány munkájától?
– Nehéz lenne egy ilyen cikk keretein belül felsorolni, a munkahelyteremtés és a korrupció visszaszorítása a legfontosabbak.  A parlamentben azonban csak a többséggel rendelkezõ kormányerõ tud hatékonyan mûködni. Sokan elfelejtik ezt. Ha bekerül a parlamentbe egy párt, mondjuk a Jobbik, kisebbségben nem képes a politikai döntésekbe belefolyni.  
– A KDNP- nek kidolgozott javaslatai vannak a családpolitikára és nyugdíjrendszerre. Melyek ezek?
-Ellenzéki pozícióban alkottuk meg mindkét témakörben a javaslatainkat, amelyeket természetesen leszavaztak, de reméljük kormányra kerülve meg tudjuk valósítani õket. A háttértanulmányokkal alátámasztott anyagokból csak két gondolatot emelnék ki, a választható családi adózás bevezetését, illetve a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, és értékállóságát biztosító nyugdíjkoncepciót. Ez utóbbit tudatosan félremagyarázta az MSZP kampánya, pedig világosan le van írva, hogy a nyugdíjkorhatárt 62 évben kívánjuk megõrizni.
-A körzetével kapcsolatban is volt néhány olyan téma, amely nagypolitikai döntést kívánt.
– A kormány kísérletet tett a vízközmûvek privatizációjára, amely a körzetemet kiszolgáló létesítményeket is érintette volna. Mint megszokhattunk a privatizáció következménye a polgárokat súlyosan érintõ áremelkedés. Néhány képviselõtársammal, a szakmával, és civil szervezetekkel összefogva, sikerült ezt megakadályozni.
-Mennyi idõt tud szánni a körzeti ügyekre? Milyen problémákra sikerült megoldást találni, és melyek igényelnek hosszabb idõt?
– Energiáim jelentõs része a körzet érdekében végzett munkára fordítódik. Ellenzéki képviselõként azonban, a parlamenti szintû döntések meghozatalában korlátozottak a lehetõségek. Jóformán mindegyik településnek volt olyan problémája, amelyért lobbizni kellett a döntéshozóknál.  Legutóbb például Verõce polgármesterét, Bethlen Farkast sikerült támogatnom egy szociális akció ügyében. Számtalan más témában is igyekszem segíteni, így a Szobi rendelõ megmentésében, a vámosmikolai tûzoltók gépparkja érdekében, vagy fáradoztunk azon, hogy módosítsák a rendeletet, a nagyvízi medrek (árterek) új kijelölésekor, amely sok családot érintett hátrányosan. A Veresegyházon és Erdõkertesen átvezetõ utak felújítása érdekében módosító javaslatot nyújtottam be a költségvetési vitához. Támogatni szeretném az elõvárosi közlekedés fejlesztését is. Veresegyház a körzetem legnagyobb települése, szerencsére sok a gyermek, ezért középiskolára lenne szüksége. Gyakran támogatom veresi civil szervezetek kezdeményezéseit, a kisközösségek megerõsítése érdekében.
-Választókerülete gyönyörû környezetben fekszik milyen lehetõségeket lát a fejlesztésekre?  
-Jobban ki kell használni a természeti és történelmi adottságokat. A kisebb településeken, ahol nem telepszik meg az ipar, a turizmus lehet a mentõöv. Veresegyházon különösen nagy értéket képvisel a termálvíz, amely a turizmus szempontjából még jobban hasznosítható lenne.

Brockhauser Edit

Alultervezték az Út a munkához program költségeit

Share Button
“Aktív korúak ellátására egy családban egyidejûleg csak egy személy jogosult.” Így szól a költségvetési törvénytervezet szövege, és lassan eldõlni látszik: a szociológusok tiltakozása ellenére a tervezet átmegy majd az Országgyûlésen.
<--more-->
Ennek következtében elõreláthatólag azok a családok járnak majd a legrosszabbul, ahol mindkét szülõ alkalmas lenne dolgozni, de – munkalehetõség híján – kénytelenek az úgynevezett rendelkezésre állási támogatásból (RÁT) élni. Még rosszabb a helyzet, ha gyerekeket nevelnek. Ott viszont nem változnak a bevételek, ahol az egyik aktív korú családtag segélyt kap (azért, mert valamilyen oknál fogva nem alkalmas közcélú munka végzésére, s ezért kiesik az Út a munkához programból), a másik pedig rendelkezésre állási támogatást. A szociális tárca harminc-harmincötezerre becsüli azoknak a felnõtteknek a számát, akiktõl jövõre megvonnák a rendszeres jövedelmet, vagyis a 28 500 forintos RÁT.-ot. Úgy tudjuk, az intézkedés mögött valójában az Út a munkához program költségvetésének alultervezése áll, s a helyzetet kétségkívül tovább rontja a válság.

