Harrach Péter

KDNP országgyűlési képviselő

Parlamenti felszólalás az október 7.-i ülésnapon

Share Button
Téma : Megegyezés c. program  kapcsán a családi adózásról

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!


El kell tekintenünk attól az egyszerû ténytõl, hogy ez az irat nem a jelen kihívásaira ad választ, hiszen nem most készült, de hadd jelentsem ki elsõ gondolatként azt, hogy ez egy nagyon ügyes írás. Ügyes, mert a beszûkült mozgástér adta lehetõségeket, a kisebbségi kormányzás minimális lehetõségét úgy adja elõ, magyarul, a semmit úgy fogalmazza meg, hogy ma itt ülünk, és errõl beszélünk. Ez egy eredmény.
<--more-->
Sok vélemény elhangzott ezzel a dolgozattal kapcsolatban, kettõt röviden hadd idézzek. Az SZDSZ ezt mondta róla: „Önellentmondásos és nem reális, politikai üzenetnek sok, programnak és cselekvési tervnek kevés.” De elhangzott ilyen vélemény is: „2000 óta ez a hetedik program, amit Gyurcsány Ferenc közzétesz, de ahogyan az elõzõ hattól, ettõl sem várható semmilyen látható eredmény.” Mindenki arra hivatkozik, ami valóban fõ erénye ennek a dolgozatnak, hogy kiváló kommunikációs eszköz, egy olyan – ha az elõzõ idézetet folytatnám – kommunikációs trükk, ami a figyelmet felkelti.

Engedjék meg, hogy én ne az erõs kritikai hangot folytassam, hanem inkább a szövegben meglevõ lehetõségeket próbáljam továbbgondolni, és valamit hozzátenni ehhez a gondolkodáshoz. Arról szól – és itt elsõsorban természetesen a gazdaság kifehérítésérõl, illetve az adócsökkentés kérdésérõl van szó -, arról szól ez az irat, hogy 3-4 éven belül 1000-1200 milliárd forinttal csökkenthetjük az adózók terheit, és ahogy az elõbb is elhangzott, az átlagjövedelem körüli és az afelett keresõknek érdemi, esetenként 10-20 százalék körüli nettó jövedelemnövekedést ígér.

Ha adócsökkentésrõl beszélünk és jövedelemnövelésrõl azoknál a társadalmi rétegeknél…

SF/Lezsák-Hende-/ (Harrach Péter)Ha adócsökkentésrõl és jövedelemnövelésrõl beszélünk azoknál a társadalmi rétegeknél, amelyek természetesen megérdemlik ezt, akkor azt hiszem, hogy feltétlenül szólnunk kell azokról is, akik talán a leginkább megérdemlik: szólni kell a gyermekek érdekérõl, a családok biztonságáról és a népesedési helyzet javításáról, és ez felveti a választható családi adózás gondolatát. Engedjék meg, hogy erre a területre irányítsam a figyelmem, és így próbáljam a gondolatot továbbvinni.

Azt hiszem, azt mindnyájan elismerjük, hogy minden gazdaságpolitikai intézkedésünk valamiképpen – közvetlenül vagy közvetve – hatással van a társadalomra, s ha ez igaz, akkor mindig figyelembe kell venni a társadalomelméleti alapelveket, ha egy gazdasági intézkedést teszünk, akkor is. Jelen esetben az igazságosság elvérõl van szó, amit ha leegyszerûsítünk, úgy definiálhatunk, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami neki jár, méghozzá figyelembe véve az azonos személyi méltóságot és a társadalmi helyzetbõl adódó különbségeket. Nem lehet összehasonlítani annak az adózó polgárnak a helyzetét, aki egyedül él, annak a helyzetével, aki viszont sokakat eltart, gondoz, gondoskodik róluk. Éppen ezért érdemes legalább néhány mondat erejéig a választható családi adózás kérdésérõl szólni. Azért, hogy az az adórendszer, amely ma igazságtalan – hiszen a gyermektelenséget jutalmazza, és bünteti azokat, akik másról gondoskodnak -, valamiképpen igazságossá váljék. Talán úgy, hogy a jövedelmükbõl kevesebbet vegyünk el adó formájában azoktól, akik másról is gondoskodnak.
 