Szociális szakemberek aggódnak a tervezet miatt. Úgy vélik, annak a felnõttnek, akitõl az állam elveszi az utolsó bevételét is, valószínûleg nem jelent majd komoly vigaszt, hogy képzési programokban és a Közmunka Tanács által szervezett közmunkában vehet részt, illetve vállalhat közhasznú munkát is a Regionális Munkaügyi Központok szervezésében.

A mélyszegénységben élõk helyzetét ráadásul tovább nehezíti, hogy a munkanélküliség a válság miatt már tíz százalék körüli, és a segélyezettek száma 210 ezerrõl egy év leforgása alatt közel háromszázezerre nõtt. Vagyis: jól képzettek tömegei is beáramlanak az állásukat vesztettek világába. Õk feltételezhetõen lekötik azokat a kapacitásokat, amelyekre az állam közmunkát szervez. Az Út a munkához keretében szervezett közcélú munka sem képes felszívni az összes, dolgozni akaró embert, így nem világos az sem, hogyan lenne képes az onnan kiszoruló tízezres tömeg beleférni a közmunka- és a közhasznú munkaprogramokba.

Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetõ-helyettese azt mondja: az Út a munkához jó irány a szociálpolitikában, mert a munka jobb eszköz a létfenntartáshoz, mint a segély. Az ellenzék már régóta ebbe az irányba terelné a rendszert. Ugyanakkor nem tagadja, hogy a program feszültségeket okoz: sok, minimálbéren foglalkoztatott ember azt látja reggel a munkába menet, hogy mások, ugyanannyi pénzért csak a kapát támasztják, és “laza munkafegyelem mellett ugyanazt a bért keresik meg”, míg nekik a túlórával terhelt rengeteg munka, és a munkahely elveszítése miatti félelem jut. Harrach szerint tökéletesíteni kellene az Út a munkához programot, nem kellene ilyen szélesre tárni a közcélú munkára alkalmasak körét: annak kell biztosítani a közcélú munkát, aki valóban akar és tud dolgozni, de számára értelmes munkát kell találni. Harrach az “egy család egy segélyezett” elvre azt mondja: a válság megoldását nem a legszegényebb embereken kellene kezdeni. – Ez a lépés növeli a szegénységet, és a szegény gyerekek számát – jelenti ki.

Népszabadság cikk
2009. október 5.
Ónody-Molnár Dóra írása
(a honlap terjedelméhez átszerkesztve)

Megérett idõ

Share Button
(megjelent a Magyar Hírlap augusztus 13-i számában)

Magyarország alapvetõ problémája, hogy nem tudott rendezett világot teremteni magának. Ha nincs rend a fejekben és a viszonyokban, akkor nincs valódi szabadság sem. A két fogalom ugyanis nem ellentétes, hanem kiegészíti, sõt feltételezi egymást.
<--more-->
Csak akkor tudunk rendet tenni a konkrét ügyekben, ha helyes fogalmunk van a szabadságról és az igazságról, ha úgy tetszik a világ rendjérõl. Errõl szól XVI. Benedek pápa Caritas in veritate kezdetû szociális enciklikája, melyet a pénzügyi-gazdasági válság kapcsán adott ki. Ennek okaként a gazdasági növekedés kizárólagos feltételének értelmezett profitmaximálást jelöli meg, megoldásként pedig az átfogó kulturális megújulást. Mi ezt leegyszerûsítve úgy szoktuk mondani, a bankárok pénzéhsége okozta. Új szemléletre van szükség.
Ha megkérdeznénk az utca emberét, neki mit jelent a szabadság, bizonyára lenne, aki azt válaszolná, ha senki nincs börtönben a családból. A többség pedig, hogy azt teszek, amit akarok. Az igazi szabadság énnél látszólag szûkebb, valójában több. Ezt tapasztalja meg döntésében az a fiatal, aki nem az alkohol vagy a kábítószer örömét választja, hanem a tanulást és a sportot. A rossz választása beszûkít, függõvé tesz, elveszi a szabadságot. A jó választása megerõsíti a szabadságot, kiteljesíti az embert.
Mi a jó? Ami megfelel a világ rendjének. A tomista filozófia, – aminek értelmezését nem kell mindenkinek elfogadnia, de tiszta fogalmait érdemes használni – természettörvényrõl beszél. Aquinoi Szt. Tamás azt mondja az örök törvényrõl, hogy az a Teremtõben van, eszerint alkotta meg a világot. Az értelmes teremtmény, az ember ebbõl részesedik, hogy berendezze a világot, ezt hívjuk természettörvénynek. Az egyén és a társadalom alapvetõ normái tehát az ember lelkiismeretébe írva adottak, ezt nem kitalálni, hanem alkalmazni kell.
Az új enciklika – a „Szeretet az igazságban” – az alapvetõ értékek újrafelfedezésére, kulturális megújulásra bíztat. Értelmezése szerint az igazság nem más, mint a világ és benne az egyes ember rendeltetése, vagyis a teremtett világ rendje. Ez a helyes emberi cselekvés kerete, ez teljesíti ki szabadságunkat. Így talán jobban megértjük, mit jelent: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” De mit keres itt a cím másik fogalma, a szeretet? Ezt a szót sokan elcsépelték, kiüresítették, vagy túlcukrozták. Pedig ez az egyéni és társadalmi cselekvés alapvetõ normája, nem elsõsorban érzelem, hanem elkötelezettség és felelõsség.

Miért nincs rendezett világ ma Magyarországon? Hivatkozhatunk történelmi vagy kulturális okokra, de abban egyet kell értenünk, hogy a társadalom állapotát a különbözõ eszméket és törekvéseket képviselõ politikai erõk jelentõsen befolyásolják. A neoliberálisok, – akik Európában és itthon is nagy befolyással rendelkeznek – nem szeretik a rendet és a hagyományos értékeket. Nekik a kivétel a szabály és az extrém a normális. A házasságról nem az egymásra talált férfi és nõ tartós kapcsolata jut eszükbe, hanem a válás szabadsága és az alternatív együttélések. Az egyházról a szekták és a nemzetrõl a kisebbségek. A nagyobbik baloldali párt vezetését a milliárdosok vették át. Számukra minden csak lehetõség. A rendezetlenség pedig több lehetõséget kínál egyéni céljaik elérésére, mint a rendezettség.

A rend hiánya legszembetûnõbb a közbiztonság területén. A rendõrség nem hatékony. Nem azért, mert nem tudja a dolgát, hanem azért, mert politikai befolyás alatt áll. A tüntetõkkel szemben embertelenek, a bûnözõkkel szemben bizonytalanok, pontosabban elbizonytalanítottak. Az emberi jogok rossz értelmezése miatt gyakran nagyobb védelmet kap az elkövetõ, mint az áldozat. Az esetek egy részében a rendõrök félnek a rasszizmus vádjától. Félelmüket az teszi indokolttá, hogy az alaptalan vád kormányzati körökbõl érkezik. A közbiztonság hiánya rossz válaszokat szül, aminek politikai következményei is vannak. Kinek az érdeke ez? Talán annak, aki elveszett támogatását a kaotikus helyzetben, a másik oldal megosztásával próbálja visszaszerezni. Az egyetlen helyes megoldás a rendõrség megerõsítése.
A gazdaság világában sincs rend. Amíg egyes cégek túlzott kedvezményeket kapnak, a többséget súlyos adóterhek nyomorítják. Mindennaposak a foglalkoztatási visszaélések, elterjedt a körbetartozás és az adóelkerülés a legfelsõbb szinten is.
A magyar oktatási rendszer hagyományai sokáig megvédték az iskolákat a liberális kártevéstõl. A tönkretett tanári tekintély, a nevelési cél hiánya, és az ostoba kormányzati intézkedések zavaros helyzetet teremtettek az iskolákban. Az oktatás világában is rendet kell tenni.
Az egészségügyrõl mindenkinek vannak tapasztalatai. Nem csak a tulajdonosi és finanszírozási kérdéseket kell rendezni. Félõ, hogy ebben a szférában a kártevés folytatódik.
A média és a szórakoztató ipar a valóságnál silányabb világot mutat a közönségnek. Céltévesztett emberek értékvesztett világát tárja elénk. A civil szervezetek ezen a területen többet tehetnek a hitelesség érvényesüléséért mint a kormányzat.
A rendezetlenség legszembetûnõbb a politika világában. A lenyúlások miatt minden kétszer annyiba kerül, mint kellene. A hatalomvágy gátlástalansággal társul, a társadalmat manipulálják, szûk csoportérdek szolgálatába állítják a közigazgatást, és a szolgálatokat. Mindezt a szégyenkezés legkisebb jele nélkül.
Megérett az idõ a változásra, egy olyan világ megteremtésére, amelyben minden a helyén van, rendezettségben és szabadon élhetünk.