Ha a családot úgy fogjuk fel, mint egy fogyasztói egységet, akkor indokolt, hogy a bevételi oldalról is egységesnek tekintsük a családot. Engedjék meg, hogy néhány mondatot szóljak errõl az adózási formáról, a kiszámíthatóságáról is.

Ez a választható adózási forma azt jelenti, hogy a családtagok összevont adóalapba tartozó jövedelmeit együttesen vesszük számításba, ezt elosztjuk – nem a családtagok számával, hanem – a családtagok számától függõ osztóval. Nem szeretnék a kiszámíthatóság részletkérdéseibe belemenni, de tény az, hogy minél több eltartottról, minél több emberrõl gondoskodó keresõrõl van szó, annál nagyobb ez az osztó, és annál kisebb lesz a befizetendõ adó összege.
 
Számításaink szerint, ha megvalósult volna akkor, amikor benyújtottuk ezt a törvénytervezetet a parlament elé, akkor 2010-ben az adóterhek egy két gyermeket nevelõ család esetében, ahol természetesen két szülõ is van, 25 százalékkal, ahol egy szülõ egy gyermeket nevel, 30 százalékkal csökkentek volna. Ez nagyjából annyi, mint amennyit a Gyurcsány-dolgozat említ, csak egyetlen szemponttal kiegészül: az igazságosság szempontjával, és egy adórendszernél talán ezt is érdemes figyelembe venni. Tehát a gyermekek érdeke, a család biztonsága és a demográfiai helyzet javítása igényli azt, hogy amikor adórendszerrõl beszélünk, akkor az igazságosság szempontját is vegyük be a gondolkodásunkba.

Ennyivel szerettem volna kiegészíteni ezt a dolgozatot, illetve ennek egy gondolatát. Köszönöm szépen.

Harrach Péter napirend elõtti felszólalása a 2008. szeptember 30.-i ülésnapon

Share Button
Téma: Szoborrongálás

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

Mielõtt a témámba belekezdenék, egy-két mondatot az idõsek világnapjához, bár tegnap errõl már szóltam. Úgy gondolom, van egy nagy szakadék a valóság és a szívlágyító kormányzati kommunikáció között. Csak egyetlen dologra hadd utaljak. “A foglalkoztatás a probléma megoldása”, mondják miközben tavaly 50 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma. Talán elõször is ezt kellene megoldani.
<--more-->
Ha megengedik, akkor valóban a témámra térnék. A hír így szól: csütörtök reggel, egyelõre ismeretlen tettesek darabokra törték a kiskunhalasi fõplébánia-templom kertjében álló feszület elõtti Mária-szobrot. Ez kultúra-, közösség- és vallásellenes cselekedet volt. Önmagában véve, ha elszigetelt jelenségrõl van szó, akkor talán nem kívánkozik ide, de mivel egy súlyos társadalmi probléma megnyilvánulása és nem egyedi eset, ezért szólni kell róla.

Kultúraellenes volt, hiszen ezek mûemlékszobrok voltak. Közösségellenes, mert a közösség maga adta össze a pénzt az elõzõleg már megrongált szobor helyreállítására, és vallásellenes, hiszen annak a hívõközösségnek a vallási tiszteletét gyalázta meg.

Miért mondom azt, hogy ez egy súlyos társadalmi probléma megnyilatkozása? Azért, mert itt két magatartás találkozik: egyrészt az értékõrzõ, a társadalmi normákat betartó, a másik embert tisztelõ, önmaga és a társadalom iránt felelõsséget érzõ ember magatartása, szemben azzal, amelyik nem tiszteli a normákat, a másik embert, felelõtlen és lehet, hogy nem mindig szoborrongálásban, de a szomszéd tyúkjának ellopásában vagy a közlekedésben száguldozva, a másikat leszorítva jelenik meg. Az õ gyerekeik azok, akik nem adják át a helyet a buszon az idõs embereknek. Szóval egy deviáns magatartás egyre terjedõ jelenségével állunk szemben Ezzel a kérdéssel foglalkoznunk kell. Kik azok, akik ezen változtathatnak? Elsõsorban persze a család, de nézzük meg, milyen állapotban vannak a családjaink. Hadd utaljak egy aktuális kérdésre: a Ptk. módosításában hogyan próbálják a házasság, a család intézményét tönkretenni.