Harrach Péter

Sokan úgy gondolják…

Share Button
Sokan úgy gondolják, Magyarország legnagyobb problémája ma az, hogy mekkora rést nyissunk a melegek hálószobájának ajtaján. Holott maga a nemi identitás problémájával küzdõ vagy irányultságával megbékélt és azt vállaló ember igyekszik kulcsra zárni ezt az ajtót. A büszkélkedés a liberális ideológusok akciója, amihez könnyen találnak néhány ízléstelen, magamutogató figurát.
<--more-->
Az utcai rendbontásról csak annyit, egy rendezett világban, egy erõs kormány idõszakában ilyen nem történhet meg. 2000 táján nem is volt ilyesmi.
Miközben a baloldal álproblémán nyámmog, a kormányzat félmegoldást keres egy valóban komoly társadalmi gondra. Az utóbbi idõben több önkormányzat felvetette a rendszeres szociális segély folyósításának munkakötelezettséghez kötését. Ezt a Gyurcsány kormány törvénymódosítása miatt kialakult helyzet és az azt követõ felzúdulás váltotta ki. A kis fizetésért dolgozó polgár ugyanis azt látta, hogy munkakerülõ szomszédjának segélye kiegészítve a megélhetési gyermekszülésbõl eredõ támogatással magasabb, mint az õ jövedelme.

Mindenki elfogadja, hogy az átmeneti segélyezés, mint az egészséges társadalom szolidaritásának megnyilvánulása a krízishelyzet kezelésére szolgáló méltányos eszköz. A szociális járadékkal sincs senkinek problémája, mert az az egészségkárosodott ember nyugdíjszerû ellátása. Gondok a rendszeres szociális segéllyel vannak. Nem azzal, hogy rendeltetése szerint a munkalehetõség hiányában megélhetést biztosít az egyébként munkaképes embernek, hanem azzal, hogy a munkalehetõséget elkerülõ ember is élhet vele.

Különben is, ez olyan gyógyszer, aminek súlyos mellékhatása van. Mind az egyént, mind a társadalmat demoralizálhatja. A folyamatosan munkanélküli állapotban tartott ember személyisége torzulhat. A közösség igazságérzetét pedig joggal borzolja, hogy vannak akik egy életen át indok nélkül közpénzbõl tartják fenn magukat. Az állam kötelezettsége, hogy az egyén és a társadalom érdekében segély helyett munkalehetõséget kínáljon fel, például a mainál jóval több közmunkaprogramot.

A döntéshozók kezében van egy másik eszköz is, a segély és a bér közötti különbség növelése, azért, hogy érdemes legyen dolgozni. Ebben a kérdésben a jelenlegi miniszterelnök szavai és tettei között, hogy finom legyek nehéz összefüggést találni. Mostanában õ is azt mondja, hogy növeljük ezt a különbséget. Az elmúlt évek intézkedései, különösen az említett törvénymódosítás megszüntette azt a közel négyszeres különbséget, amit a polgári kormány örökül hagyott. Ezt nyilvánvalóan azért tette, hogy hagyományos szavazóbázisának kedvezzen, nem törõdve azzal, hogy a társadalom állapotát tovább rontja.