Vagy nézzük meg, hogy mit tehet, mondjuk, a média! Nem szeretném a szerepét túlhangsúlyozni, de amikor üres emberek sztárként jelennek meg és öntik belsõ tartalmukat a társadalomra, akkor – azt hiszem – a média felelõsségét mégiscsak meg kell említeni. Végül a politika is lehetõséget ad a társadalom formálására, éppen a közösségek megerõsítésével, és a normák szerepének növelésével.

És most nézzünk egy pillanatra magunkra, hiszen a politika világa képes befolyásolni minden társadalmi jelenséget. Akkor, amikor a normák megtartásában pont a politikai csúcson állók nem vitézkednek, amikor az igazmondás, a más tulajdonának tisztelete nem válik olyan normává, amit be kell tartani, sõt ehelyett a manipuláció erõsödik fel, akkor bizony a politika felelõsségét is említeni kell.

Ha a példához visszatérhetek, azt is meg kell említenem, hogy akik egyház nélküli társadalomban gondolkodnak, vagy visszatartják az egyházi intézmények normatíváját, azok egy olyan szellemiséget erõsítenek meg, ami ehhez hasonló cselekményekre biztat deviáns embereket.

Amikor a társadalmat befolyásolni akarjuk, amikor javítani akarjuk annak állapotát, akkor két dolgot kell figyelemmel kísérnünk, és ezt hadd hangsúlyozzam újból. Azokat a normákat kell megerõsítenünk – példával és intézkedésekkel is –, amelyek az egyéni életet boldogabbá, emberibbé, a társadalmat pedig mûködõképessé teszik, és meg kell erõsítenünk azokat a közösségeket, amelyek képesek olyan embereket szocializálni, akik a társadalomnak tisztességes és hasznos tagjai lesznek. Ez a mi feladatunk, ezt kell erõsítenünk. Köszönöm szépen.

Harrach Péter napirend elõtti felszólalása a 2008 szeptember 29.-i ülésnapon

Share Button
Téma : Idõsek Világnapja

(A megfigyelési ügy heves parlamenti vitája után)

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház!

Öt perc kampánycsend következik, és elnézést kérek, hogy olyanokról szólok, akiket valószínûleg senki nem figyelt meg. Az idõsek világnapjáról van szó. Úgy gondolom, hogy ez az-az alkalom, amikor nagyobb figyelemmel fordulunk az idõsek felé, ugyanakkor tiszteletünket fejezzük ki irántuk. Mit jelent a tisztelet? Nem csupán azt, hogy életüket leélve a teljesítményük elõtt fejet hajtunk, hogy azt a világot, amit õk örököltek apáiktól, továbbadták nekünk, a gyermekneveléstõl, a munkán keresztül az áldozaton át. De azt is jelenti, hogy mi akkor vagyunk a helyünkön, ha megadjuk ezt a tiszteletet. A zsidó-keresztény kultúrkörben van egy normagyûjtemény, amit úgy hívunk, hogy tízparancsolat. Ennek egyik tétele azt mondja, hogy apádat és anyádat tiszteld. Ez nem csupán a szüleinkrõl szól, hanem az elõzõ nemzedékrõl is, arról a nemzedékrõl, akiknek sok mindent köszönhetünk. Ha mi ezt megtesszük, akkor rendben van körülöttünk a világ, akkor a helyünkön vagyunk, és akkor megvalósítottuk önmagunkat.
<--more-->
De azt látjuk ma, hogy a világban körülöttünk ez nem valósul meg. Mi lehet ennek az oka? Hármat mondanék. Az egyik a demográfiai helyzet. Az idõsek részaránya növekedett, és már lassan ott tartunk – néhány évet jósolnak a demográfusok -, hogy a járulékfizetõk és a járulékfelhasználók aránya megváltozik, ez olyan feszültséget jelent az aktív és inaktív korosztály között, amit már kezelnünk kell. A másik az a magatartás, amit a társadalomban tapasztalunk, a tisztelet hiánya, az önzés, azok a cselekedetek, amelyek vagy erõszakosak, vagy csak tiszteletlenek, de semmiképpen nem szolgálják azt, amirõl szóltam. Van egy harmadik is, és legyünk önkritikusak, ez a politika világában található, mert akkor, ha a szavazat maximálása kizárólagos szempont, nem az embert, csak a szavazatát nézik, akkor bizony megint csak a tiszteletlenség jelenik meg.

Egy szakértõt szeretnék idézni errõl a magatartásról, olyan szakértõt, aki nemrég mondta a következõ mondatokat. Így hangzik: “Minden szavazat számít. Az meg, hogy hogyan szerezzük meg, soha ne derüljön ki. Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettõl mennek el az emberek.” Ismerõsek ezek a mondatok? Egy kormánypárti képviselõ mondta nemrég Erdélyben. Úgy gondolom, hogy ezt manipulációnak hívják; egy olyanfajta magatartás, amely elsõsorban az inaktív réteget célozza meg, különösen az idõs embereket, és semmiképpen nem a tisztelet, hanem a legnagyobb tiszteletlenség jele.

Az idõsek világnapja nem a nyugdíjról, a nyugdíjrendszerrõl szól. De néhány mondatot engedjenek meg errõl is, mert az emberhez méltó élet biztosítása a mi feladatunk. Ha a nyugdíjrendszerrõl van szó, akkor annak a fenntarthatóságáról is szó van, a biztosítási és a szociális elem együttes jelenlétérõl is szó van, és még valamirõl: ki kell vonni a pártküzdelmek területérõl ezt a rendszert. Ezt a három szempontot egyszerre érvényesíti a KDNP nyugdíjkoncepciója, amit letettünk az asztalra, és amit kár volt elsõ menetben lesöpörni. Nem adjuk fel, újból le fogjuk tenni, mert reményeink szerint ez olyan megoldást jelent, amely a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú létét fogja biztosítani.

Az idõsek világnapjának közeledtével még egyszer mindnyájunk nevében szeretném kifejezni tiszteletemet és elismerésemet az idõs nemzedéknek, hogy megteremtették azt a világot, amit mi ma – jól vagy rosszul – kezelni tudunk.

Köszönöm a figyelmüket.

Sztehlo Gábor utcakeresztelési ünnepség

Share Button
Budapest XII. kerület Vasvári Pál gyermekotthon kertje

Harrach Péter ünnepi beszéde

Sztehlo Gábor igaz ember volt és hiteles keresztény. Méltó arra, hogy emlékét õrizzük, és utcát nevezzünk el róla.

<--more-->
A hiteles keresztény embernek több figyelemreméltó jellemvonása van. Én önkényesen hármat emelek ki, mindegyik jelen van ezekben az emberekben, de a kor kihívásai valamelyiket dominánssá teszik.
A boldog békeidõben a teremtett világ szépsége örömöt és hálát ébreszt bennük. Egy ilyen korban ez a keresztény ember meghatározó élménye. Olyan idõben, mint amilyenben ma is vagyunk, amikor az általa képviselt értékrendet kérdõjelezik meg, akkor ennek – vagyis a hagyományos értékeknek – a védelme a feladat iskolában, médiában és a politika világában.
Abban a korban, amelyben Sztehlo Gábor élete legaktívabb éveit élte, az embertárs veszélyeztetettségének korában, a szolidaritás volt a hiteles keresztény ember domináns jellemvonása. Ez az emberi személy méltóságának feltétlen tiszteletébõl táplálkozott.
Sztehlo életének nagy tette a 32 gyermekotthon létrehozása, az 1500 zsidó származású gyermek és 500 felnõtt megmentése volt. Ennek a tettnek azonban életében voltak elõzményei is.
A népfõiskolai mozgalom megszervezése az alacsony képzettségû, és ezért gazdálkodásra kevésbé alkalmas parasztfiúknak adott esélyt. De folytatása is volt az életmentõ tevékenységnek. Otthont nyújtott az árván maradt gyermekeknek. Késõbb idõs és fogyatékos otthonokat szervezett.
Sztehlo Gábor élete és munkássága igazolja számunkra, hogy a hiteles keresztény magatartás képes védelmet nyújtani a veszélybe került embernek, és megteremteni a társadalmi békét, lebontva, ha kell a vallási és etnikai korlátokat is.