Az önkormányzati világ, köztük saját polgármestereik nyomásának hatására, a kormányzati kommunikáció – ahogy látjuk a miniszterelnökkel az élen – 180 fokos fordulatot vett.

Ígérik a munkaképes segélyezettek munkalehetõségeinek bõvítését, ennek biztosításáig az un. rendelkezésre állási járadék folyósítását. Illetve „bizonyos családok” számára a családi pótlék óvodában, iskolában természetbeni támogatásként nyújtott változatát.

Elsõ pillanatban látszik, hogy a szociális helyzetnek nem átgondolt és árnyalt kezelésérõl van szó, amely a valódi rászorultaknak megértõ segítséget nyújt és határozottan bezárja a visszaélések kiskapuit. Csupán a nyomásnak engednek és látszatintézkedéseket javasolnak. A Gyurcsány kormány megszokott ötleteléseinek egyikével állunk szembe, amit majd egy újabb ötlet hatástalanít. Ha ez a következõ ötlet késne és az eredeti eljut a megvalósulásig, a kölönbözõ baloldali érdekcsoportok lobbizása útközben úgy fellazítja, hogy a helyzet érdemi változtatására alkalmatlan lesz. Ez nem ellenzéki fanyalgás, hanem a jelenlegi kormányzat bevett gyakorlata.