Harrach Péter parlamenti felszólalása a szeptember 15.-i ülésnapon

Share Button
Téma: A parlament feloszlatása

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!

-Kevesen vannak ma Magyarországon, akik nem látják, hogy árokba borult a szekér, és talán még kevesebben, akik ne gondolnák, hogy ki kell húzni onnan, hiszen a szekér dolga, hogy haladjon, legfeljebb olyan hajtót kell keresni, aki képes a lovakat az úton tartani.
De, hogy ne csak képekben beszéljek, azt is mondhatnám, hogy változásra van szükség, és valóban megegyezésre, ebben egyetértve a miniszterelnök úrral. Ezt kívánja az ország helyzete és a magyar emberek többsége is.
<--more-->
– Ehhez viszont, egy nagy legitimációval rendelkezõ cselekvõképes kormányzat kell, amely partnerként jelenik meg, és képes az együttmûködésre. A kérdés az, hogy vajon a jelenlegi kormány képes-e erre, milyen a társadalmi támogatottsága / jelentõsen alatta van annak, mint a választások idején volt / és milyen az együttmûködési kézsége?
Amit ma itt hallunk a parlamentben az egy megdöbbentõ színjáték. Az nem együttmûködési készség. Hadd idézzem miniszterelnök urat „ne kommunikációs csatákat vívjunk” mondja ezt õ, akirõl el kell ismerni a kommunikációs csatákban és manipulációs szándékokban utolérhetetlen. És mindez abban a parlamentben történik, ahol Kossuth és Széchenyi vívta egymással a nemes küzdelmet, és bármennyire is nem értettek egyet, senki sem vonta kétségbe a hazaszeretetüket. És gondoljanak Deákra, Eötvösre, vagy a nagy miniszterelnökökre, abból az idõbõl, amikor az ország nemcsak nehéz, hanem egyenesen tragikus helyzetben volt, Telekire, Bethlenre, akik után, egy ilyen színjátéknak vagyunk a tanúi a magyar parlamentben.

– De ha túllépünk a parlament falain, akkor sem látunk jobbat. Egy hatéves leépülés képeit látjuk. Önök nagyon jól tudják, hogy az államadósság növekedése nagyobb ütemû volt, mint a Kádár korszakban, és ezzel együtt a gazdasági növekedés a térségben az utolsó lett. Azt is tudják, hogy egy sikertelen, kudarcos egészségügyi reformnak nevezett intézkedéssorozat után vagyunk. És az is nyilvánvaló, hogy mi volt ennek az oka: az egy szempontú politika,
amely kizárólag a finanszírozási problémákat próbálta kezelni, átfogó koncepció nélkül.
Nézzék az oktatás helyzetét, semmi mást nem mondok, csak a kisiskolák megszüntetését. Kizárólag gazdaságossági szempontot érvényesítenek ott, ahol sokkal fontosabb, közösségépítõ szempontoknak kellene megjelenniük. Vagy a közigazgatás állapotát – sok helyen kaotikus- vagy a szociális helyzetet, vagy a tavalyi reálbér illetve reálnyugdíj csökkenést. Nézzük a foglalkoztatást! Szintén tavaly jelentõsen csökkent az amúgy is alacsony foglalkoztatás, nõtt a munkanélküliség, és a reményvesztettség az egész magyar társadalmat átitatja.  

– Ma a lakosság többsége /70 százaléka/ úgy látja, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és ez a közeljövõben nem is fog változni. Ilyen helyzetben azt hiszem egyértelmû, hogy egyetlen megoldásként elõrehozott választásokat kell tartani.
Bízzuk a magyar választópolgárokra a döntést!

Köszönöm a figyelmüket! 

KDNP: a kormány megkárosította a nyugdíjasokat

Share Button
KDNP: a kormány megkárosította a nyugdíjasokat - a kép illusztrációElutasította az országgyûlés szociális bizottságának kormánypárti többsége a nyugdíjak reálértékének helyreállítására tett kereszténydemokrata javaslatot.