Magyar Hírlap 2008. július

Öntsünk tiszta vizet a nyugdíjasok poharába

Share Button
Orbán Viktor ajánlata a nyugdíjasoknak évek óta a legtisztességesebb hang a nyugdíjfronton. A válság megoldásához kérte segítségüket, szövetséget ajánlva nekik. Ígéretet tett arra, hogy a válságkezelés egy-két évében sem fog csökkenni a nyugdíjak reálértéke. Nem kis vállalás, különösen akkor, amikor Gyurcsány Ferenc nem volt képes ezt teljesíteni. Tavaly egy év alatt 3,8%-kal csökkent a nyugdíjak értéke. Utoljára Horn Gyula kormányzása idején történt reálérték-vesztés. Gyurcsány nem elnézést kért ezért, hanem egy Orbánt lejárató kampányba kezdett. Ahogy 2002-ben és 2006-ban, úgy most is megtévesztõ szöveggel, félelmet keltve manipulálja a nyugdíjasokat. Nagyon jól tudja, hogy könnyû szorongást kelteni a kiszolgáltatott, biztonságot igénylõ emberekben. A megtévesztõen behízelgõ hang eltereli a gyanút az állítások valótlanságáról. Álságos szavai ismét kárt okoznak. Nemcsak azzal, hogy megtéveszti, akit még lehet, hanem tovább rongálja a közéleti szereplõk szavainak hitelét. Ezzel is arra késztetve mindnyájunkat, hogy a száraz tényekre szorítkozzunk.
<--more-->
A nyugdíjak reálértéke a rendszerváltás után a következõképpen alakult.
91-94–ig 8%-os veszteség, 95-98-ig 12%-os veszteség, 99-2002-ig 22%-os növekedés, 2003-2007-ig (5 év) 19,6%-os növekedés.
Három mélypont volt. A rendszerváltás sokkja, vagyis a nagy gazdasági és társadalmi átalakulás idõszaka, a Bokros csomag ideje és a tavalyi év.
A polgári kormány nyugdíjpolitikájával kapcsolatban sok megtévesztõ szöveg ült meg a köztudatban. Sajnos ezeket a feltárt valóság sem képes eltüntetni, legfeljebb gyengíteni. Az évtized legsikeresebb kommunikációs trükkje volt, hogy „Orbán Viktor elvett 19.000 Ft-ot a nyugdíjasoktól.” Bár kormányozni tudnának úgy a szocialisták, mint trükközni. A történet röviden a következõ. Horn Gyula adta postára a Bokros csomagot. Nem az volt a baj, hogy feladta, hanem, hogy rossz helyre küldte. Azokra rakta a terhet, akiket kímélni kellett volna. Elsõsorban a gyermeket nevelõ családokat és a nyugdíjasokat. Két év alatt 20%-kal csökkent a nyugdíjak értéke. Horn Gyula azt tette, amit késõbb párttársa és utóda, Medgyessy Péter, megígérte, hogy a választások után minden másként lesz. Az ígéretet nagyvonalúan törvénybe is iktatta, valahogy úgy, mint Gyurcsány az adócsökkentést, amit a gyõzelem után rögtön visszavont. Hogy ez ez tisztességtelen? Persze, de kit zavar? Ha a Horn-féle ígéret teljesül az történt volna, mint a Medgyessy féle 50% esetén, aminek hatását máig élvezzük.
Mit tett Orbán? Azt mondta, visszaadjuk a nyugdíjasoknak, amit a Horn kormány idején veszítettek, sõt többet adunk, mint amit a volt miniszterelnök ígért, de nem egy év alatt, mert akkor összeomlik a költségvetés. A ciklus minden évében nõtt a nyugdíjak reálértéke, összességében 22%-kal.
Az elsõ évben differenciált nyugdíjemelést hajtottunk végre. A legkisebb nyugdíjak 25,5%-kal, a legnagyobbak 11%-kal emelkedtek.
Miért választottuk ezt a megoldást? Mert a differenciálatlan emelés jogos, de nem igazságos. Néha – talán egy évtizedben egyszer – az emeléseknél is lehet a biztosítási elv mellett érvényesíteni a szolidaritás elvét. Tettek hasonlót a szocialisták is, helyesen tették. Gondoljunk bele, egy 50 ezer forintos nyugdíj 10%-kos emelés után 55 ezer forintot ér, egy 200 ezer forintos ugyanolyan mértékû emelés után 220 ezer forintot. A különbség egyre nõ, a kenyér pedig, mindkettõnek ugyanannyiba kerül. Tudom fontos szempont, hogy valaki mennyi járulékot fizetett, de mégis…
Egyszóval Orbán nem elvett a nyugdíjasoktól, hanem adott nekik. A ciklus második felében bevezettük, hogy a törvény szerinti kötelezõ úgynevezett svájci indexálású emelés felett 3-3%-kal többet emeltünk. Azt sem árt kihangsúlyozni, hogy a polgári kormány idején vált véglegessé ez a fajta emelés, vagyis akkor alkalmaztuk elõször 50-50%-ban az infláció és a bérnövekedés alapján történõ számítást. Ezért hallom csodálkozva azokat a kormánypárti megjegyzéseket, miszerint õk vezették be a svájci indexálást. Ennek ellenére azt kell mondanunk, hogy a svájci indexálás nem szentírás. Sok európai országban másként csinálják. Akkor ugyanis, ha a gazdaság gyengén mûködik, és a bérek nem emelkednek, ez a módszer hátrányos a nyugdíjasoknak. Ez történt tavaly is.
Többször hallottam szocialista politikusoktól azt is, hogy õk vezették be a nyugdíjas fogyasztói kosár alkalmazását. Ezzel szemben a valóság az, hogy a polgári kormány 2001-ben kormányrendeletben kötelezte a KSH elnökét, hogy számítsa ki a nyugdíjas inflációt, és a szociális minisztert, hogy a nyugdíjas fogyasztói kosár által jelzett inflációt használja a nyugdíjemelés egyik alapjául. Ez ugyanis mindig magasabb, mint az átlagos infláció. (Napjainkban az infláció 7%-ra ugrott, a nyugdíjas infláció pedig 7,7 %-ra.
Néhány szót megérdemel a szocialista szórólap, amit a posta a nyugdíjakkal együtt hord ki. Nem a nyugdíjakról szól, hanem Orbán Viktorról, õt gyalázza. Azt adja a szájába, amit soha nem mondott, olyat sugall, amit soha nem akart. Ezt ismétli a balliberális sajtó, és szajkózzák a szocialista nyugdíjasok. Az igazi szándék már senkit nem érdekel. Pedig ha az teljesült volna, akkor tavaly nem veszítenek a nyugdíjasok átlagosan 30 ezer forintot. Ezt szeretné korrigálni a KDNP országgyûlési határozati javaslata, amely kezdeményezi, hogy egyszeri juttatásként adják vissza minden nyugdíjasnak. A sokszor hallott válasz erre is nyilván az lesz, hogy nincs fedezet rá a költségvetésben. Ezért a javaslatunk 2009-es kifizetést tartalmaz.
Errõl az elõterjesztésrõl ad tájékoztatást a KDNP szórólapja.

Harrach Péter