A bizottság elõtt Harrach Péter az elõterjesztõk nevében így indokolta a kezdeményezést:

“A rendszerváltást követõ elsõ két kormányzati ciklusban erõteljesen csökkent a nyugdíjak reálértéke. A polgári kormány ezt a folyamatot megállította, és a nyugdíjak értékének jelentõs növekedését érte el. Ezt az irányt a következõ négy évben is sikerült tartani. Tavaly azonban 3,8%-al csökkent a nyugdíjak reálértéke történt, ami a Horn – kormány óta nem fordult elõ, ez átlagosan évi 30.000 Ft veszteséget okozott a nyugdíjasoknak. Az energia- és élelmiszerárak emelkedésének idején ez sokakat érzékenyen érintett.

A veszteség pótlására tesszük azt a javaslatot, hogy 2009-ben tizenkét hónapra elosztva kapják vissza a nyugdíjasok, amivel megkárosították õket. Ezzel megvalósulna a Fidesz-KDNP többször hangoztatott szándéka, hogy a nyugdíjaknak minden évben legalább a reálértékét meg kell õrizni.”

KDNP frakció

Új Társadalom Szalon Estje

Share Button
Új Társadalom Szalon EstjeA Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és az Új Társadalom Szalon, mint alapító szervezetek, egy új, határokon átívelõ közösség létrehozására törekednek, amely felvállalja a nemzeti és európai identitást.
<--more-->
Az Új Társadalom Szalon legutóbbi estjét szeptember 10.-én tartották az Aranytíz Mûvelõdési Központ színháztermében, amelyre díszvendégként Ukrajna diplomáciai és kulturális képviseletét hívták meg. Harrach Péter a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnökeként kérdezte az est két felszólalóját, Semjén Zsolt KDNP. elnököt, és Széles Gábor nagyvállalkozót, médiatulajdonost.

Harrach Péter bevezetõjében hangsúlyozta, hogy Ukrajnával sok szempontból sorsközösség jellemzi a történelmünket. Hozzátette a keleti nagyhatalmi törekvések napjainkban is érezhetõk, de a cél az, hogy partneri- és ne az alárendeltségi viszony határozza meg ezt a politikai kapcsolatot. Végül kifejezte reményét, hogy Kárpátalján a magyarnyelvû oktatás teljes szabadságát a továbbiakban is biztosítani fogják.  

Semjén Zsolt felszólalásában megnevezet a KDNP. politikájának két legfontosabb eszmei alapját, a keresztény értékrendet, és a szociális igazságosság biztosítását. Szónoklatában a napi politikai és gazdasági állapotot is érintette. Széles Gábor a gazdasági válságból kivezetõ utat taglalta, az „Egymillió új munkahely” címû tanulmányára hivatkozva.

Ezt követõen a szalon vendégei a Tiffán pincészet bora mellett, kötetlen beszélgetéssel töltötték az estet.

B.T.E.

A kormány intézkedései miatt van szükség önvédelemre

Share Button
Harrach PéterAz úgynevezett Magyar Demokratikus Charta Gyurcsány Ferenc liberális pajzsa. Elõdjének, a Demokratikus Chartának nagy része volt abban, hogy Magyarország eoliberális zsákutcába került. A most alakuló mozgalomnak az a szerep jutott, hogy utóvédharcot folytasson a bukott miniszterelnök kártékony tevékenysége védelmében. A charta életre hívásának ürügye az intolerancia elleni jogos nemzeti önvédelemre szólító buzdítás volt.
<--more-->
Holott az állampolgárok ma leginkább saját kormányuk abszurd intézkedései miatt szorulnak ön- és ellenzéki védelemre. Hazánkban a demokráciát éppen a Gyurcsány-korszak szellemisége veszélyezteti.

Terjed a korrupció, elherdálják a közvagyont, az érdem helyére a kapcsolat lép, politikai nyomást gyakorolnak a rendõrségre, miközben szabadon garázdálkodnak a lincselõk.

A chartaalapító elvbarátok azonban nem ettõl féltik a demokráciát, hanem fantomokkal riogatnak és azt a politikai erõt igyekeznek befeketíteni, amelyik már bizonyította, hogy képes igazságos és rendezett világot teremteni Magyarországon.

Harrach Péter
a KDNP alelnöke

Szõdi falunap

Share Button

szodi_falunap.jpgImmáron nyolcadik alkalommal rendezte meg Szõd községe a falunapot, amelyre idén legalább ötszázan látogattak el. A rekkenõ hõségben senki nem mozdult a színvonalas mûsor mellõl, hiszen szinte mindenkinek szerepelt „valakije” a színpadon. Az egész napos rendezvényt ( fõzõverseny, utcabál, koncert, szalonnasütés, tûzijáték)  ahol mindenki ingyen ehetett- ihatott, támogatók segítségével finanszírozta a település.

<--more-->
Hertel László polgármester lelkes és jókedvû, a munkájának élõ ember. Felszólalásában a falu három nagy pályázatáról beszélt, amelyhez az önkormányzat a jó gazdálkodásnak köszönhetõen képes a több százmillió forintos önrészt biztosítani.
A polgármestert követõen Harrach Péter parlamenti alelnök, országgyûlési képviselõ szólt néhány szót az egybegyûltekhez.
– Ilyen alkalmakkor a közösséget is ünnepeljük, hiszen a társadalom megerõsödéséhez jól mûködõ közösségekre van szükség. A vidék ma egyre nehezebb helyzetben van, amikor kisiskolák szûnnek meg, vagy leépítik a vasutat, de mi akkor is tudjuk, hogy a vidéki élet mennyivel kellemesebb, élhetõbb, mint a városi. Sok panelházban élõ ember cserélne önökkel, amikor a kertben ülve, egy diófa árnyékában költhetik el a vasárnapi ebédjüket. A gazdagabb országokban már rég tudják, hogy az emberek lakni nem a nagyvárosokban szeretnek, ezért is támogatják a kistelepüléseket. Szõd község azon kivételek egyike, amely a nehézségek ellenére is fejlõdik, és ezt bizonyítja a sikeres falunap is. – fogalmazott a politikus.
A képviselõ végül két-három vicces anekdotát mesélt Deák Ferencrõl és Churchill-rõl, majd azzal zárta a beszédét, hogy a közönségbõl valaki megkérte, feltétlenül mondja el, új választásokra van szükség.
– Ezzel egyetértek, de ma nem akarom országos gondjaink felemlegetésével megkeseríteni ezt a szép és derûs ünnepséget. Isten áldja Szõdöt, és Isten áldja Magyarországot! – zárta szavait Harrach Péter.

B.T.E.

Egészségház avatás Kisnémediben

Share Button
egeszseghaz.jpgSzeptember 5-én Székely Tamás egészségügyi miniszter és Harrach Péter a település országgyûlési képviselõje, parlamenti alelnök közösen avatták fel Kisnémedi új egészségházát. A hétszáz lelkes kis település polgármestere Edelman György mindent megtesz azért, hogy a napjainkban rendkívül nehéz helyzetben lévõ, magukra maradó falvak között Kisnémedi életben maradjon, fejlõdjön és fiatalokkal népesüljön be. A politikus a környékbeli speciális hulladéklerakó üzemeltetõitõl „kiharcolt” pénzeket az utolsó fillérig a falu fejlesztésére fordítja. Az új egészségházban nem csak háziorvosi szolgálat, hanem fogászat, gyógyszertár, és labor is helyet kapott.
<--more--> 
Harrach Péter felszólalásában arról beszélt, hogy az intézmény is fontos, de a gyógyító ember a legfontosabb, ezért ünnepeljük õket is.
-1876-ban a XIV.-ik törvénycikkely rakta le a magyar egészségügy alapját, és „az állami vezetés feladataként” jelölte meg az egészségügyi ellátást. Ez a rendszer folyamatosan fejlõdött. Napjainkban azonban az egészségügy egy olyan terápián esett keresztül, amely nem sikerült, és a hatásait nap, mint nap próbáljuk kompenzálni. A kórházleépítések és intézménynyomorítások korában, különösen nagy öröm, ha születik egy új egészségügyi létesítmény. Ezért mindenkinek, aki az egészségház létrehozásában részt vett köszönet, ember és intézmény együtt ünnepeljen, Isten áldja Kisnémedit, és Isten áldja Magyarországot! – zárta szavait a képviselõ.
Ezt követõen Vince atya felszentelte az épületet, a miniszter és a parlamenti alelnök felavatták az egészségházat, majd a vendégeket, és a község lakóit, a mûvelõdési házban egy igaz falusi lakomával fogadták.

B.T.E.